Kísértetekről és szörnyszülöttekről írt az ókori történetíró

Ha ókor, akkor szinte mindenkinek klasszikusok és hibátlan versmértékek jutnak eszébe, pedig nem csak ódák és eposzok születtek ezekben az időkben. A pletyka, a furcsa, a bizarr már akkor is megmagyarázhatatlan vonzalmat és kíváncsiságot ébresztett az emberekben, ezt az éhséget pedig Traianus császár korában egy görög történetíró, Phlegón elégítette ki, aki írásaiban szellemekről, torzszülöttekről, óriás csontokról és gyermeket szülő férfiakról is mesél.

Ezeknek a kevésbé feldolgozott történeteknek a vizsgálatát választotta doktori disszertációja témájául Pataricza Dóra, aki csomagolás közben válaszolt a kérdéseinkre - néhány nap múlva ugyanis férjével és három gyermekükkel Helsinkibe költöznek, ahol Dóra megpályázhat egy posztdoktori ösztöndíjat.

- A könyv bevezetőjében azt írod, a témavezetőd javasolta neked ezt az igazán hozzád illő kutatást. Mitől illik hozzád ez a téma?

- Az ELTE történelem szakán Németh György tanár úr óráin évekig foglalkoztunk az ókori felirattannal és mágikus szövegekkel.

A történelem-szakdolgozatomban Mózes nyolcadik könyvét dolgoztam fel - Mózesnek csak öt könyvéről tudunk, de Egyiptomban görög nyelven megírták a nyolcadik könyvet is, amely számos varázslatot gyűjt össze -, az ógörög szakdolgozatomban pedig Lukianosz és a mágia kapcsolatát vizsgáltam.

Felmerült, hogy a disszertációmhoz is a mágia tárgyköréből válasszak témát, végül mégis a paradoxográfusok - azok a szerzők, akik mindenféle különös, csodálatos eseményt, természeti és emberi jelenséget gyűjtenek össze és írnak le - mellett döntöttem, ugyanis ezzel senki nem foglalkozott mostanáig Magyarországon.

A paradoxográfusok közül Phlegónt választottam, mert ő kizárólag az emberi érdekességekkel foglalkozott. A történetei nagyon sokszínűek, többféle jelenség érdekelte, így olvashatunk szellemekről, óriási csontvázak előbukkanásáról, kétfejű gyermekek születéséről, férfiszülésekről és ötös ikreket szülő asszonyokról is.

- Az ókorban feljegyzett természetfeletti jelenségeket jóval kevesebben vizsgálták, mint mondjuk a klasszikusokat. Nehéz volt hozzákezdeni a kutatáshoz?

- Mindeddig egyetlen ilyen művet sem fordítottak le magyarra, pedig számos olyan adathoz juthatunk hozzá ezekből az írásokból, amikről másképpen nem tudhatnánk. Kicsit döcögősen indult be a fordítás, pedig ez az egésznek a gerince, de Németh tanár úr rengeteget segített, és sikerült végül egy gördülékeny, magyaros fordítást összehozni.

Phlegón szövegeinek alapos vizsgálata azért is volt különösen érdekes, mert humán és reál kutatásokat igényelt egyszerre. Amikor először olvastam a szövegben említett nőből férfivá változó emberekről és arról, hogy hol találtak Phlegón korában óriási, 10-11 méteres csontokat, mindenképpen választ akartam kapni arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egyáltalán mindez.

A 35 történet mindegyikénél tételesen megvizsgáltam, hogy ezekre a fantasztikusnak tűnő történetekre találhatunk-e olyan, tudományosan is igazolható magyarázatot, amely alapján legalább azt kimondhatjuk, hogy ezek az események akár meg is történhettek. Ehhez bele kellett ásnom magam egy bizonyos szintig a teratológiába - a fejlődési rendellenességeket vizsgáló tudományág - és a paleontológiába is. Mindenesetre szakértők segítségét kértem, így orvostörténészek, nőgyógyász és paleontológus is lektorálta a szöveget.

- Az egyik szerelmi történethez a keresztény másoló felháborodott megjegyzést fűzött a margóra, Polykritos történetében pedig a sírból visszatérő apa és a meggyilkolt csecsemő beszélő feje egy mai horrorfilmbe is beleillene. Volt kedvenc történeted, ami különösen megragadott, elgondolkodtatott vagy megnevettetett?

- Igazán kedvenc történetem nincs. A teratológiai történetekhez viszont éppen a harmadik terhességem első 12 hetében írtam a magyarázatokat, állandóan olyan könyveket olvastam, ami tele volt torz embriók képével, és majdhogynem teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy születik egyáltalán egészséges gyerek. Így aztán különösen boldog voltam, amikor a 12. heti ultrahangon kiderült, hogy Ábellel minden rendben van, egy feje van, 20 ujja, és úgy általában mindene a helyén.

- A pletykára és a szenzációra ma is van kereslet. Egy laikus számára is érdekesek lehetnek ezek a történetek?

- Hálás feladat volt ezzel a témával foglalkozni, hiszen a szöveg a nem szakmabeliek számára is olvasmányos, és a kommentár megírása során is törekedtem arra, hogy az az átlagolvasót is lekösse. A paradoxográfia a klasszika-filológián belül sokáig lenézett műfaj volt, és ez a nézőpont csak a nyolcvanas években kezdett megváltozni. Mára szerencsére elfogadottabbá vált, hogy ezek a könnyed, szórakoztatóbb szövegek is értékesek a maguk nemében, ezért a phlegóni szöveg fogadtatása is jó volt.

A modern ember számára elsősorban érdekes a szöveg, ugyanakkor arra is jó, hogy ráébresszen: a világ alapvetően nem változik, az emberek pletyka- és borzongásigénye minden korban megvan. A férfi, aki gyereket szül, nemcsak a 2011-es hírekben jelenik meg, hanem már akkor is téma volt, jóllehet a történet ókori megfelelőjének hátterében valami egészen más állhat, hiszen nem létezett még nemátalakító műtét. A hír mégis ugyanaz, és talán a reakció is.

Ugyanakkor a kutatás eredményeit a modern tudományok is felhasználhatják. A paleontológusoknak új információ lehet a sok hatalmas csont említése, ami azt jelenti, hogy már az ókorban is találtak őslénymaradványokat, csak éppen másképpen - óriásként - értelmezték ezeket a leleteket. Az orvostörténészek statisztikai adatként felhasználhatják a könyvben említett ikerszüléses és teratológiai eseteket, a laikus számára pedig elég, ha kis időre elmerülhet az ókori világnak eme különleges szegmensében.

Pataricza Dóra disszertációja könyv formájában is megjelent, Kísértethistóriák és egyéb csodák - Phlegón csodálatos történetei címen, a Gondolat Kiadó gondozásában. Ide kattintva megrendelheted a könyvet.

• interjú
• történelem
• rejtély
• rejtélyes esetek
• ókori hely
• Terasz