Köddé vált a 10 ezer éve élt szibériai civilizáció: mi történhetett a rejtélyes embercsoporttal?

Józan ésszel fel sem lehet fogni, mit jelent az, 50 millió, vagy akár csak 10 ezer év a világunk történetében.

Egy érdekes genetikai kutatás utóbbi időre tekint vissza: Szibéria ősi lakosainak genetikáját vették górcső alá. A kutatás során bukkantak annak az egykori embercsoportnak a nyomára, mely a szakértők számára rejtélyes körülmények között tűnt el. A megoldás a korban erős népvándorlás lehetett, melyről sok izgalmas dolgot derítettek ki a kutatók.

Korai szibériai civilizációk

A vizsgálatokban a Fudan Egyetem és a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet működött együtt. A Ke Vang és munkatársai által vizsgált maradványok közül a legkorábbiak 7500 évesek voltak. 

A szakértők rájöttek, hogy bár korábban azt hitték, hogy a gének csak Ázsiától Amerika felé áramoltak, valójában ellenkező irányba is. Ez azt jelenti, hogy az emberek pingponglabdákként mozogtak oda-vissza a Bering-földhídon.

Észak-Ázsia, különösen a Nyugattól Északkelet-Szibériáig húzódó terület kulcsfontosságú volt az emberiségnek vándorlásában. Az első emberek, akik 20-13 000 évvel ezelőtt érkeztek Amerikába, valószínűleg a Beringián, azon a később víz alá került szárazföldi hídon érkeztek, amely egykor Ázsiát Amerikával kötötte össze.

Sok minden azonban továbbra is ismeretlen maradt azon emberek genetikai felépítésével kapcsolatban, akik akkoriban ebben a fontos régióban éltek. Cosimo Posth, a Tübingeni Egyetem régészeti és paleogenetikai adjunktusa szerint ennek az az oka, hogy ebben a régióban az őskori emberi maradványok, melyek a vizsgálathoz elegendő DNS-sel rendelkeznek, ritkák.

A génvizsgálat

Az új tanulmányban a tudósok tíz őskori emberi genomot elemeztek olyan korábban felfedezett emberi maradványokból, akik Észak-Ázsiában éltek 7500 évvel ezelőtt. Sokat az Altaj néven ismert területen tártak fel, ahol egykor a gyeniszovai ember is előkerült, és amely évezredek óta az Észak-Szibéria, Közép-Ázsia és Kelet-Ázsia közötti vándorlások útja volt.

A tudósok felfedezték, hogy egy korábban ismeretlen vadászó-gyűjtögető csoport az Altajban két különálló csoport keveréke, amelyek Szibériában éltek az utolsó jégkorszakban. Az őskori vadászó-gyűjtögetőkből származó DNS-t számos későbbi közösségben találták meg Észak-Ázsia-szerte a bronzkortól (i. e. 3000-től 1000-ig) napjainkig, bizonyítva, hogy milyen nagy volt a táplálékkereső közösségek mobilitása.

Ezen túlmenően a kutatók az elmúlt ötezer év során több génáramlást fedeztek fel Észak-Amerikából Ázsiába, és az Újvilágból származó gének elérték az oroszországi Kamcsatka-félszigetet a Csendes-óceánon és Közép-Szibériában.

 A csapat egyébként egy ősi sámán maradványait is megvizsgálta, aki körülbelül 6500 évvel ezelőtt élt Nyugat-Szibériában. Maradványai több mint 1500 kilométerre nyugatra voltak attól a csoporttól, amellyel genetikai kapcsolatot mutatott az új genetikai elemzés szerint.

Összességében a tanulmány rámutatott, hogy a történelem előtti csoportok szorosabb kapcsolatban álltak egymással, mint azt korábban hitték. Földrajzilag távoli vadászó-gyűjtögető csoportok a korábban vártnál sokkal nagyobb mértékben mutattak bizonyítékot genetikai kapcsolatokra.

A Málnalány rekonstrukciója

Amikor meglelték a csontjait, bűncselekmény áldozatának vélték. Idővel kiderült, egy ötezer éve elhunyt fiatal nő földi maradványai. A Málnalány nevet kapta, és nem is véletlenül.

• szibéria
• civilizáció
• eltűnés
• rejtély
• régészet
• történelem
• Terasz