A 6 legjobb diafilm
Szerintünk
A diafilm nem versenyezhet a televízióval és a 3D-s mesefilmekkel, de örök érték marad - számunkra is. Hogy mit néztünk szívesen?

Ez is érdekelhet

Tippek hogyan hozd a legjobb formád télen is - a hideg idő nem akadály! (x)

Csatlakozz te is Fördős Zéhez, és #FőzzAGYERMEKEKÉRT! (x)

Megvan az év legnagyobb gyermekelőadása: ha szemfüles vagy, jövőre megnézheted! (x)

Nem tudod, milyen legyen idén a karácsonyi dekoráció? Segítünk! (x)

Négy dekortrend, amivel biztosra mehetsz karácsonykor (x)

beauty and style

A kávéfilter erre is jó: olcsó trükk a smink tökéletesítésére »

Magyar márka táskái New Yorkban: a Nini Molnar nemzetközi sikerekre tör »

Felejtsd el az uncsi karácsonyi zoknit: ajándékozz élményt! (x) »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Kétségtelen, a diafilm képtelen versenybe szállni az animációs filmekkel és 3D-s mesékkel. Ám a mai felnőttek többségének közel ugyanakkora élményben volt része, amikor János vitéz megelevenedett a gyerekszoba falán, mint amilyen élményt jelent a mai gyerekeknek egy-egy mese DVD-n vagy a moziban.

Hiszen az a hangulat, ami a lesötétített szobában uralkodott, miközben a kedvenc mese kockái váltották egymást az ablak elé függesztett lepedőn, semmihez sem fogható, és felejthetetlen.

Felidézni ennek ellenére érdemes néha, hiszen kinek ne esne jól egy kis nosztalgia?
És hogy mivel nosztalgiázunk szívesen? Eláruljuk!

A mai napig...

Juli kedvence: Misi Mókus kalandjai

Nem árulom el, hogy valójában hány éves vagyok, hiszen csak így merem bevallani, hogy a mai napig előkerül néha a diavetítő a nosztalgia kedvéért. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó is volt, amikor gyerekkoromban - kihasználva a tv-adás szünetét - hétfőnként a szüleimmel diavetítőztünk. Már akkor is megvoltak a kedvenceim, mégpedig a Misimókus és a Közlekedj okosan! című darabok.
Egész egyszerűen imádtuk, de nemcsak a filmeket, hanem a diavetítés hangulatát. Nem is értem, miért nem divat már az effajta szórakozás, hiszen nem egy kicsit láttam, akinek még így, a 21. században is nagy élményt okozott egy-egy mese...

"...szálltak a pihék, akár a hópelyhek..."

Ági kedvence: Holle anyó

Mint ahogy bizonyára sok családnál, nálunk is a diavetítés vagy a meseolvasás dívott a tévé helyett. Testvéreimmel, ha nem is minden este, de gyakran néztünk diafilmeket, amihez ráadásul még nagyon előkészülni sem kellett: csupán egyetlen képet vettünk le a legnagyobb falfelületről, és máris ott volt a "mozi".

Kedvenceink a Grimm-mesék voltak, ezek közül is a Holle anyó - még mindig pontosan emlékszem arra a képkockára, ahol szórják a dunyhából a havat. A másik nagy kedvenc pedig Benedek Elek Két bors ökröcske című meséje volt.
A készletünk még mindig megvan, és remélem, az én gyermekeimnek is megmutathatom majd.

"Forró vizet a kopaszra!"

Noémi kedvence: Kismalac és a farkasok

A diafilmvetítés mindig nagy élmény volt gyerekkoromban. Emlékszem, egy nagy cipősdobozban tároltuk a vetítőgépet, és vele együtt a számtalan filmet, amelyek között minden vetítés előtt boldogan kotorásztam, hogy kiválasszam, éppen melyik mese legyen soron.

Aztán lehasaltunk a szőnyegre, és várakozásteljesen meredtünk a fehér falra, míg apukám befűzte a gépbe a filmet. A kedvencem egészen kicsi gyerekként a Kismalac és a farkasok volt, amelyet annyiszor vetítettek nekem, hogy már tudtam kívülről a szövegét. A szüleim szerint ráadásul kifejezetten azt vártam minden alkalommal, hogy mikor lehet azt kiáltani: Forró vizet a kopaszra!

Tanulságos és megható mese

Pálma kedvence: Gabi karácsonya

Nem is tudom, hány éves lehettem, amikor anyukám először levetítette nekem a besötétített szoba egyik polcára kifeszített hófehér lepedőn a Gabi karácsonya című diafilmet. Sőt, azt sem tudom, hogy azóta hányszor láttam, ez a mese ugyanis azonnal beférkőzött a szívembe. És bár jó néhány év eltelt már, a mai napig meghatódva gondolok vissza rá, hiszen a Gabi karácsonya nemcsak szórakoztató mese, hanem tanulságos történet is.

Főszereplője Gabi, aki a születésnapjára egy plüssmackót kap, és aki emiatt az összes addigi játékát elhanyagolja. Csak a maci létezik, kényezteti is tejben-vajban, ám amikor egy élő kiskutyával lepi meg az apukája, a mackó is a sarokban végzi. Na persze a mackó se rest: bánatában eldönti, világgá megy...
A történet végén persze minden jóra fordul, ám ennek ellenére a mai napig képes vagyok megkönnyezni. Talán nem is a mese hat meg, hanem a segítségével felelevenedő emlékek.

Tele izgalommal és titokzatossággal

Lilla kedvence: Hókirálynő

Az öcsém nemrég hozta le a padlásról azt a kis kosarat, amiben régen a diafilm-tekercseket gyűjtöttük, mondván, lehetetlen, hogy gyerekkorunk legszebb emlékeit hagyjuk csak úgy porosodni. A nagy fehér vásznat annak idején még a nagypapám kapta elő először a háta mögül, a diafilm-nézés pedig egy idő után valódi családi eseménnyé vált - bár lehet, hogy csak mi éreztük annak, apukám például többször is elszenderedett, miközben mesélt.

Bár anyu szerint a Csipkerózsika volt a kedvenc, én legjobban az Andersen-féle Hókirálynőre emlékszem. Pontosabban arra, hogy mennyire izgalmas és titokzatos volt a történet, és arra a jelenetre, amikor mindig eltakartam a szemem. Mivel nagyon hosszú mese, a szüleim nem ezt vetítették le a leggyakrabban, de talán ezért is maradt olyan különleges.

Macska minden mennyiségben

Melinda kedvence: Mirr Murr kalandjai

Mint ahogy bizonyára még sokan, én is imádtam a diafilmeket, és velük együtt a vetítések semmihez sem fogható hangulatát.
Gyerekkoromban egyébként a macskákért is odáig voltam - lehettek bármilyen méretűek vagy fajtájúak -, úgyhogy bármilyen mese, film vagy történet le tudott nyűgözni, amiben valahol felbukkant egy cica. Nem véletlen hát, hogy az egyik nagy kedvencem éppen a Mirr Murr kalandjai című mese volt. Amikor beteg voltam, a nagyim mindig vetítődélutánnal szórakoztatott - ekkor általában a Mirr Murrt kellett nézni.

Na persze egy idő után a dia felmondta a szolgálatot, ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy folytassam Mirr Murr iránti rajongásom - ezután persze könyv formájában, de emellett azért hű maradtam a diafilmekhez is.

Ezt is szeretjük