Mit üzennek pontosan a középkori festményekbe rejtett virágok? Így olvashatsz a szirmok között

Legyen az egy festmény, egy templomi freskó vagy egy aprólékos ecsetvonásokkal készített illusztráció, a középkori és reneszánsz európai művészetben gyakran találkozhatunk különböző virágok képi ábrázolásaival.

Az egyes képeken megjelenő növények ráadásul rendkívüli változatosságot mutatnak, így óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés, vajon mi határozta meg, mikor melyik virágot készítették el a festők. Csupán esztétikai megfontolás alapján döntöttek volna? Aligha.

Virágözön a képeken

A véletlennek minden bizonnyal semmi köze nem volt hozzá, melyik képre milyen virág került. Dr. Jonathan Foyle történész szerint ugyanis a virágok mint szimbólumok a festő szándékát, üzenetét, egyfajta rejtjeles tartalmat voltak hivatottak tolmácsolni.

Jennifer Meagher, az európai festészet szakértője szerint a botanikai szimbolizmus az antik idők költészetében eredeztethető, ahol az egyes növények emberi tulajdonságok metaforáiként jelentek meg. A klasszikus mitológiában olyannal is találkozhatunk, hogy az embereket, mintegy büntetésként, növényekké változtatják. Így például Narkisszoszt is, aki történetében beleszeret a saját tükörképébe, ezért nárciszként kell tovább élnie az életét. Mind a Biblia, mint az Apokrifek számos növényt, virágokat, fákat és gyümölcsöket is említenek, melyeket a moralizálás eszközeiként alkalmaznak.

Foyle magyarázata szerint a korban úgy tartották, hogy Istennek célja volt a teremtett természettel, mégpedig hogy bibliai igazságokra emlékeztesse az embereket. A növények sajátosságai tehát megfejtendő kódokként működtek.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a növények ábrázolása nem kizárólag a festményekre volt jellemző. Az építmények domborművein ugyancsak megjelentek a burjánzó virágok és levelek, és szintúgy volt üzenetük, funkciójuk. A templomokban például paradicsomszerű atmoszférát próbálhattak teremteni ezzel a módszerrel.

Mit szimbolizáltak a virágok a középkori képeken?

Jennifer Meagher szerint a növényszimbolikában a növények minden tulajdonsága jelentőséggel bírt. A forma, a szín, az illat és még a virágzás időpontja is. A szimbolizmus tehát karöltve járt a botanikával. Érdekes, hogy a kor herbáriumai, azaz füveskönyvei nemcsak a biológiai tulajdonságokat, hanem a növényhez tartozó morális üzenetet is magukban foglalták.

Foyle szerint a virágok üzenete lehetett vallási vonatkozású és világi természetű is, és olykor az uralkodó személyét, az irányában tanúsított tiszteletet is kifejezte. III. Edward királynak például sokáig az ötszirmú piros rózsa volt a jelképe.

Ami a bibliai jelentéseket illeti, Meagher szerint a piros szegfűt, melynek görög neve annyit tesz, Isten virága, gyakorta láthatjuk a középkori képeken Szűz Mária és a Kisded Jézus mellett. Ez a virág magyarázata szerint a szeretet, pontosabban az isteni szeretet jelképe. Azt a szeretetet szimbolizálhatja, amiben a Szűz és gyermeke részesültek.

Foyle szerint a piros színű virágok Krisztus vérére is utalnak, melyet keresztre feszítésekor veszített. A kinyílt kék liliom három szirma szintén jelentéssel bír: a Szentháromságot jelképezi. Felső szirma Istent, az alsó kettő a Fiút és a Szentléleket szimbolizálja. A kék liliom, ahogy a veronika is, a Szűzanya palástját is szimbolizálják. Az ötszirmú virágok - mint például a rozsdás rózsa Roselli képén - ugyancsak erre az eseményre, a Megváltó öt sebére késztetnek asszociálni a szakértő szerint.

A Paradicsomot ábrázoló képek zöme a májusi virágzást jelenítette meg, amikor a növények a legszebbek, és legdúsabban virágzanak, és már egy-egy termés is megjelenhet rajtuk. A sarjadó fű és a korán termő eper az év első édes ízeként a természet ébredésére utalnak. A gyermek Jézust gyakorta ábrázolták piros pünkösdi rózsa mellett, mellyel arra mutattak, hogy később áldozattá lett. Amennyiben a képen őszt jelenítettek meg, például egy fürt szőlő által, a szakértő szerint a borra, vagyis Krisztus vérére és a templomi áldozásra céloztak a festők. A narancs a hosszú és nehéz tél alatti életet jelképezte.

A festett virágok mint illusztrációk a szöveg természetéhez igazodva segítették a megértést a világi olvasmányok esetében is. Meagher magyarázata szerint a rózsa és a mirtusz a testi szerelem jelképe volt, a babér a házasság és a házastársi hűség szimbóluma. Foyle szerint az orvosi szövegeket kísérő díszítés is alkalmazkodott a tartalomhoz. A padlizsán a férfiasságra utalt, a dió pedig arra figyelmeztette az olvasót, hogy ez a csonthéjas jót tesz az agynak.

A középkori képeket tehát szépségükön és témájukon túl is van miért csodálni: minden egyes szimbólum tovább mélyíti az ábrázolások értelmét és tartalmát. A jelképrendszer, mint egy különleges, szavak nélküli nyelv, hidat képezett a festő és a képet szemlélő között, ami hihetetlen mértékben segítette a művész kommunikációját. Szimbólumaik segítségével a mondanivalójukat ma, évszázadokkal később is átadhatják.

Cupido bújt meg a festékréteg alatt

A festészet mindig tartogat meglepetéseket: nemrég írtunk arról, hogy egy Vermeer-kép sokáig rejtve maradt alakját fedezték fel.

• középkor
• virág
• festészet
• illusztráció
• érdekesség
• művészet
• Terasz