Ilyen maszkokkal védekeztek a bubópestis és spanyolnátha ellen: képeken a járványhelyzet régi eszközei

Volt olyan maszk is, ami még csak nem is hasonlít a ma használatos maszkokra.

A koronavírus, tudjuk, nem az első világjárvány a történelem folyamán. A pestis és a világ legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő járványa, a spanyolnátha kíméletlenül söpört végig a világon, beleértve Magyarországot is.

A betegségek világszerte sok millió ember halálát okozták. Hazánkban a pestis a 14-15. illetve a 18. század elején, a spanyolnátha pedig a 20. század elején szedte elképesztő számban áldozatait.

Ilyen maszkokat viseltek a járványok idején

Mivel a spanyolnáthára és a pestisre is jellemző volt a cseppfertőzés, a védekezés fontos részét képezte a maszkviselés. A következő képeken ilyeneket mutatunk be néhány további érdekesség kíséretében.

A képen két eredeti orvosi védőöltözet látható a 17. század közepéről, melyeket a nagy londoni pestis alatt viseltek.
A pestismaszk jellegzetes, madárfejszerű felépítése nem volt véletlen: részben a cseppfertőzéstől védte viselőjét, részben a miazmától, azaz a levegőben terjengő kórokozóktól. A csőrbe szárított virág és egyéb illatanyagok kerültek a szagok elfedésére.
A kalaptól, a kesztyűtől, a köpönyegtől, a szemüvegtől és a pálcától azt remélték, védelmet nyújthat. Eleinte nem sejtették, hogy csak a tüdőpestis terjed cseppfertőzéssel, többi típusait fertőzött bolha csípése terjeszti.
A pestis több hullámban és típusban - bubó-, tüdő-, szeptikémiás pestis - ütötte fel a fejét a világban. Még a kétezres években is voltak országok, ahol regisztráltak pestises eseteket, így Algériában, Kongóban és Madagaszkár területén is. A betegséget antibiotikum-készítménnyel kezelik, de a halálozási arány így is 50-100%.
Minden idők legpusztítóbb járványa volt a spanyolnátha, melynek kivédésére többféle maszkot viseltek az emberek. Voltak, akik orvosi maszkjukat kendővel fedték, mint ez a két testvér Ausztráliában, 1918-ban.
A képen látható kisebb maszk sem anyagában, sem formájában nem hasonlít a mai orvosi maszkokra: sokkal inkább az orrot fedte, semmint a szájat, így kevésbé nyújthatott megbízható védelmet. Anyagából kifolyólag a légzés orron át nem is lehetett egyszerű, és a viselői gyakorta kinyithatták szájukat.
Gézmaszkot viselt a képen egészségügyi dolgozó, akit egyébként egy 1918-as hírlapban is megjelenítettek a járványvédelmi felhívás kísérő képeként. A gyors lefolyású spanyolnátha tünetei egyébként a láz, a hidegrázás, a végtagfájdalom, a torokfájás és a köhögés voltak.
Az egészségügyi dolgozók azokban az időkben rendkívüli megterhelésnek voltak kitéve. Ahol a járvány már tömegek életét követelte, onnan az orvosok előre figyelmeztették más településeken praktizáló kollégáikat, hogy készüljenek fel: készíttessenek koporsókat, ásassanak sírgödröket önkéntesekkel.
Gézmaszkot viselő telefonközpontos lány 1918-ból. A betegség a Föld lakossága 3-5 százalékának életét követelte. Akik mégis túlélték, gyakran neurológiai betegségekkel éltek halálukig, hasonlóakkal a Parkinson-kórhoz és a narkolepsziához.
Spanyolnáthás eseteket az 1920-as években jegyeztek fel utoljára, influenzajárványok azonban továbbra is évről évre felütik fejüket. Több vonatkozásban állapítottak meg hasonlóságot a sertés-, illetve madárinfluenza és a spanyolnátha közt.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük