Ijesztő képeken a Föld pusztulása

Az elmúlt öt évtizedben az emberiség gyorsabban pusztította az élő természetet, mint a történelem bármely más korszakában. Az előidézett klímaváltozással egyedülálló természeti értékeinket sodortuk veszélybe. A második világháború óta nagyobb földterületet alakítottak át mezőgazdasági termőfölddé, mint a 18. és a 19. században együttvéve. Az ipari termelés, a szennyezések, az atomrobbantások olyan súlyos változásokat idéztek elő a klímában és az ökoszisztémában, hogy a tudósok kénytelenek voltak megkongatni a vészharangot.

A klímaváltozás veszélyeinek bemutatásához a technikát is segítségül hívták, a Google Earth térképszoftverével például saját szemeddel is meggyőződhetsz a Föld különböző területeinek aggasztó változásairól. A következő három helyszín csak pár példa a sok közül, ahol a globális felmelegedés és az emberi gondatlanság már kifejtette pusztító hatását.

Az Aral-tó eltűnése

A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén fekvő Aral-tó 50 évvel ezelőtt még a világ negyedik legnagyobb tava volt, tükörsima vize közel 70 km²-re terjedt ki, öblökkel tagolt partvonala 3000 kilométeren át kanyargott. A Föld egyik legszebb tava tulajdonképpen egy őskori óceán maradványaként jött létre, ezért vize a tengerekhez hasonlóan sós. A sós és édesvíz ideális arányát maga az anyatermészet tartotta egyensúlyban, az Aral vizét ugyanis egykor két folyó - északkeletről a Szir-darja, délről az Amu-darja - táplálta.

A drasztikus beavatkozások nyomán azonban az egyedülálló természeti kincs mára visszafordíthatatlan állapotba került. A tó sorsa már az 1870-es években megpecsételődött, amikor a körülötte elterülő sivatag öntözéséhez a mérnökök gát- és csatornarendszerek kiépítésén kezdték törni a fejüket. A gigantikus beavatkozással a sóstó lassan elvesztette minden édesvíz-utánpótlását, előbb a Szir-darjára épült gát, majd a Szovjetunió erőltetett ütemtervei miatt az Amu-darja vizét is a Türkmén-főcsatornába irányították. A folyamatos csapolással a tó vízmennyisége és -minősége kritikus szintre jutott, sókoncentrációja a háromszorosára nőtt. Az Aral-tó azóta is csak zsugorodik, a visszahúzódó víz kiszáradt medret és megfeneklett hajóroncsokat hagy maga után.

Az Északi-sark jegének olvadása

Bolygónk legészakibb pontja, az Északi-sark ugyancsak a kritikus területek egyike. A globális felmelegedés következtében a Jeges-tengert és az Antarktiszt borító jégtakaró évente mintegy 7-8%-kal csökken, ami az eddigi jóslásoknál is sokkal korábbra, már 2020 nyarára datálja az északi jégsapka teljes elolvadását.

Az olvadásról szóló első nyugtalanító hírek még a kilencvenes évek végén érkeztek, amikor kiderült, hogy a hajtó- és hűtőanyagnak használt CFC-gázok óriási roncsolást okoztak az északi pólus ózonrétegében.

A nemzetközi egyezményeknek köszönhetően a kibocsátás ugyan csökkent, de az ózonlyuk megmaradt, mivel a hőtermelés és az üvegházhatás tovább fokozódott. A legújabb adatok is ezt bizonyítják: a térségben mért szén-monoxid koncentrációja magasabb, mint az elmúlt 800 ezer évben bármikor. Az északi-sarki katasztrófahelyzet látványos és gyors olvadásban nyilvánul meg, mely a tengerszintre, az élettérre és az állatpopulációra is káros hatással van. A húsz-harminc éve készült felvételek egyértelműen bizonyítják, hogy az örök hó birodalma a felmelegedés miatt lassan, de biztosan zsugorodik.

A Nagy-korallzátony fehéredése

A Északkelet-Ausztrália partjainál húzódó, kétezer kilométeres Nagy-korallzátony Földünk legnagyobb és legcsodálatosabb tengeri korallképződménye. A közel 35 millió hektáros, űrből is látható színpompás jelenség nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből áll. A tudósok és turisták évtizedek óta a csodájára járnak, de nem kizárt, hogy unokáinknak már csak fényképről fogjuk mutogatni az egyedülálló képződményt.

A korallok és a velük szimbiózisban élő algák ugyanis nagyon érzékeny élőlények, így a klímaváltozást is alaposan megsínylették, a 2 C°-os hőmérsékletváltozásra nagymértékű korallfehéredéssel reagáltak. A tengerbiológusok az aggasztó jelenség hátterében egy újabb El Nino közeledtét sejtik.

A fehéredés oka, hogy a meleg tengervíz kiölte az algák fotoszintéziséhez szükséges proteint, így a korallállatka is táplálék nélkül maradt. Az algák pusztulásával óriási korallszigetek veszítették el zöld színüket, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a korallélőlény is haldoklásnak indul, sőt, a tengeri élővilág egynegyedének otthont adó zátony is omladozni kezdett.

Fotók: eol.jsc.nasa.gov, abc.net.au, 2.bp.blogspot.com

• föld
• természeti katasztrófa
• érdekességek a világból
• Terasz