Megállt felettük az idő: 3000 éve nem öregedtek a Tarim-múmiák

Nem Egyiptomból vagy Peruból származnak a világ legépebben fennmaradt múmiái, hanem a nyugat-kínai Tarim-medence nagy részét elfoglaló hatalmas Takla-Makán-sivatagból. A leletek különlegessége, hogy ellentétben az ókori egyiptomiak, valamint az inkák és elődeik múmiáival, ahol a társadalom mesterségesen próbálta megőrizni az emberi testet a túlvilági élet számára, a tarimi múmiák természetes módon konzerválódtak Eurázsia második legnagyobb sivatagának száraz, sóval telített homokjában.

Több száz döbbenetes lelet ismert

A múmiákat először a 20. század elején fedezték fel, amikor a svéd Sven Hedin, a német Albert von Le Coq és a magyar Stein Aurél által vezetett expedíciók megpróbálták felfedezni a Kínát a Nyugattal összekötő Selyemút északi és déli kettéágazásának gerincét alkotó oázisvárosok emlékeit.

Ezek a korai expedíciók feltártak múmiákat, lefényképezték és leírták őket, de nem voltak meg a lehetőségeik a konzerválásukra és a nyugati múzeumokba szállításukra. Csak mostanában tudták a kínai és ujgur régészek alaposabban tanulmányozni a területet, és az ő látványos felfedezéseik a múmiákról nemzetközi figyelmet keltettek. Mára legalább 300 olyan nyugat-kínai múmiát ismernek, melyek az időszámításunk előtt 1800-tól addig a történelmi korszakig tartó periódusból származnak, amikor a Han-dinasztia megpróbálta kiterjeszteni a hatalmát nyugat felé az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban. A későbbi korszakból még ennél is több múmia került elő.

Még nem tudják azonosítani őket

A múmiák tulajdonképpen nem egy népből, hanem különböző településekről és kultúrákból származnak az ókori Selyemút déli és északi útvonala környékéről.

A korábbi időkből származó múmiák a legegyszerűbb pólyákba, állatbőrbe voltak csavarva, az időszámításunk előtti 1000 után azonban a halottak teljesen felöltözve, hetyke tollal díszített kalapokkal kerültek elő, ingben, köpenyben, nadrágban, színes gyapjúharisnyában és skótkockás nagykendőben.

A ruhákat a szakemberek most kezdik igazán elemezni, a legnagyobb rejtélyt azonban a múmiák arca jelenti. Nem ahhoz a mongoloid típushoz tartoznak, akik a mai Kelet-Ázsiában túlsúlyban vannak, hanem világos színű hajuk és szakálluk egyértelműen arra utalnak, hogy a Tarim-medencében a korai időkben letelepedett emberek kaukázusiak vagy európaiak voltak. Ezeknek a nyugatról származó idegeneknek az azonosítása az új keletű régészeti felfedezések legnagyobb rejtélyét adja.

Az európaiak elődei lehetnek

A bronzkor előtti időkből, az időszámításunk előtti 1800-as évek tájáról nem sokat tudunk ezzel a területtel kapcsolatban, benépesedése pedig annyira homályos, hogy csak találgatni lehet, hogy ki lehetett az első, aki a Tarim-medence nem túl vonzó területén letelepedett. A bronz- és a vaskor tekintetében azonban a meggyőző bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy elsősorban egy kaukázusi törzs lehetett, mely vagy a nyugati hegyvonulatokról, vagy pedig az északi sztyeppékről vándorolt ide. Az egyik múmia genetikai vizsgálata azt mutatta ki, hogy ugyanazt a genetikai örökséget hordozza, melyet a modern európai emberek 40%-a.

Az időszámításunk előtti 1000 utáni időkből származó múmiákon talált skótkockás textilek feltűnően hasonlítanak az első európai, az ausztriai alpokbeli Hallstadtban talált skótkockás anyagokhoz. Elizabeth Barber szerint az európai és a Tarim-medencei skótkockás textilek ugyanattól a távoli őstől erednek, a Kaukázus északi részéről, ahol a legrégebbi ilyen anyagot találták.

Fotók: blog.tylerbell.net, etsy.com, pasthorizons.com.

Cikkünk megírásában a Hetven rejtély szerte a világból című könyv segített.

• tudomány
• kutatások
• érdekességek a világból
• múmia
• Terasz