Csúffá sminkelte a szereplőket

A VIVA Televízión hamarosan induló Randikommandó új szériájában egy sminkes, egy stylist és egy mesterfodrász segítségével alakulnak át önként jelentkező nézők egy különleges este erejéig.

Vörös Renáta sminkesként dolgozik a műsorban, örömmel mesélt nekünk a tapasztalatairól, arról, hogyan lett belőle sminkes, és hogy reméli, a fiatalok a műsoron kívül is megfogadják majd a tanácsokat, amiket a forgatásokon adott nekik.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Randikommandóval?

- Az az igazság, hogy nem tudnám megmondani, hogyan történt.

Egyszer csak csörgött a telefonom, és egy hang beleszólt, hogy Vörös Renátát keresi. Elmondta, hogy készül a műsor, és számítanának rám benne sminkmesterként, mert úgy érzik, számukra én lennék a legjobb. Fiatalos irányt akartak követni, ezért esett rám a választásuk.

- Miért tartod fontosnak a Randikommandóhoz hasonló műsorokat?

- Azt gondolom, hogy az ilyen műsoroknak nagyon fontos szerepe lehet a közízlés fejlesztésében. Ráadásul a Randikommandóban szereplő fiatalok és maga a célközönség is abban a korban van, amikor az önismeret útjára lépnek.

Az ilyen műsorokkal segíthetünk nekik, hogy minél hamarabb megtalálják önmagukat, és úgy nézzenek ki, hogy szeressék azt, amit a tükörben látnak. Szóval a Randikommandó a legjobb értelemben követi a hollywoodi receptet. Mi már nagyon várjuk az augusztus 27-i premiert, reméljük, a nézők sem fognak csalódni!

- Mikor döntötted el, hogy sminkes leszel?

- Eredetileg tanítónő szerettem volna lenni, nyelvet vagy irodalmat akartam tanítani, de az élet eltérített ettől.

18 éves koromban költöztem el otthonról, innentől kezdve magamra voltam utalva, nekem kellett megkeresnem a megélhetéshez szükséges pénzt, így kézenfekvő volt, hogy a vendéglátásban helyezkedjem el.

Jól éreztem magam benne, üzletvezetője is voltam egy klubnak, ami több fesztivál szervezésében részt vett, ráadásul sokat tanultam a pszichológiáról is, az emberek viselkedéséről, kezeléséről és igényeiről. Ez most is nagyon hasznos: a sminkszakma fele-fele arányban technika és pszichológia kérdése, hiszen tudnunk kell, hogy kinek mi az igénye, mi a sok, mi a kevés az egyes emberek számára.

Néhány év után már testhezállóbb munkát szerettem volna, egy kreatív munkát, ahol nagy hangsúlyt kap az önkifejezés. Így jutottam a sminkeléshez, az első iskolámat 2005-ben végeztem el. A munkáimra ugyan nagyon jó visszajelzéseket is kaptam, én mégsem voltam teljesen elégedett. Sikerült elszegődnöm Tombor Saroltához, aki azóta már nemzetközileg elismert sminkmester. Másfél-két évig volt a mentorom, nagyon büszke vagyok rá, hogy a tanítványa lehettem, nagyon sokat köszönhetek neki.

- Ki volt rád a legnagyobb hatással a stílusod kialakításában, ki vagy mi inspirál a szakmádban?

- Tombor Saroltánál senki nem volt rám nagyobb hatással, máig tudom alkalmazni mindazt, amit tőle tanultam.

- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

- Nem tudnék egy konkrét munkát mondani. Mindegyik munkám érdekes, ráadásul szerencsére soha nem szorultam rá a hirdetésre: minden alkalommal, ahogy a Randikommandó esetében is, engem kerestek meg, így én választhatok, hogy milyen ajánlatot fogadok el, és milyet nem. Számomra az a legfontosabb, hogy kreativitást igényeljen, és megjelenjen benne az, amit át akarok adni. Fárasztó munka, de éppen ez az elfáradás az, ami fel is tölt egyben.

Nem átváltoztatom azokat, akik megkeresnek, csak kihozom belőlük a legjobbat. Gondom van rá, hogy önmagukat lássák viszont a tükörben. Munkák szempontjából ugyanolyan jó látni egy menyasszony mosolyát, ahogy a Hellboy 2-ben való részvétel is magával ragadó volt, hiszen egy olyan világba csöppentem, ami messze van a mi bolygónktól.

Utóbbinál csak egy-két napot voltam kisegítőként, annál a jelenetnél dolgoztam, ahol lemennek az alvilági piacra a hősök. Gnómokról kellett arc- és testfestéssel, koszolással eltüntetni az emberi bőrszínt. Nagyon különleges élmény volt.
Szeretem, ha nincsen megkötve a kezem, és azt csinálhatom, ami a szívemből és a kezemből kijön. Olyan ez, mint mikor egy szülőnek van három gyermeke: tudja, hogy mindegyik más, de mindegyiket egyformán szereti, egyformán odafigyel rájuk, egyformán büszkeséggel tölti el, amit elérnek.

- Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata a forgatásnak?

- Nincsen egy bizonyos momentum. Szeretem a felhőtlen nevetést, amit az élet hoz magával egy-egy váratlan pillanat formájában. Ilyenkor mindenki felszabadul, eltűnnek a problémák. Viszont ugyanilyen jó élmény, mikor lehullik a lepel a tükörről, és meglátja magát benne az alany. A legkülönbözőbb reakciókat váltja ki ez, van, aki felsikít, másnak könny szökik a szemébe; ami közös, hogy kicsivel később mindenkinek lehet látni az önbizalom csillogását a szemében. Minél több ilyen pillanatot szeretnék okozni, minél több embernek.

- Mennyire fogadták meg a tanácsaidat az adások során a fiatalok?

- Erre nincs azonnal rálátásunk. Mindenkinek adtam olyan tanácsot, amire rácsodálkozott, és megígérte, hogy használni fogja. Biztosan nem tudhatom, hogy ki mit fogad meg a tanácsok közül, amit a képzeletbeli hátizsákjukban hazavittek magukkal, de nagyon jó lenne tudni. Remélem, egyszer véletlenül összefutunk az utcán, és látni fogom rajtuk, hogy követték a tanácsokat.

Milyen sminket részesítesz előnyben?

• interjú
• szemfestés
• randikommandó
• terasz
• Randikommand