A magyar énekesnőt Domingo felesége is nagyra tartja

Szerinted kik az értékteremtők ma Magyarországon? Bizonyára sokan vannak, de hét emberről biztosan tudjuk, hogy azok. Azt, hogy kik ők, és miért állítjuk biztosan, hogy valóban értékteremtők, megtudhatod László Ágnes Értékteremtők című könyvéből, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg az idei Ünnepi Könyvhétre.

Valamennyien olyan neves, nemzetközileg is elismert, alkotó egyéniségek, akikről egyenként is érdemes könyvet írni. Van már ilyen. Lesz még ilyen. Ebben a kötetben aktuális gondolataikat, érzelmeiket, hitvallásukat, valamint pályaívüket, fontos és tanulságoktól sem mentes életrajzi történeteiket ismerheted meg egy-egy portréinterjúban.

Ők heten - Bitó László, élettani kutató, publicista, szépíró; Fischer Iván, karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója; Harasztÿ István, Kossuth-díjas szobrászművész; Ilia Mihály, Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész; Kornai János, Széchenyi-díjas közgazdász, egyetemi tanár; Marton Éva, Kossuth-díjas opera-énekesnő; Végel László, Kossuth-díjas vajdasági magyar író - kapták meg 2013-ban a Hazám-díjat értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként.

Őstehetség vagy isteni adottság - Marton Éva portréja

Hat férfi és egy nő. Az arány talán nem is olyan rossz, mint az élet más területén, ahol a díjakat, az elismeréseket osztogatják. És a nő, Marton Éva a világ egyik legkiemelkedőbb drámai szoprán énekesnője, aki több évtizeden át külföldön élt, a világ legrangosabb színpadain lépett fel, és meghódította a világot. 2005-ben tért vissza tanítani a Zeneakadémiára. Tosca, Turandot, Gioconda és Elektra - a hatalmas repertoárból ezek a szerepek állnak a legközelebb a szívéhez.

A kérdésre, hogy szereti-e a kihívásokat, azt mondja:

- Nem a kihívásokat, a szerepeket szeretem, mint például az Elektrát. Amikor annak idején felvettük Wolfgang Sawalisch karmesterrel ezt az operát, akkor megértettem, hogy a zenében olyan érzéseket, érzelmeket is meg lehet jeleníteni, átadni, közvetíteni, amelyeket szavakkal nem lehet megfogalmazni. Olyan lelkiállapotba lehet általa kerülni, amilyet akkor él át az ember, amikor táncol. Önfeledten, boldogan - mondta Marton Éva.

A vele készült interjúból nagyon sok minden kiderül arról az asszonyról, akit dívaként, királynőként ünnepelt a zenei világ: egyszerű szülők gyermekeként született Budapesten, az édesanyján kívül három asszonynak köszönheti, hogy azzá lett, akit a világ megismert. Azon szerencsések közé tartozik, akinek a férje - aki egyben a menedzsere - minden terhet levett a válláról, az éneklés mellett mindig is a család volt az egyetlen szenvedélye. A gyermekeivel és azok családjával, az ő kifejezett kérésükre most is egy házban él, és mostanság már nincs más vágya, mint segíteni, átadni a benne lévő tudást, megnyitni a fejeket és a szíveket.

Felsorolni szinte lehetetlen mindazt az értéket, amelyet Marton Éva adott és ad a világnak és benne nekünk. Most éppen a Liszt Ferenc Zeneakadémián szeptemberben megrendezésre kerülő I. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny előkészületeivel van elfoglalva.

Sokat elárul róla az interjú befejező párbeszéde:

- Miként tudta sérülésmentesen feldolgozni a tomboló sikert, a világhírnévvel járó ünneplést, amelynek a lelki terhe sok művészt meg is roggyantott, és alkoholistává, drogfüggővé tett?

- Soha nem volt ezzel gondom. Élveztem. Úgy éreztem, hogy méltó hozzám. Úgy éreztem, nekem itt a helyem a Szuperligában. Soha senkivel szemben nem volt kisebbrendűségi érzésem, és csodálatos érzés volt a legnagyobbakkal: Carrerasszal, Domingóval, Pavarottival együtt énekelni. Domingo felesége, Márta asszony egyszer azt mondta: „Éva, olyan boldog vagyok, ha Placido veled énekel, mert akkor tudom, hogy biztonságban van, mert neked
mindig jó helyen szól a hangod, és így neki is sokkal könnyebb a dolga.” Kell ennél nagyobb elismerés?

- És nem hiányzik a taps, az ünneplés?

- Nem az ünneplés, a fellépés hiányzik. Az, amikor látom, hallom, hogy az, aki ott áll a színpadon, nem tudja megoldani a feladatát, no, akkor nagyon viszket a tenyerem, feléled bennem a versenylóösztön, hogy igen, nekem kellene ott állnom, és megmutatnom, hogyan kell ezt jól csinálni.

- De hiszen ezt teszi, a tanítással és a nemzetközi énekverseny megszervezésével is.

- Igen, igaza van. Engem már az tart ébren, az hajt előre, hogy átadjam a bennem lévő tudást, hogy segítsek, hogy kinyissam a fejeket és a szíveket. Ne az irigység vezérelje az ifjú művészeket, hanem a tudás, a szeretet és a szépség. Az érdekel, hogy az embereket egy kicsit jobbá tegyem, hogy nyitottá váljanak, és őszintén figyeljenek egymásra. Ez az én célom, és ez nem is kevés.

Rengeteg munka, küzdelem és lemondás az énekesi pálya, ahol semmit sem adnak ingyen. Én megtanultam, megtapasztaltam, és ameddig az erőm engedi, ezt szeretném átadni.

Így van ezzel a kötet többi szereplője is, akik - bár a sors többször megtépázta őket - soha nem adták fel az emberségüket, a hitüket, a vágyukat és a tettrekészségüket a teljes és értéket teremtő élet iránt.

Dedikálás

László Ágnes június 14-én, 16 órakor dedikálja a könyvet a Vörösmarty téren, a Kossuth Kiadó pavilonjánál Marton Éva, Bitó László, Haraszty István, Kornai János és Végel László társaságában.

• könyv
• interjú
• énekesnő
• placido domingo
• opera
• marton éva
• Terasz