Csodás romlatlanság: a több évtizede elhunyt szerzetes ma is olyan, mintha csak aludna

2016-ban szállították Rómába Pietrelcinai Szent Pio romlatlan szentet, aki 1968. szeptember 23-án hunyt el, ám ma is olyan, mintha csupán aludna. A romlatlanságot a tudomány és a vallás is mással indokolja, egyik a mély hitben és Isten általi kiválasztottságban, a másik a testet tartósító körülményekben, illetve esetleges szerekben látja a test épen maradásának magyarázatát.

Egyértelmű, véglegesen elfogadott álláspont nincs, de tény, hogy Szent Pio esetében nemcsak a romlatlanságról, de életében bekövetkezett csodákról is tudunk. Fiatalkora óta látomásai voltak, és stigmák is megjelentek testén.

Élete

Az olasz atya születési neve Francesco Forgione volt, és szerzetesként kapta a Pio nevet, pappá szentelését követően pedig Pio atyának szólították. 1887. május 25-én született Pietrelcinában - olasz kisváros -, négy gyermek közül a másodikként, gazdálkodó, pásztorkodó családba.

Pio atya visszaemlékezése szerint már gyerekként is látomásokban részesült, és már ötéves korában tudta, hogy Istennek szeretné szentelni az életét. Ebben megerősítette egy kapucinus szerzetessel folytatott beszélgetés, aki adománygyűjtés céljából érkezett a vidékre. Családja segítette az ehhez szükséges tanulmányait, majd 1903. január 6-án belépett a morconei kapucinus szerzetesek noviciátusába, ferences lett, és V. Piusz pápa tiszteletére felvette a Pio nevet.

Látomásai folytatódtak szerzetesként is. Egy éjjel állítólag vörös szemű kutyaként látogatta meg a gonosz. Társai a rendben gyakorta figyelték, hogy imádkozás közben mintha ott sem lenne, egyszer pedig valaki elmondása szerint látta őt közben extázisban lebegni.

1910. augusztus 10-én hosszas betegség után pappá szentelték. Első miséjét 14-én tartotta a pietrelcinai Angyalos Boldogasszony-templomban. Ebben az időben kezdődtek különös fájdalmai azokon a pontokon - tenyerein, lábain -, melyeken később stigmák jelentek meg rajta. Rossz egészségi állapota miatt évekig családjával élt, miközben tanított, és papi hivatását folytatta.

1916-ban a Kegyelmek Anyja közösségbe rendelték hét szerzetes egyikeként, majd Nápolyban volt katonai szolgálatban az egészségügyi századnál az első világháború alatt. 1918-ban leszerelték, és lelki vezető lett. Lelki vezetőként Pio atya öt pontból álló, a lelki növekedéshez segítő szabályrendszert dolgozott ki: heti gyónás, napi áldozás, lelki olvasmány, elmélkedés, lelkiismeret-vizsgálat.

Később egy Bernardo Rosini nevű tábornok arról számolt be, a légierő pilótái sorra azt állították, hogy a levegőben egy szerzetes jelent meg előttük, aki intett a kezével, mire a cél elérése előtt lehullottak a bombák, és maguktól visszafordultak a gépek. A parancsnok személyesen is megtapasztalta ezt, majd a háború után, mikor ellátogatott a kapucinus rendhez, felismerte a látomásokban szereplő atyát.

Leszerelésének évében, imádkozás közben jelentek meg Pio atya stigmái. Könyörgött Istenhez, hogy vegye vissza őket. Bár időszakosan elmúltak, a fájdalom maradt, és később a sebek is visszatértek. Azok csak halála előtt nem sokkal tűntek el a testéről.

Papi hivatásától több ízben meg akarták fosztani, egy időben nem is gyakorolhatta azt. A Szentszék 1924-35 között tagadta, hogy a vele történt dolgok isteni vonatkozásúak lennének. XI. Piusz pápa Szentszéknek adott utasítására gyóntathatott és prédikálhatott ismét.

Stigmák és csodás képességek

Számos betegség kínozta a fül-orr-gégészeti problémáktól az ízületi gyulladáson át az asztmás hörghurutig, de minden baja közül a lelki volt számára a leggyötrelmesebb. Úgy érezte, lelke eltévedt, és a pokol legmélyebb bugyraiba került. Állítólag a sátán többször is megjelent neki, hogy fokozza szenvedését, többféle alakban, így fiatal lányok képében, a keresztre feszített Jézus képében, X. Piusz pápa képében, Szent Ferenc és Szűz Mária képében is.

Egy jelentős álmában, még a háború előtt Jézus jelent meg előtte, aki átszúrta az oldalát, miután ő a háború véget éréséért ajánlotta fel magát áldozatként az Úrnak. A seb másnap valóban ott volt az oldalán, az abból származó vérrel átitatódott ruhadarabot pedig Pio atya egyik legjelentősebb ereklyéjeként őrzik Chicagóban. Az eseményt transzverbációnak, azaz az Istennel való szeretetkapcsolat következtében történő szívátdöfésnek nevezik.

Pio atya állítólag tudott olvasni a neki gyónók gondolataiban, és képes volt a bilokációra, azaz két helyen jelen lenni egyszerre. Emellett számos csoda, csodás esemény fűződik nevéhez, ezzel együtt megmagyarázhatatlan esetek is, így például V. György halálának megjósolása egy nappal azelőtt, hogy azt közhírré tették volna. Pio atya közös imádkozásra hívott másokat egy lélekért, mely épp akkor járult Isten színe elé - később árulta el, a brit király lelki üdvéért fohászkodtak.

Arról, mi zajlott le benne, leveleiből sokat tudni. Ami tevékenységét illeti, 1940-ben kórház építtetésébe kezdett San Giovanni Rotondóban, melynek a Szenvedés Enyhítésének Háza nevet adta. Hogy a munkálatokat személyesen felügyelhesse, maga a pápa mentette fel szegénységi fogadalma alól. Később sokan becsmérelték a pénzügyek kapcsán, azt állítva, rosszul osztja be a költségvetést.

Egy nappal a stigmái megjelenésének ötvenedik évfordulója után hunyt el. Utolsó nagymiséje alatt rendkívül gyenge volt, azután kis híján össze is esett. 1968. szeptember 23-án reggel gyónt, és megújította ferences fogadalmát. Halálos ágyán Jézus és Mária nevét mondogatta, majd éjjel fél háromkor utolsó szavai ezek voltak: "két édesanyát látok" - úgy vélik, Máriát és saját édesanyját láthatta. Végül azt suttogta, Mária, majd elhunyt.

Három nappal később a Kegyelmek Anyja-templomban temették el. Stigmái eltűntek, oldalán a seb helyét csak egy vékony, piros csík mutatta. 2008-ban exhumálták, ekkor kiderült, romlatlanul feküdt koporsójában. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.

• szent
• vallás
• Terasz