Minden idők 4 legpusztítóbb földrengése

Nincs annál nagyobb katasztrófa, mint amikor a természet megmutatja igazi arcát. A bolygónk méretének szempontjából szinte teljes mértékben elhanyagolható rengések például a szárazföldön iszonyatos pusztítást képesek végezni, a néhány másodperces földmozgások pedig százezrek életét követelhetik.

Az 1556-os nagy kínai földrengés

Senhszi, Kína, 1556. január 23. - több mint 830 ezer halott

Az 1556-os földrengés a kínai Senhsziben a történelem legpusztítóbb földrengése titulust kapta a tudósoktól. 830 ezer ember veszett oda, és a rengéseket Kína 212 tartományában érezték. Szakértők szerint a rengés a ma használt Richter-skála szerint 8,3-as erősségű lehetett.
A földmozgás élve temette el sok áldozatát. A kínai parasztok ezrei puha szirtek oldalába vágtak barlangokat, és ezekben az üregekben éltek. A senhszibeli szirtek löszből állnak, melybe könnyű járatot vágni, de sajnos nem elég erős és tömör.

Amikor azon a január 23-i napon megindult a föld, a hegyek szó szerint rászakadtak a gyanútlan emberekre, akik a törmelék alatt lelték halálukat. De az áldozatok között voltak olyanok is, akik gyenge, összefabrikált házakban éltek, melyek nem tudtak ellenállni a földrengésnek. A pusztítás 1300 négyzetkilométerre terjedt ki, de ezen kívül igen kevés részlet tudható minden földrengések legtragikusabbjáról.

Az 1906-os San Francisco-i földrengés

San Francisco, Kalifornia, 1906. április 18. - 3 ezer halott, 500 millió dolláros kár*

A 8,3-es erősségű földmozgás 1906. április 18-án, szerdán, hajnali 5 óra 13 perckor verte fel San Francisco lakóit. Az első rengéssorozat körülbelül harminc-negyven másodpercig tartott, majd tíz másodperc szünet után egy újabb, 25 másodperces hullám következett. A rengés 28 188 épületet döntött össze, beleértve az - akkori árfolyamon számolva - ötmillió dolláros, földrengésbiztos városházát is, számtalan hotelt, színházakat, panziókat, iskolákat, templomokat és lakóházak ezreit.

Az első nagyobb rengéseket követő 15 percben több mint ötven tűz ütött ki a városban. A gázvezetékek szétszakadtak, amikor a föld hullámzani kezdett, és a gáz rövidesen meggyulladt. A bajt fokozta a város vízhálózatában keletkezett kár: a csövek az első erősebb rengésekre elpattantak. A tűzoltók víz híján nem tudták eloltani a tüzeket, és San Francisco három teljes napon át lángolt. Több ezren vesztek oda. 200-300 ezer ember maradt fedél nélkül, akik a parkokban sátorvárosokat létesítettek. Bár a holttesteket eltakarították, amilyen gyorsan csak lehetett, az azokból táplálkozó patkányok felbukkanását nem lehetett megakadályozni. Ezek közül sok bubópestist terjesztett, és megharapta az utcán alvó embereket. San Francisco újjáépítése csaknem három évig tartott.

*1906-os árfolyam mellett számolva.

Az 1995-ös kóbéi földrengés

Kóbe, Japán, 1995. január 16. - 5502 halott, 147 milliárd dolláros kár

A 7,2-es erősségű kóbéi földrengést a történelem legdrágább katasztrófájának nevezik. Ami ennek az 1995-ös, Japánban történt földmozgásnak az erejét leginkább jellemzi, az az, hogy a hatalmas pusztításhoz hajnali 5 óra 45 perckor mindössze 20 másodpercre volt szükség - a helyreállításhoz egy évtizedre.

Japán történetének második legnagyobb földrengése csak az évi adóbevétel-kiesésben hétmilliárd dollár kárt okozott. Kóbe fő ipari tevékenységeiben szintén súlyos nyomot hagyott a földmozgás: sok üzem napokig egyáltalán nem működött, a cipőiparnak például 90%-a semmisült meg, a rengés emellett sok kisebb üzemet eltörölt a Föld színéről.
A földrengést követő napokban a fő szükségleteket - élelem, víz, fedél - nem volt könnyű kielégíteni. Voltak, akik a városházán táboroztak, sokan a veszélyes, megrongálódott épületekben maradtak.

Több mint 300 ezren maradtak fedél nélkül, és több ezer tetemet kellett kiásni a romok alól, majd azonosítani és elhamvasztani. A földrengés után Kóbében tüzek törtek ki, úgy becsülik, hogy egymillió négyzetméter égett le. Január 25-én, kilenc nappal a földrengés után Kóbe 367 ezer háztartásában még mindig nem volt vezetékes víz. Még több mint egy évvel a földrengés után is viskók és sátrak álltak csaknem minden egyes nyílt részén a városnak.

Az 1976-os tangsani földrengés

Tangsan, Kína, 1976. július 27. - 655 ezer halott

Egy évvel a tangsani földrengést megelőzően egy új földrengésfigyelő hálózat és a korszerű felszerelés segítségével kínai tudósok sikeresen jeleztek előre egy földrengést Hajcsengben. A rendszer azonban 1976-ban csődöt mondott, a hatalmas, 8,3-es erősségű földrengésnek kizárólag természeti jeleit figyelték meg: az égen különös fények jelentek meg, az aranyhalak kiugrottak az akváriumból, egérfalkák rohangáltak búvóhelyet keresve, a kutakban pedig véletlenszerűen le-föl járt a vízszint.

Amikor elfordul a talaj

A beszámolók szerint helyi idő szerint hajnali 3 óra 42 perckor 11 kilométerrel a felszín alatt megmozdult a tektonikus törésvonal.

A változás energiája végigfutott a földben, és amikor a felszínre ért, a talaj először egy pár másodpercre elfordult az óramutató járásával megegyező irányban, majd az óramutató járásával ellenkező irányban, végül felgyűrődött.

Százezrek haltak meg azonnal ágyaikban, és százezrek sebesültek meg, sok ezren pedig belehaltak a későbbi betegségekbe, különösen a tífuszba, vérhasba, influenzába, agyvelőgyulladásba. Mind a négy tangsani kórház a földdel lett egyenlővé.

A következő nap délutánján az áldozatok számát és a pusztítást növelte a 7,1-es erősségű utórengés. Amíg a túlélők sebesültek vagy értékek után kutattak a romok között, lecsapott az újabb rengés, és csaknem mindent ledöntött, ami még állt.

• halál
• történelem
• természeti katasztrófa
• Terasz