Lovakat, de még rovarokat is a bíróság elé állítottak: a középkori igazságszolgáltatás furcsaságai voltak az állatperek

Gazdi vagy sem, mindenki tudja, milyen az, amikor egy kutya bűnbánóan tekint az emberre. Azoknak a szemeknek lehetetlen ellenállni, még akkor is, ha a kedvenc valamilyen nagyobb kaliberű, kárral járó csínytevést követett el.

Valószínűleg senkinek nem jutna eszébe egy ilyen incidens miatt beperelni a kutyáját, és valljuk be, elég komikusan is hatna, ha az állat a törvény előtt felelne bűnéért. Pedig volt idő, amikor léteztek úgynevezett állatperek.

A középkori állatperek

A feljegyzések szerint Európában a 13. századtól egészen a 20. századig előfordultak ilyen perek, tehát csak a középkor vége után több évszázaddal szüntették be őket. Az első írásos nyom Dél-Franciaországból, 1266-ból való, amikor is kivégeztek egy bűnös sertést.

A háziasított állatokon túl, mint a disznó, a ló, a bika vagy a tehén, rágcsálók, például patkányok is bíró elé kerültek. Ami pedig különösen furcsa, hogy még rovarokat is felelősségre vontak, ha kárt okoztak az embernek.

A kettő-, négy- vagy többlábú gyanúsítottak vallási és nem vallási bíróság előtt feleltek tettükért, mely a leggyakrabban súlyos kár okozása volt, de emberéletet követelő támadások miatt is az igazságszolgáltatás kezébe kerültek. Olyan is előfordult, hogy az állat szokatlan viselkedése mögött ördögi, sötét erőt sejtettek, ezért juttatták a bíróság elé.

A tárgyalásokon, akárcsak az emberekén, kihallgatták a szemtanút vagy szemtanúkat. Az egyházi bíróságok előtt ügyvéd is védte az elkövetőket, szemben a hagyományos bírósági tárgyalásokkal, ahol sem az állatokat, de jó ideig még az embereket sem védte senki. A perek végkimenetele általában az állatok kivégzése volt.

Néhány bűneset

Johannis Gross írása a Kurze Basler Chronik (1624) egy 1474-es perről számol be, melyben egy kakast állítottak a bíróság elé. A madárnak azért kellett felelnie, mert valamilyen furcsa, tisztázatlan módon tojást tojt. Az emberek úgy hitték, hogy a tojásban csakis valamilyen ördögi lény lehet, ezért a törvény elé tárták az ügyet, és a kakas meglakolt természetellenes tettéért.

1494-ben egy malac követett el egy súlyos, mai szemmel nézve is szörnyű tettet: arcán és nyakán is megharapott egy bölcsőjében fekvő kisdedet, egy bizonyos Jehan Lenfant fiát, aki tehénpásztorként tevékenykedett Clermont-ban. A támadásra húsvét reggelén került sor, egy óvatlan percben, amikor az apa éppen egy borjúval foglalkozott, az anya pedig nem tartózkodott otthon. A gyermek a sérülések következtében elhunyt. Az elkövető sertést a bíróság halálra ítélte, és felakasztotta.

Összesen 85 európai eset leírása maradt fenn valamilyen formában az utókor számára. Bár az állatpereket és a velük járó kivégzéseket a mai állatvédők aligha néznék tétlenül, ne feledjük, hogy a régiek gondolkodása egészen más volt, nem utolsósorban sokkal naivabb a mai emberénél. 

Középkori gyógymódok

A régiek gondolkodása nemcsak az igazságszolgáltatás terén, de az orvostudományt illetően is más volt. Következő cikkünk arról mesél, hogyan kezelték a köhögést akkoriban.

• állat
• bíróság
• középkor
• történelem
• érdekesség
• Terasz