4 jó könyv, amit el kell olvasnod!

Hatalmas mozivásznak és háromdimenziós filmek ide, wellnessközpontok és internetes interaktív játékok oda, még mindig nehéz jobb szórakozási és relaxálási lehetőséget találni egy jó könyvnél. Persze csak annak, aki szeret olvasni, de hát ki ne szeretne? Olvasni ugyanis jó, aki pedig mást mond, az bizonyára még nem fogott egy igazán meghatározó könyvet a kezében. Mi már fogtunk, és el is áruljuk, melyek a kedvenceink.

"A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar."

Lilla kedvence: A Zabhegyező Jerome David Salingertől

Kevés nehezebb kérdést lehetne feltenni, mint hogy mi a kedvenc könyvem. Mióta az eszemet tudom, olvasok - minden az Óz, a csodák csodájával kezdődött -, és olvastatnak is velem eleget, ezért sok mindent szeretek, de mindig mást, és más típusú könyveket, ezért a polcon jól megférnek egymás mellett Rezeda Kázmér, Esti Kornél, Heathcliff, Pepin és a többiek - ne nézzen senki csúnyán, de Voldemort is ott trónol.
De akárhogy is próbálok valami nagyszabású és komoly mondanivalóval rendelkező könyvet találni, visszahúz a szívem - kis nosztalgiával fűszerezve - a kezdetekhez, késő kamaszkorom legszebb nyarához, és J. D. Salinger Zabhegyezőjéhez. Lehet, hogy olvastam azóta sokkal jobb könyveket is – nem is beszélve a magyar művekről –, de az biztos, hogy ez volt az egyik legemlékezetesebb. Szerintem jó helyen és jó időben olvastam, akkoriban, mikor az ember még tele van világmegváltó gondolatokkal, önmagára akar találni, lázad a világ ellen, miegymás...
Pont úgy, ahogy az 1951-ben megjelent regény főszereplője és elbeszélője, Holden Caulfield is, egy néha talpraesett és vad, de leginkább érzékeny és sebezhető fiú, aki, miután kicsapták egy elit iskolából, a korabeli New York-ban bolyong, hihetetlen és mindenki számára ismerős alakokkal találkozik, közben pedig megpróbálja megfejteni önmagát, ártatlannak maradni, és főként hazatalálni – a lehető legtöbb értelemben. A regény egyrészt pszichológiai pontosságú lélekrajz, másrészt ironikus és vicces, néha abszurd körképe a korabeli New York-nak, egy nemzedék válságos életérzésének és a nyugati társadalom bealkonyulásának.
Salinger kevés művet írt – 1965 óta nem is ír, és a világtól elvonultan él –, de abban a néhányban olyan természetesen és közhelymentesen tudta megfogalmazni azokat a kérdéseket, amiket időről-időre mindenki feltesz magának, hogy a szállóigévé vált sorok mélyen beleivódnak az emberbe.
A könyv nem csak kamaszoknak, de diákjaik lelkivilágát tanulmányozni kívánó tanároknak is alapmű, ám azért vigyázni is kell vele. Bár annak idején egy tucatszor elolvastam, mostanában nem merem újraolvasni. Nem is attól félek, hogy nem tetszene, inkább attól, hogy én, a kiegyensúlyozott, visszafogott álmokkal rendelkező felnőtt nem tetszenék neki.

"A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő."

Luca kedvence: George Orwell 1984 című regénye

A kedvenc könyv kérdés legalább annyira megfogott, mint a kedvenc film. Hogyan is lehetne annyi nagyszerű, vidám, vagy éppen megrendítő mű közül választani? Így hát választottam egy olyan könyvet, melyet mindenkinek el kellene olvasnia legalább kétszer - talán háromszor-négyszer is - az élete során. Ahogy telnek ugyanis az évek, egyre hátborzongatóbb és testközelibb élményt nyújt.
George Orwell 1984 című regénye, melyet 1949-ben adtak ki, egy hátborzongatóan élethű, tragikus utópia, mely a civilizációt uraló fokozatos bürokráciát és elnyomást jósolta meg. Az általa elképzelt rendszerben nincsenek egyéni gondolatok, nincsenek vágyak vagy akarat. Az egyén maga nem is létezik, mert nem létezhet. Nagy Testvér van - mely a Diktatórikus rendszer feje -, Belső Párt és Külső Párt van, valamint Proletárság.
Ezen kívül vannak Minisztériumok, melyek arra hivatottak, hogy elhitessék a néppel, hogy léteznek sosem létezett háborúk, hogy kettő meg kettő az minden esetben öt, hogy a szerelem bűn, a gondolkodás pedig a legfőbb bűn.
A tudatlanság erő, a gondolkodás halál. E regény esetében szó szerint, hiszen az embert, mint nem létező egyént még álmában is figyeli a Gondolatrendőrség. Főszereplőnk pedig duplán bűnös, hiszen szerelmes, ráadásul gondolkozik is. Így tehát mi marad neki? A 101-es szoba. A 101-es szoba, mely maga a Legszörnyűbb. A Legszörnyűbb, mely a politikai foglyok megtörésének végső állomása, és mely után az egykori gondolkodó valóban elhiszi, hogy vétkezett a Nagy Testvér ellen.

