A világ 4 legcsúnyább állata

Guinness-rekorderekkel nem csak az emberek között találkozni. A legek terén az állatok is bizonyítanak: egyesek méretükkel, mások súlyukkal vívták ki az első helyet az állatvilágban, megint mások gyönyörű bundájukról, rendkívüli ugróképességükről vagy éppen semmihez sem hasonló hangjukról híresek.

Némelyik állatkának azonban nem jutott más, mint egy furcsa külső, ráadásul a kevésbé igényes fajtából.

Következzék a négy legrondább egyed - legalábbis szerintünk.

Csak úgy, pőrén: csupasz földi kutya

A homokkutya vagy csupasz turkáló néven is ismert földi kutya nem véletlenül érdemelte ki a világ egyik legcsúnyább állata címet. Egy bunda talán előnyös lenne számára, ám neki csak néhány szőrszál jutott, az pedig tovább ront a helyzeten.

A Kelet-Afrikában őshonos rágcsáló furcsa kinézetétől eltekintve is különös lény: emlős, mégis hidegvérű, emellett a turkálófélék családjába tartozik.
Az állat teljes hossza 8-9 centiméter, súlya pedig csupán 30-80 gramm.

Ahogy bundája, úgy füle sincs - csupán két kis nyílás segíti a hallásban -, szemének pedig nem sok hasznát veszi: szinte teljesen vak. Két pár metszőfoga azonban egyet jelent az életével: ezek segítik a rágásban, az alagútfúrásban és a védekezésben is.

Fogságban csupán öt évig bírja, a vadonban viszont akár harminc évig is eléldegél - kutatók szerint képes lelassítani a sejtek öregedési folyamatát.

Hatalmas fülek és szemek: véznaujjú maki

A makik között találni szép és kevésbé szép egyedeket, a Daubentonia madagascariensis azonban az utóbbiak közé tartozik.

Míg ráadásul az állatok között a kicsinyek legalább aranyosak, addig a véznaujjú maki gyerekkorában is igencsak ijesztő látványt nyújt.
A madagaszkári nyelven csak aye-ayeként emlegetett maki ritka faj. Csak Madagaszkáron található meg - a sziget két részén, sűrű bambuszdzsungelek fáinak tetején él, közel a tengerparthoz -, és egyike a legősibb makifajoknak: a karmosmakifélék családjának egyetlen, még élő képviselője. Csak azért nem halt ki, mert a bennszülöttek úgy hitték, aki megöl egy aye-ayét, az egy éven belül követi az állatot a sírba.

A macskára emlékeztető, de hosszúkás orral és egymástól távol ülő szemekkel rendelkező véznaujjú maki korhadó fákban élő rovarokkal táplálkozik: a fa kérgét kopogtatja különleges, hosszú középső ujjaival, és azokkal is kotorja ki a táplálékot.
Szinte mindig egyedül él, csak akkor látni más makikkal, ha szaporodik - a nőstények kétévente ellenek, és a hasukon hordják a kis utódokat.

Csupasz gőte egy kis dísszel: axolotl

Az axolotl a harántfogú gőték családjába tartozik. Őshazája Mexikó, a Mexikóváros körüli tavakban nagy mennyiségben találkozni ezzel a csupasz, szépnek korántsem nevezhető, mégis kedves kis gőtével.

A 28-35 centiméter hosszú axolotl színe eredetileg szürkésbarna, testét sötétebb és világosabb foltok tarkítják.
Természetes környezetben az axolotlok ragadozó életmódot folytatnak: kedvenc eledeleik közé tartoznak a vízi férgek, csigák, rákok és a kisebb halak. A szükséges táplálék mennyisége az állat méretétől függ, de az elfogyasztott táplálék megemésztése minden esetben két-három napot igényel.

Túl alacsony hőmérséklet esetén az emésztés leállhat, és ilyenkor előfordulhat, hogy az emésztetlen ételtől mérgezést kap az állat.
A színes egyedeket ritkán látni üzletekben, az albínókat azonban viszonylag sok helyen árusítják hazánkban is, akváriumban ugyanis akár otthon is tartható - már aki a szívébe képes zárni ezt a kétségkívül különös lényt.

A világ legrondább hala: Psychrolutes marcidus

Az angolul blobfish-ként ismert Psychrolutes marcidus valószínűleg a legcsúnyább hal, amelyet valaha rejtettek a tengerek. Talán nem véletlen, hogy Ausztrália és Tasmánia partjaitól távol, az óceán mélyén éldegél, és nagyon ritkán mutatkozik emberek előtt - legfőképpen akkor látni, amikor véletlenül hálóba gabalyodva fogják ki.

A blobfish-sel leginkább az óceán azon részén találkozni, ahol a tenger nyomása többszöröse a víz felszínén tapasztalt nyomásnak. A blobfish-t zselészerű teste segíti abban, hogy ezen zord körülmények között képes életben maradni - úszóhólyaggal sem rendelkezik, az ugyanis nem bírná ki a hal élőhelyére jellemző magas víznyomást.

Testének különleges anyaga teljes mértékben a mélytengeri életmódhoz alkalmazkodott, az állat sűrűsége ugyanis valamivel kisebb, mint a vízé, így könnyedén, izmok és úszás nélkül képes lebegni. Táplálékát is lebegés közben kapja el: általában úgy, hogy csak bekapja azt, ami elég közel kerül hozzá.

• háziállat
• szórakozás
• állatvilág
• érdekességek a világból
• Terasz