Te hogy köszönsz? Mindent elárul rólad...

Bizonyára a te utadba is több tucat olyan embert sodort már a sors, akik köszönni csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak - vagy egészen érthetetlen módon nem mernek...

Ha pedig kézfogásra kerül a sor, akkor éppen hogy csak odanyújtják a kezüket - természetesen a te kezdeményezésedre -, és miután hozzáértek a tiédhez, és még talán alig érezhetően meg is szorították, a lehető leggyorsabban visszahúzzák.

Vajon milyen személyiség rejtőzik egy-egy alig hallható köszönés és egy félénk kézfogás mögött? És vajon mi lenne az illendő?

Kelts jó benyomást - köszönj illendően!

Ha belépsz valahová, legyen az egy üzlet, a lift, hivatal vagy bármilyen olyan hely, ahol rajtad kívül már mások is tartózkodnak, az illem megkívánja, hogy köszönj. Megkívánja, a tapasztalatok azonban sajnos azt mutatják, hogy hazánkban ez egyre kevésbé jellemző. Gondolj csak bele: hányszor fordult elő veled, hogy beléptél valahová, és a köszönésed ellenére rád se hederítettek? Nem, ne gondold, hogy nem hallották, hiszen aközben képesek egymással csacsogni, a fülüknek tehát valószínűleg semmi baja...
Persze, könnyű lenne most azt a következtetést levonni, hogy akkor meg hiába a köszönés: de te legyél csak udvarias, hidd el, lesz eredménye!

Van idő rá, mondd ki!

Manapság olyannyira rohanunk, annyi a dolgunk, hogy egyszerűen nincs időnk kimondani, hogy "Jó napot kívánok" vagy hogy "Viszontlátásra", csak egy rövidke "viszlátra" van energia...
Pironkodás helyett szedd össze magad, és ügyelj a normális köszönésre!

Ki köszönjön előre?

Talán ez az egyik legnehezebben megjegyezhető szabály. Sajnos, sokan már rég nem foglalkoznak vele, pedig illendő lenne: egy idős embert ugyanúgy megillet, hogy köszöntsék, ahogy elvárhatja egy nő is, hogy tiszteljék annyira, hogy neki köszönjenek, és ő csak visszaköszönjön.

Az illem ide vágó "paragrafusa" tehát már körvonalazódni látszik:

• Nyilvános helyen és társaságban mindig a fiatalabb köszön az idősebbnek, az alacsonyabb pozícióban lévő a magasabb beosztásúnak, a férfi a nőnek.
• Kivételt képeznek azok a helyzetek, amikor egy nagyon idős és magas társadalmi pozícióban lévő férfi találkozik egy fiatalabb nővel: ilyen esetben a nőnek kell elsőként köszönnie.
• Ugyanilyen helyzetben ez a szabály az idősebb nők esetében nem kötelező érvényű, bár megtehetik, de meg is várhatják, hogy őket köszöntsék.
• Egyházi és miniszteri rangú személyeknek mindenki előre köszön.
• Dohányozva és zsebre dugott kézzel nem illik senkinek sem köszönni.
• Turistaként vidéken és a kisebb városokban, falvakban illik előre köszönni mindenkinek - természetesen csak akkor, ha az ember alkalmazkodni szeretne, és udvarias akar lenni. És hát ki ne akarna...
• Ha egy nőnek előre köszönnek az utcán - más férfiaktól ez így illendő -, akkor a társaságában lévő férfinek is vissza kell köszönnie.
• Ha egy férfi társaságában sétálsz az utcán, és ő egy számodra ismeretlent üdvözöl, neked nem kell követned a példáját, ha téged külön nem köszöntöttek.

Talán meg sem kellene említeni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy szükséges: 30 lépésnél nagyobb távolságban lévő embernek nem illik köszönésként odakiabálni. Feltűnően kiáltozni jóval nagyobb neveletlenség, mint észrevétlenül továbbhaladni...

Amilyen a kézfogásod, úgy ítélnek meg

De azt is mondhatnánk, hogy ahány ember, annyiféle kézfogás. A nagyon erős kézfogással egy erőszakos, uralkodásra hajlamos, törtető ember benyomását keltheted, míg egy erőtlen kézrázásszerűség erőtlen, gyenge, félénk jellemről árulkodhat. De ugyancsak árulkodó lehet, hogy ki, kinek és mikor nyújt kezet. A túl gyors, hirtelen kéznyújtás éppen olyan rossz, mint a nem megfelelő személynek a nem megfelelő módon nyújtott kéz.

• Kezet mindig a nő vagy az idősebb, magasabb társadalmi pozícióban lévő személy nyújt először. Ha ez nem történik meg, nem is fog, a fiatalabbnak ilyenkor érdemes ezt minél gyorsabban észlelni, nehogy lógva maradjon a keze.
• Természetesen itt is vannak kivételes esetek: egy idős, de alacsonyabb rangú személy nem nyújthat kezet a nála jóval fiatalabb, ám magasabb - például miniszteri - pozícióban lévőnek, hanem meg kell várnia az utóbbi kézfogását - függetlenül attól, hogy két nőről vagy két férfiről van szó.
• Kézfogásnál az egész kezet kell nyújtani, de elkerülve mind a "csonttörő", mind pedig az erőtlen, omlatag kézfogást. A lényeg a természetesség.
• Bár manapság kevesen hordanak kesztyűt, ha azt az időjárási viszonyok nem kívánják meg, érdemes azonban tudni, hogy kesztyűs kézzel csak akkor illik kezet fogni, ha a másik fél is visel. Ha az egyik fél leveszi a kesztyűt, a másiktól is elvárható ugyanez.
• Egy férfi és egy nő találkozása kivételt képez: a nő fennhagyhatja a kesztyűjét, míg a férfitől illetlenség, ha nem veszi le.

A kézfogást sok esetben semmi sem helyettesítheti, barátok és közeli ismerősök között azonban az utóbbi években igen elterjedt a puszilkodás a kézfogás helyettesítésére.

A jobbról és balról adott egy-egy puszi megszokott dolog, de törekedj arra, hogy ennél ne menj tovább! A három puszi különböző érdekes kézfogási kísérletekkel nem igazán illendő, főként akkor, ha azt önkéntelenül olyan helyzetekben is alkalmazod, amikor egyáltalán nem lenne helyénvaló...

• illem
• hasznos tippek
• Terasz