"Egy éven belül Isten ítélőszéke elé idézlek titeket"

Ági kedvence: Maurice Druon Az elátkozott királyok című regénye

1314. március 18-án megégetik az utolsó templomos nagymestert. A lovag a lángok közül megátkozza a haláláért felelőseket, egy francia bírót, a francia királyt és a pápát. Egy éven belül Isten ítélőszéke elé idézi őket. Történelmi tény, hogy Jacques de Moley halála után egy évvel mindhárman halottak voltak. De mi történik a francia király, IV. Fülöp leszármazottaival, akiket szintén elátkozott a nagymester? Erről szól a regény, ami bővelkedik szerelemben és háborúban is, hiszen az említett események után hamarosan kitör a trónviszály Fülöp leszármazottai között, és megkezdődik a százéves háború. Úgy tűnik, a templomos átka nemcsak a királyon és a pápán fogott, hanem két népen is, akik közt megindul a harc a francia trónért.

Imádom a történelmet, viszont kevés jó történelmi regénnyel találkoztam eddig, valami baki ugyanis mindig van bennük: vagy túl sok fikció vagy a történet kiragadása a korból.
Ez a regény viszont telitalálat. 6+1 kötetes, és letehetetlen. Izgalmas, fordulatos, és ami a legjobb, hogy valós. Ráadásul az a veszély sem fenyeget, hogy érthetetlen lenne a francia és angol történelmet nem ismerők számára, minden kötet végén megtalálható ugyanis a szereplők rövid életrajza, még azoké is, akik csak épphogy feltűnnek. Ezenkívül rengeteg leírás és jegyzet található az adott korról, melynek köszönhetően jól beleáshatja magát, akit érdekel, de aki csak izgalmas történetet akar, azt is megkaphatja.
Az első kötet, a Vaskirály 1955-ben jelent meg, ezt követte később még hat kötet. Az utolsó nem kapcsolódik szorosan a sorozathoz, és több mint húsz évvel később készült.

"Zseniális, magával ragadó, lenyűgöző mese"

Gergő kedvence: J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regénye

Bírálták sokan, dicsérték sokan: múltba révedő, túl sematikus, túl zavaros, vagy éppen zseniális, magával ragadó, lenyűgöző mese. Mindenben van egy kis igazság. Amikor megkaptam, még nem sokat tudtam róla, amikor azonban elkezdtem olvasni, csak olvastam, olvastam, teltek az órák, és már aggódva kopogtak rám a szülők, hogy hajnali három van, nem kellene-e letennem már? Letettem, de alig vártam, hogy folytathassam, és még ma is mohón a következő lapot, ha bármikor ismét belekezdek.
A Gyűrűk Ura hosszú évek munkájának eredménye: a dél-afrikai születésű nyelvészprofesszor, J.R.R. Tolkien évtizedeket dolgozott, hogy megalkossa Középfölde világát annak népeivel, nyelveivel, mitológiájával együtt. Az életművének csúcsát jelentő Gyűrűk Ura 1954-ben jelent meg. Nem ez volt a legkedvesebb könyve, de messze a legsikeresebb: A babó - A hobbit - túl mesés volt sokaknak, a halála után megjelent A szilmarilok túl nehézkes, a Gyűrűk Ura viszont elképesztő sikert aratott. 100 millió példányban adták el!
A történet? Frodó, a kellemes Megyében békésen éldegélő hobbit nagy útra kényszerül. Tudta nélkül megörökölte az Egy Gyűrűt, azt a mindennél erősebb és veszélyesebb tárgyat, amely ha visszajut Szauron, a világot uralmával fenyegető Sötét Úr kezére, örökre sötétségbe taszíthatja Középföldét.
A Gyűrű terhét magára vállaló Frodó elindul barátaival, szövetségesekre lel, és előremenekül a Sötét Úr földjére, hogy elpusztítsa az elviselhetetlen terhet jelentő varázsszert. Közben Szauron megindítja seregeit a Szabad Népek leigázására, és kitör a háború. Bárhogyan is csatáznak azonban királyok, népek és hatalmas seregek, a világ sorsa a békés hobbit-gazda és hű kísérője, Samu kezében van...

• relaxáció
• ajándék
• szabadidő
• könyv
• szórakozás
• Terasz