3 meglepő tény Albert Einsteinről

A 20. század végén a Time magazin Albert Einsteint választotta a század emberének. Einstein valódi, hiteles szuperagy volt. Azt beszélik, hogy a relativitással kapcsolatos munkájáért még a Nobel-díjat is megkapta.

Azt is beszélik, hogy megbukott az iskolában. Ám mindkét állítás - a Nobel-díj és a bukás az iskolában - teljesen téves. Utánajártunk az igazságnak, és néhány érdekességre is bukkantunk a kutatómunka közben.

Nem a relativitás-elméletet díjazták

Először is, Einstein nem kapta meg 1921-ben a fizikai Nobel-díjat a relativitással kapcsolatos munkájáért. Ennek az volt az egyik oka, hogy elmélete még 1921-ben is vitákat kavart.

1905 volt Einstein életének legnagyobb éve. Első felesége, Mileva segítségével öt úttörő jelentőségű tudományos dolgozatot írt, melyek az Encyclopaedia Britannica szerint örökre megváltoztatták az emberiség képét a világegyetemről. Az egyik természetesen a relativitással foglalkozott: mi történik a tárgyakkal, amikor más tárgyakhoz viszonyítva mozognak. Két dolgozat az atomok és molekulák létezését bizonyította, a negyedik pedig a fény egyik különleges tulajdonságát, a fotoelektromos jelenséget vizsgálta.

Az ötödik dolgozat matematikai lábjegyzet volt a speciális relativitás-elméletéhez - itt jelent meg először a híres E=mc² egyenlet. A relativitás-elmélet megragadta a közfigyelmet, ám a szerény fotoelektromos hatást firtató munkája volt az, ami meghozta Einsteinnek a Nobel-díjat. A relativitásról még csak említés sem esett.

Rendkívül jó tanuló volt

Einstein 1879. március 14-én született a németországi Ulmban. A következő évben családja Münchenbe költözött, ahol 1886-ban, hét éves korában kezdett iskolába járni. 12 évesen már matematikai számításokat tanult, amit csak a haladók, általában 15 esztendős diákok tanultak. A természettudományi tárgyakban igen jó előmenetelt tanúsított. Minthogy azonban a 19. századi német oktatási rendszer igen kemény és katonás volt, a Luitpold Gimnázium a matematikán kívül nem nagyon fejlesztette képességeit.

1895-ben Zürichben felvételét kérte a híres svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne intézményébe. 16 éves volt, két évvel fiatalabb, mint a többi jelentkező. Fizikából és matematikából kiugróan jó eredményt ért el, de elvérzett a nem természettudományos tárgyakon, így nem vették fel - csak másodszorra sikerült bekerülnie. 1890 októberében megkezdte tanulmányait az École Polytechnique Fédérale-ben - 17 évesen, a legtöbb osztálytársánál egy évvel fiatalabban.
Egyáltalán nem volt rossz tanuló, és nem is bukott meg. A tévhit onnan ered, hogy 1896-ban, az utolsó évben, melyet Einstein a gimnáziumban töltött, az iskola osztályzási rendszerét megfordították.

A hatos besorolás lett a legjobb, mely korábban a legrosszabb volt, az egyes pedig a legrosszabb. Einsteinnek egyetlen egyes körüli jegye sem volt.

Einstein agya nagyobb volt, mint az átlagemberé

Amikor 1955-ben Einstein meghalt, Thomas Harvey, a New Jersey-ben található Princeton Kórház ügyeletes kórboncnoka a halál beállta után hét órán belül kiemelte Einstein agyát, és tartósította - a tudós végrendeletében foglaltakat figyelmen kívül hagyva.
Amikor Harvey elhagyta Princetont, az agynak is nyoma veszett. Csak 1978-ban bukkantak rá a kansasi Wichitában.

Az agyban neuronok, azaz idegsejtek és az idegsejthüvelyt alkotó gliasejtek találhatók - ez utóbbiak támaszul szolgálnak a neuronok számára. Einstein agya puszta szemmel nézve átlagosnak tűnt, mikroszkóppal vizsgálva azonban kitűnt, hogy a gliasejtek aránya igen magas az alsó fali lebenyben - az agynak abban a részében, ahol a térbeli és a matematikai gondolkodás zajlik.

A képzett szem számára az is nyilvánvaló volt, hogy Einstein agya valóban eltért a hétköznapi emberétől: az alsó fali lebeny mintegy 15%-kal volt nagyobb a normálisnál.

Cikkünk megírásában Dr. Karl Kruszelnicki Legendás tévhitek című könyve segített. A képek a Wikimedia Commons oldaláról származnak.

• agy
• tudomány
• kutatások
• történelem
• Terasz