Ilyen folytatást érdemelt a Joker? Lady Gaga is beszállt a buliba, de vajon megéri a mozijegy árát?

A 2019-es Joker kellemes meglepetés volt a legtöbb filmkedvelőnek: a nem túl kifinomult humorral operáló vígjátékokkal ismertté vált Todd Phillips rendező egy egészen más pályán próbálta ki magát, és bejött a váltás. A Joker egy régi vágású, sötét, Martin Scorsese szellemiségét idéző filmdráma lett, ami a legendás képregénykarakter eredettörténetét mutatta be a megszokottnál jóval földhözragadtabb módon, kiemelkedő színészi alakításokkal. 2024-ben pedig megérkezett a folytatás, a Joker: Kétszemélyes téboly című alkotás. 

Joker: Kétszemélyes téboly filmkritika

A Joker 2 nem sokkal az első film eseményei után veszi fel a fonalat, a Jokerként elhíresült Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) az Arkham Elmegyógyintézetben tölti a büntetését, miután több emberrel végzett, és egyre közeledik a tárgyalása időpontja. Az egyhangú, bezárt napokat azonban hamarosan megtöri Lee Quinzel avagy Harley Quinn (Lady Gaga) felbukkanása. Az intézet kórusában éneklő nő Joker legnagyobb rajongója, szimbólumként tekint rá, és szinte azonnal elcsavarja a férfi fejét. Ez egyébként könnyen megy, hiszen a magányos Arthur egész életében arra várt, hogy valaki szeretettel és elfogadással viszonyuljon hozzá. 

A film központi konfliktusa a főszereplő két ellentétes személyiségének szembenállása. A főhős maga sem tudja, hogy ő vajon a félénk, jólelkű, visszahúzódó, szinte láthatatlan Arthur Fleck-e, akin bárki átgázolhat, vagy az igazságosztó, extravagáns Joker, aki az elnyomott, méltatlanul kezelt és frusztrált gothami polgárok számára a szembenállást és a gazdagok elleni lázadást testesíti meg. A férfinak sajnos a környezete sem segít sokat, hogy megtalálja erre a választ: a lázongó városi polgárság, az arkhami elítéltek és Lee Quinzel Jokert éltetik, ám a férfi ügyvédje arról győzködi, hogy ő valójában a kedves Arthur, aki csak a súlyos mentális problémái miatt követte el a gyilkosságokat.

Bár a téma izgalmas lenne, sajnos nem sikerül semmi olyasmit elmondani, ami nem volt benne az első filmben sokkal hatásosabban. A film a közepétől kezd egyre látványosabban szétesni.

Már sokan akkor aggódni kezdtek, amikor Todd Phillips bejelentette, hogy a Joker folytatása egy musical lesz. A félelmek sajnos beigazolódtak, a musical forma gyengíti a drámát, ahelyett, hogy el tudná mélyíteni azt, a zenei betétek képtelenek bárminemű katarzist okozni, folyamatosan kirántják a nézőt a film flow-jából, hiába adnak bele mindent a színészek.

A Joker folytatásából lehetett volna egy elsőhöz hasonló, sötét és depresszív dráma, de a forma sajnos megkötötte az alkotók kezét. Arthur és Lee románca felszínes, hiteltelen, az alkotói szándék túl egyértelműen látszik, a történet kifutása nem tartogat meglepetéseket és katarzist. Joker dilemmája és drámája a játékidő nagy részében képtelen megérinteni a nézőt. Ráadásul a címben ígért téboly is elmarad: a film nem elég őrült és bevállalós. 

A Joker 2-nek mindezek ellenére azért sok pozitív tulajdonsága is van: Joaquin Phoenix, Lady Gaga és az egyik börtönőrt játszó Brendan Gleeson alakítására egyaránt nagyon erős, ahogyan a fényképezés és a zene is. Az Arkham Elmegyógyintézet folyosóin szívet tépő vonószenére vonuló Arthur Fleck aszimmetrikus, csontos hátának látványa még sokáig a nézővel marad, ahogyan a film frappáns nyitójelenete is. Ezek miatt azonban még dühítőbb, hogy ennyi tehetség és elkötelezett, profi munka nem tudott összeállni egy koherens, ütős mozifilmmé. 

Nem akarok többet énekelni! - mondja Arthur Fleck a film végéhez közeledvén. Lehet, hogy ezt a döntést már korábban meg kellett volna hoznia, és akkor egy élvezhetőbb filmet kapunk.

Borítókép: Intercom/Warner Bros.

• filmajánló
• kritika
• filmkritika
• mozi
• film
• joaquin phoenix
• lady gaga
• joker
• Terasz