Tűrnéd 2 évig a fájdalmat? A parlament szerint ennyi belefér
Egyes műtétekre két év a várakozási idő. Mi segíthetne, hogy rövidüljenek a várólisták?

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Nem akarnak rövidülni a várólisták, hiába kaptak tavaly év végén közel nyolcszáz millió forintot a kórházak. Még mindig túl alacsony ugyanis a finanszírozás ahhoz, hogy jelentősen növelni lehessen a műtéti kapacitásokat. A kormány most újraosztaná az eddig fel nem használt keretet a várólisták csökkentése érdekében, a szakemberek a magántőkét vonnák be a rendszerbe.

Így viszont a társadalombiztosításon felül kellene fizetni a gyorsabb ellátásért. De a kórházaknak már a rezsidíjak is megterhelőek, ügyeskedve kell elkerülniük a veszteségességet.

A parlament dönti el, mi lesz a műtőasztalon

Azt, hogy egy egészségügyi intézmény hány műtéti beavatkozást végezhet el egy évben, azt közvetve a parlament dönti el, hiszen ők határoznak az egészségügy költségvetéséről. Ez az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát, mely megmondja, hogy egy adott hónapban egy-egy betegségfajtánál hány beteget gyógyíthatnak az orvosok.

Ha egy kórház nem lát el adott időszak alatt annyi beteget, amennyit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár előirányzott neki, akkor nem kapja meg az állami pénzt. Ha viszont többet lát el, akkor a kórház költségvetése lesz mínuszos, mert az OEP nem fizeti azt. Ennek a sakkozásnak a következményei a mára kisgömböccé hízott várólisták. Azonnali beavatkozást igénylő helyzeteknél azonban természetesen nem mérlegelhetnek a kórházak, szülésből és sürgősségi ellátásból bármennyit el lehet végezni. Tehát, bár idő, ágy, orvosi kapacitás lenne a műtétekhez, nem végezhetik el azokat a kórházak, csak meghatározott időben.

733 nap, vagyis majdnem pontosan két év - ennyit kell várni átlagosan egy gerincstabilizáló műtétre ma Magyarországon. Akinek komoly fájdalmai vannak, ez a két év végtelennek tűnik még akkor is, ha az életét közvetlenül nem veszélyezteti a betegsége. Ahogy egy csípőprotézisre várónak is „csak” az életminőségét befolyásolja az 528 nap, amíg sorra kerülhet a műtőasztalon.

A legrosszabb azonban ma hazánkban térdműtétre várni: több mint nyolcszázat kell aludni a megkönnyebbülésig. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint a legnagyobb sor - 26 ezernél is több várakozóval - a szürkehályog-műtéteknél van, igaz, ez a sor legalább relatíve gyorsan halad: alig 287 nap alatt el lehet jutni a műtőlámpák alá.

Ilyen állapotban van ma a Szent István Kórház. Jól jelzi a hazai egészségügy problémáit.

Szakemberhiánnyal küzdenek a kórházak

A hosszú várakozásnak azonban nemcsak a szabályozás és a közvetlen pénzhiány az oka, hanem az is, hogy nincs elég szakember a műtétek elvégzéséhez. Mert ortopéd szakorvos és traumatológus még van elég a kórházakban, de ugyanez már nem mondható el az altatóorvosokról és a műtősnőkről.

A protézisbeültetések ezen felül alulfinanszírozottak is, a kórházak örülnek, ha nullszaldóra hozzák ki az ilyen műtétek költségeit. Ebbe pedig a kórházak rezsióradíjai is beleszámítanak - ide kell sorolni a dolgozók bérét, a fogyóanyag-költségeket vagy például a fűtésszámlát is -, és az intézmények között ezen a területen elég nagy lehet az eltérés.

Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár szerint a kormány dolgozik a várólisták csökkentésének ügyén. Döntöttek arról, hogy az intézmények és egészségügyi szolgáltatók által az első félévben fel nem használt kapacitásokból származó csaknem 1,9 milliárd forintot központi keretként újra elosztják, hátha sikerül valamicskét faragni belőle a várólisták hosszán. A tervek szerint ebből több mint hatezer ilyen műtétet lehet majd elvégezni a következő hónapokban.

Jöhet a magántőke?

Egészségügyi közgazdászok szerint inkább a magántőkét kellene szabályozott módon bevonni a rendszerbe, de ehhez politikai döntés szükséges. Rácz Jenő, a Kórházszövetség korábbi elnöke abban látna megoldást, ha az egyes intézményeknél megmaradt kapacitásokat a teljesítményvolumen-korláton felül el lehetne adni azoknak a betegeknek, akik emelt árat fizetnek a műtétekért.

Vagyis, ha egy kórházban naponta három beavatkozást lehet elvégezni, de a személyzetnek és a műtőnek is van ezen felül szabad kapacitása még egy műtétre, akkor azt fel lehetne ajánlani azoknak, akik hajlandóak többet fizetni. Az ebből befolyt összegből pedig lehetne fejleszteni vagy egy állami beavatkozást finanszírozni.

Ezt is szeretjük