Mások voltak, vannak, lesznek

Szapphó, Horatius, Oroszlánszívű Richárd, Michelangelo, III. Henrik, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Errol Flynn - a történelmünk és kultúránk alakítói, egyedülálló művészek, politikusok, gondolkodók. És "mások".

A homoszexualitás egyidős az emberiség történetével, megítélése pedig az évezredek során számos változáson ment keresztül, ennek ellenére még ma is kérdéses.

Európában ugyan kinyilvánították a szexuális hovatartozásra irányuló diszkrimináció tilalmát, és egyre többen vállalják fel, hogy saját nemükhöz vonzódnak, mégis sokan élnek közülük rejtőzködve, attól félve, hogy ellenkező esetben kockáztatnák munkájukat, társadalmi elismertségüket, vagy éppen testi épségüket. Bizonyos országokban a törvényhozók igyekeznek mindezt megakadályozni, és egyenlő jogokat biztosítani, másutt a kérdés még mindig tabunak számít.

A magasabb rendű szexualitástól a halálbüntetésig

A homoszexualitás valaha, az ősi kultúrákban természetes jelenségnek számított, hasonlóan az ókori civilizációkhoz, Indiához, Görögországhoz és Rómához, ahol teljesen elfogadott volt a heteroszexuális és homoszexuális kapcsolat egyidejű fenntartása, sőt, utóbbit nem egy esetben magasabb rendűnek(!) tartották. A római birodalom hanyatlásával azonban kezdetét vette a homoszexualitás negatív megítélése, ami a középkorban általánossá vált, és onnantól kezdve bűnként kezelték, amit legtöbbször halállal büntettek.
A felvilágosodás változást hozott, az 1800-as évek végétől pedig a bűn fogalmát felváltotta a betegségé. Európában a polgári értékrend kibontakozásának és az ahhoz kapcsolódó mozgalmaknak köszönhetően enyhülni kezdett a szigor, a második világháború után pedig a legtöbb országban a homoszexuális viszony már nem számított jogilag büntetendő cselekedetnek.
Míg azonban Európában és a fejlett országokban a meleg nők és férfiak nemzetközi érdekérvényesítő szervezetek segítségével küzdenek társadalmi elfogadásukért, és lassan sikerül a heteroszexuálisokéhoz hasonló jogokra szert tenniük, addig a világ számos területén különös kegyetlenséggel torolják meg a "fajtalannak" tartott kapcsolatokat.

Afrika és Ázsia több országában, különösen az iszlám államokban halállal, életfogytig tartó börtönbüntetéssel, enyhébb esetben pénzbüntetéssel sújtják a homoszexuálisokat. 2005-ben világszerte tüntetések zajlottak két fiatal teheráni fiú kivégzése ellen, de sajnos kevés sikerrel. A meleg-kérdés sötétebb oldalához tartozik az a tény is, hogy a fejlettnek mondott országokban a mai napig is sokan esnek közülük "becsületbeli" gyilkosságok áldozataivá.

Nyugaton a helyzet változóban

Az egészségügyi világszervezet, a WHO 1991-ben törölte a Betegségek Nemzetközi Osztályozása fejezetei közül a homoszexualitást. Az Európai Unió törvényhozása szexuális kisebbségként kezeli a meleg közösségeket, az 1999-es Amszterdami Szerződéssel pedig kinyilvánította, hogy mint minden kisebbségnek, a homoszexuálisoknak is járnak azok a jogok, amelyek a társadalom többi tagjának, illetve felszólította a tagállamokat, hogy ennek érdekében, illetve a melegekkel szembeni diszkrimináció ellen hozzanak nemzeti jogszabályokat.
A melegek polgári élettársi szerződését először Dániában intézményesítették 1989-ben, az Európa Unió legtöbb tagállamában pedig ma már lehetőség van a regisztrált együttélésre, ami ugyanazokat a jogokat biztosítja, melyek az élettársként élő heteroszexuális párokat megilletik. Hollandiában 2001 óta engedélyezett a meleg párok házassága, ami 2003-tól Belgiumban, 2005-től pedig Spanyolországban is lehetséges. A meleg párok számos európai országban – Svédország, Izland, Hollandia, Spanyolország, Belgium, Nagy-Britannia – fogadhatnak örökbe közösen gyermeket, illetve gyakorolhatnak közösen szülői felügyeletet. A lehetőség adott Kanadában is, ami majdhogynem egyedülálló az amerikai kontinensen, az Amerikai Egyesült Államok harminchárom állama ugyanis még a nemi identitás és szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetést sem tiltja.

A melegek jogai Magyarországon

Magyarországon egészen 1961-ig büntették a kölcsönös beleegyezésen alapuló, azonos nemű felnőttek közötti szexuális kapcsolatot. 1961-től 20 éves felnőttek esetében már engedélyezték, 1978-ban pedig 18 évre szállították le a korhatárt – míg heteroszexuális párok esetében a korhatár 14 év volt. A 14 éves korhatár 2002-től terjed ki a homoszexuális kapcsolatokra is.
Már az 1989-es Alkotmány is kimondta, hogy a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának biztosítja az emberi és állampolgári jogokat, bármilyen különbségtétel nélkül, a melegek esélyegyenlősége felé tett első valódi lépés azonban csak a 2004-es esélyegyenlőségi törvény volt. A 2004. január 24-én hatályba lépett jogszabály létrehozta az egységes antidiszkriminációs szabályozást, védett csoportként határozta meg a homoszexuálisokat, és megtiltotta a közvetett és közvetlen hátrányos megkülönböztetést, az elkülönítést, a zaklatást és a megtorlást.

Bár 1996 óta a homoszexuális párok is regisztráltathatják élettársi kapcsolatukat, számos kérdést vet fel a Családjogi Törvény, mely tiltja az azonos neműek házasságát, így a meleg párok számos olyan jogtól esnek el – például az öröklés –, amely a házastársakat megilleti.

A homoszexuális pároknak arra sincs lehetőségük, hogy közösen fogadjanak örökbe gyermeket, a Magyar Köztársaság kormánya által 2007. november 16-án benyújtott törvényjavaslat többek között azonban ezt is lehetővé kívánja tenni: a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló jogszabály számos területen adna olyan jogokat a pároknak – hetero- és homoszexuálisoknak egyaránt –, melyek ma csak a házastársakat illetik meg.

Eszerint a regisztrált élettársi kapcsolatban élők öt év után jogosultak lennének az özvegyi nyugdíjra, az öröklésre pedig esetükben is ugyanaz a szabály vonatkozna, mint a házasságban élőkre.
A törvény elfogadása esetén minderre 2009. január 1-jétől lenne lehetőség.

2007 az Európai Unióban az Esélyegyenlőség Éve. Az utóbbi évtizedben végzett kutatások szerint a homoszexualitással szemben előítéleteket tápláló emberek száma 30%-kal csökkent, amiben közrejátszott a médiában való megjelenés, illetve az ismert közszereplők nyílt szerepvállalása is. Jusson azonban eszedbe, hogy a melegek nem mind híres énekesek, műsorvezetők, színészek, stylistok vagy fodrászok, és többségük nincs is ott tollboában a felvonulásokon, csak egy hétköznapi ember, aki nyugodt életre és egy szerető társra vágyik, ugyanúgy, mint bárki más. És az is biztos, hogy a kérdésben nincs fekete vagy fehér. Csak piros, narancs, sárga, zöld, kék, ibolyalila, és még megannyi árnyalat.

• betegség
• férfi
• nő
• szex
• jogok
• társadalmi probléma
• Terasz