4 meglepő tény, amit biztosan nem tudtál Freudról

Sigmund Freud a tudomány egyik legjelentősebb alakja, kinek személye összefonódik az énnek és átváltozásainak újfajta felfogásával. A maga korában is jelentős ellentéteket keltett, akárcsak ma, és "a nem szűnő heves ellenkezés - írja I. Bernard Cohen tudománytörténész - a freudi forradalom gyökeres hatásának jeleként fogható fel."

A pszichoanalitikus iskola megalapítójaként új szemszögből kezdte figyelni a lelki problémákat, melyekért az elfojtás révén tudattalanná váló emlékeket tette felelőssé - pedig eredetileg nem is akart orvos lenni. És ez még csak egy dolog, amit kevesen tudnak a világhírű tudósról.

Eredetileg jogásznak készült

Sigmund Freud 1856. május 6-án született az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó kelet-morvaországi Freiburg városában - nyolc gyermek közül az elsőként. Három éves volt, amikor a család Bécsbe költözött. Egy darabig otthon taníttatták, majd a gimnáziumban, amit 17 évesen el is végzett, kiváló tanuló vált belőle. Kezdetben meg sem fordult a fejében, hogy orvos legyen: jogi pályára készült, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve döntött úgy, hogy természettudós lesz. Még abban az évben beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol 1881-ben diplomázott.

Első tudományos munkája is ehhez az időszakhoz kötődik: a hím folyami angolnákról megjelentetett 1877-es dolgozata fiziológia iránti érdeklődéséről vall, amit 1876-tól 1882-ig tanulmányozott az Ernst Brücke vezette intézetben. Ott is folytathatta volna a kutatásait, csakhogy eljegyezte időközben Martha Bernays-t - a házassághoz pedig pénz kellett. Ekkor döntött úgy, hogy az orvosi pálya felé veszi az irányt.

Egy ideig a kokain híve volt

1882 és 1885 között három éves klinikai gyakorlatot szerzett a Bécsi Általános Kórházban, ahol a kokainnal folytatott kutatásait is elkezdte: ahogy az barátjához, Wilhelm Fliess-hez írt leveleiből kiderül, a pszichoanalízis forradalmian új elméletét a kokain új asszociációkat teremtő hatására dolgozta ki. Évekig a szer híve volt. Freudnak köszönhetően fedezte fel egyik barátja a kokain hasznosságát a szemműtétek során, a másiknak viszont a halálát okozta. Ő ajánlotta ugyanis orvos barátjának, Fleichl-Marxow-nak a kokaint, aki azonban teljesen a függője lett, hamarosan pedig bele is halt a használatába.

Majdnem eltiltották a neurológiai kutatásoktól

1885-ben Freud rövid, de lényeges hat hónapot töltött Párizsban, ahol Jean Charcot erőteljes hatása alá került. A kor egyik legfontosabb neuropatológusaként Charcot figyelme a hisztéria felé fordult, mely a mai anorexia nervosának annyiban megfelelő pszichológiai betegség, hogy súlyos szimptómákat eredményezett, de nem volt látható testi vagy öröklődési oka. A hisztériát általában kizárólag női betegségnek tekintették, de Charcot másként vélekedett. Amikor Bécsbe visszatérve Freud előadást tartott a férfihisztériáról, néhány kollégája részéről heves tiltakozásba ütközött.

A jól ismert pszichiáter, Theodor Meynert pedig egyenesen kitiltotta Freudot agykutatói laboratóriumából. Freud-ot mindez nagyon megviselte, és egy időre búcsút is intett a tudományos életnek.

Állkapocsrákban halt meg

Miután a náci Németországban betiltották a pszichoanalízist, majd 1938-ban a németek elfoglalták Ausztriát, az idős Freudnak távoznia kellett. Nagy nehezen sikerült csak kimenteni, hogy Angliában telepedhessen le. Ekkor már súlyos beteg volt: állkapocsrákban szenvedett, amit 1923-ban diagnosztizáltak nála.

Az erős dohányos pszichoanalitikus utolsó majdnem húsz évét rendkívüli fájdalmak közepette élte le. 16 év alatt több mint harminc műtéten esett át, de ezek csak arra voltak jók, hogy a tudós időt nyerjen, meggyógyítani nem tudták. Végül 1939. szeptember 23-án, Londonban feladta a harcot.

Cikkünk megírásában John Simmons 100 híres tudós című könyve segített.

• tudomány
• tény
• történelem
• Terasz