Ilyen az utolsó ismert kasztrált énekes hangja: évszázadokon át divatban volt a bizarr eljárás

A zenetörténet különös fejezetét jelentik a kasztrált énekesek, akik gyermeki és a szopránokat is megszégyenítően magas énekhangjukkal valósággal megbabonázták a közönségüket. Ezért a képességért viszont súlyos árat fizettek.

Az eljárás egészen a 18. század végéig bevett gyakorlat volt Európában, de az utolsó ismert itáliai castrato a 20. század első felében hunyt el, és még hangfelvétel is maradt utána.

Róma Angyala

Alessandro Moreschi az utolsó ismert kasztrált énekes, valamint az egyetlen, aki felvételeket is készített a saját szólóénekéről. Római katolikus családba született 1858-ban, Lazio régióban, Monte Compatriban. Hogy miért végezték el rajta a műtétet, arra több elmélet is létezik, az egyik szerint lehetséges, hogy Alessandro lágyéksérvvel látta meg a napvilágot, amit a korszakban olykor még kasztrálással kívántak megoldani. A másik teória szerint később, 1865 környékén távolították el a heréit, a több évszázados hagyománynak megfelelően azért, hogy a szépen éneklő fiú hangját megóvják a pubertásban törvényszerűen bekövetkező változásoktól.

A fiú egy közeli kis kápolna kórusában kezdett énekelni, ott fedezte fel Nazareno Rosati, aki korábban a Sixtus-kápolna kórusának tagja volt, és új tehetségek felkutatásán fáradozott. 1870 körül magával vitte Alessandrót Rómába. A San Salvatore in Lauro kórusában lett tanuló, mestere a lateráni bazilika zenekari vezetője volt. 15 évesen kinevezték a bazilika első számú szopránénekesévé. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, egyik előadása olyannyira elnyerte a közönség tetszését, hogy ráaggatták a l’Angelo di Roma, azaz a Róma Angyala elnevezést.

Felvételt nyert a Sixtus-kápolna kórusába, és itt is ő lett a vezető szoprán - ezt a címet három évtizeden át tartotta. Óriási elismertségnek örvendett, a környezete tisztelettel adózott a tehetségének, és ez állítólag igencsak a fejébe is szállt, nem volt mentes a sztárallűröktől. Moreschi 1902-ben készítette el az első felvételeket a londoni Gramophone & Typewriter Company számára, összesen 17 számot rögzített.

Hivatalosan 1913-ig állt a Sixtus-kápolna kórusának alkalmazásában, 1922-ben hunyt el, feltételezhetően tüdőgyulladásban.

Kétes hírnévnek örvendtek

Nem lehet pontosan megmondani, hogy milyen régre nyúlik vissza a kasztrálás, vagyis a herék művi úton történő eltávolításának hagyománya. Feljegyzések szerint már az időszámításunk előtti ötödik évezred körül is létezhetett. A különböző kultúrákban az eunuchokat, azaz a kasztrált férfiakat más és más feladatokkal, az udvar vagy a hárem körüli tennivalókkal látták el. Az ókorban gyakran nemcsak a hím ivarmirigyet távolították el, hanem a hímvesszőt is, de erre olykor kifejezetten halálos ítéletként tekintettek, mivel magában hordozta az elvérzés és a súlyos fertőzés kockázatát. 

A 16. század közepétől Európában nagy érdeklődés övezte a kasztrált énekeseket, többek között azért, mert nők nem énekelhettek az egyházi kórusokban. Amennyiben a pubertáskor előtt elvégezték a műveletet, az ifjak hangja megőrizte gyermeki csengését, nem mélyült el, így ők alkalmassá váltak az operák virtuóz áriáinak éneklésére is. Az ivarmirigyek hiányában a fizikumuk is eltért az átlagostól, csontjaik, így a bordáik is megnyúltak, ami nagyobb tüdőtérfogatot biztosított a számukra.

A nem teljesen veszélytelen műveletet orvos hiányában törvénybe ütköző módon olykor az anya végezte el. A kasztráltak „fénykora” az 1700-as évekre esett, sok fiú szegény családból származott, ahol a szülők azt remélték, hogy ily módon jobbra fordulhat a sorsuk. Kevesekre várt csillogó színpadi karrier, a legtöbben egész életükben egyházi kórusok énekesei maradtak. Megjelenésük, valamint a házasságkötési tilalmuk miatt a zenei körökön kívül nem igazán tudtak beilleszkedni a társadalomba. Voltak, akik nemes nők vagy férfiak szeretőiként híresültek el. Előfordult, hogy úgy vélekedtek róluk, hogy homoszexuális kalandokra csábítják a férfiakat. 

A Sixtus-kápolna kórusa a 19. század végén, 20. század elején bevezetett intézkedéseknek, tiltásoknak köszönhetően sorra vált meg a kasztrált énekeseitől, X. Piusz pápa ellenezte a foglalkoztatásukat. Alessandro Moreschi volt az utolsó kasztrált énekes, aki a kórusban tevékenykedett.

Az udvari bolondok mindennapjai

Az ókori nevettetőt nem csak az étellel kínozták. Sokszor kellett tűrnie az ütlegelést, a pofonokat, mindehhez pedig kötelessége volt nevetni, különben nem kapott fizetséget. És hogy mi volt a jutalma? A mulattatás után megengedték neki is, hogy egyen a finom falatokból. Ez pedig elég is volt ahhoz, hogy teljes megaláztatásban éljenek.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• énekes
• itália
• kasztrált
• zene
• Terasz