Elege lett az apácaéletből, megjátszotta a saját halálát - Johanna története filmbe illő

Egy apáca élete az átlagemberek számára felfoghatatlan mennyiségű lemondással és elkötelezettséggel jár. A középkorban rendkívüli áldozatokat kellett hoznia annak, aki ezt az utat választotta, így nem csoda, hogy sokan végül nem bírták a nyomást.

Leedsi Johanna, a Szent Kelemen-kolostor apácája is a lázadók közé tartozott. Egy nap úgy döntött, hátrahagyja eddigi életét, ehhez azonban eléggé szélsőséges és rizikós módszert választott: megjátszotta saját halálát, és megszökött.

Leedsi Johanna filmbe illő története

Leedsi Johanna, a lázadó apáca történetetét a Yorki Egyetem levéltárosai fedezték fel. Az 1304-1305 között készült írásos dokumentumokat lefordították, majd digitalizálták. A sztori, ami kibontakozott belőlük, egy filmben is megállná a helyét. A nővér úgy játszotta meg saját halálát, hogy testéhez hasonló bábut készített, majd odatette a valódi holttestek mellé. Módszere radikálisnak tűnhet, ám akkoriban a zárdai élet otthagyása nem lehetett opció. Ha valaki meggondolta magát, az hihetetlen botlásnak számított, ráadásul, ha a nők megszegték vallási kötelezettségeiket, nem sok jóra számíthattak a világi életben sem.

A kolostorban gyorsan rájöttek a trükkre, azonban Johanna addigra messze járt. "Most szabadon kóborol, ami hírhedt veszélyt jelent a lelkére, és botrányt az egész rendjére" - írta az apácáról Wiliam Melton yorki érsek egy 1318-as feljegyzésben. A bizonyítékok szerint Johanna a bábut olyan helyre temette el, amiről úgy vélte, biztosan arra utal, hogy meghalt. Cselekedetekor feltehetően nem mérlegelte a lebukás esetleges következményeit és a lehetséges megtorlást. Korabeli feljegyzések szerint Johanna "szemtelenül félreértette a vallás illemét és neme szerénységét" azzal, hogy "ravasz, aljas módon" megrendezte halálát, majd a holttestet imitáló bábut egy "szent helyre helyezte".

Miután sikeresen bevonta a többi nővért is az akcióba, Johanna elmenekült a Szent Kelemen-kolostorból, és mintegy 48 kilométert tett meg, hogy elérje Beverly városát. Amikor Melton érsek rájött, mit tett, megparancsolta egy beosztottjának, hogy fogja el, és hozza vissza a lányt. "Miután hátat fordított a tisztességnek és a vallás javainak, (...) életútját elferdítette a testi vágyak útjára, távol a szegénységtől és az engedelmességtől" - írta Melton. Mai napig tisztázatlan, hogy az egyházi dolgozók végül megtalálták-e Johannát, ahogy az sem ismert, hogy a rebellis apáca visszatért-e a zárdai életbe.

Ami viszont biztos, hogy a nők nem sok jóra számíthattak a kolostoron kívül sem. Akkoriban a karrierlehetőségek két részre oszlottak: zárdai szolgálatra vagy mezőgazdasági, esetleg kiskereskedelmi vagy kézművességi irányokra. A 14. század elején az apácaság szigorú fogadalma már 14 éves korban elkezdődött. Bár ezt hivatalosan nem kényszerítették a nőkre, a vallásos szülők gyakran önként adták át fiatal lányaikat a szerzetesnőknek. Valószínűleg egy ilyen lány volt Johanna is, aki végül úgy döntött, nem hajlandó feláldozni szabadságát, és kockáztatott. A középkori apácák megpróbáltatásokkal teli életéről korábbi cikkünkben olvashatsz bővebben, ide kattintva.

A kiemelt kép illusztráció, Giuseppe Molteni festménye.

• apáca
• zárda
• hihetetlen történet
• történelem
• középkor
• vallás
• Terasz