Mi került egy király asztalára a középkorban? 6 étel II. Richárd uralkodói szakácskönyvéből

Semmi kétség, egy középkori királyi konyhán mindig nagy lehetett a sürgés-forgás. A szakácsok minden igyekezetükkel az uralkodó kedvére próbáltak tenni a finomabbnál finomabb fogásokkal.

Hogy pontosan mi is készült akkoriban a fenség asztalára, arról egy különleges, 14. századi könyv mesél. II. Richárd angol király, aki 1377-1399 között uralkodott, szakácsainak receptgyűjteménye, a Forme of cury, vagyis a Főzés módszere című könyv 196 receptet tartalmaz. Ez az egyik első angol nyelven írt szakácskönyv, bár az ételek neve sokszor franciás. Említik benne az olívaolajat vagy a szegfűszeget, de arab és szicíliai receptek is találhatóak benne. Hat érdekes ételt mutatunk, melyek az intenzív ízek szeretetéről árulkodnak. A rengeteg fűszer használatát tényleg csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, a ma már mindennaposnak számító fahéjat vagy borsot akkoriban aranyárban mérték.

Funges - gombás húsleves

A gomba az egyik legolcsóbb és legkönnyebben elérhető alapanyag volt a középkori Angliában, ami a királyi asztalról sem maradhatott le.

Az étel elkészítése nem volt bonyolult: húslevest gazdagítottak apróra vágott gombával és póréhagymával, majd sáfránnyal színezték meg. A leveshez egy, a középkorban kedvelt fűszerkeverékből is adtak, ami borsból és gyömbérből, illetve fahéjból állt.

Cormayre - vörösboros szósszal sült hús

Ha a király vendéget hívott, általában jókora darab disznóhúst sütöttek, például Cormayre-t. A húst az akkor még egzotikus fűszernek számító korianderrel és köménnyel fűszerezték, majd vörösborszósszal leöntve sütötték meg. A szószt bors, fokhagyma, köménymag és só ízesítette.

Toastie - fűszeres pirítósfeltét

Nevéből a mai pirítósra asszociálhat az ember, és nem is téved nagyot. Igaz, a toastie lelkét a pirítósra kent ízes massza adta.

Ehhez először mézet és vörösbort kevertek össze egy tálban. Gyömbért, sót és borsot adtak hozzá, az elegyet pedig ragacsos masszává főzték. A kész pirítós tetejére még frissen darabolt gyömbér is került.

Payn Ragoun - cukorka húsokhoz

Voltaképpen ez a recept egy cukorkáé, melynek furcsaságát az adja, hogy halak és húsok mellé szolgálták fel.

Mézet kevertek össze cukorral és vízzel, majd főzték kicsit, és reszelt gyömbérrel ízesítették. A leírás szerint a szakács úgy tesztelhette, hogy jó-e már az alapkeverék sűrűsége, hogy belemártotta az ujját: ha kiemelve csíkban húzta magával a keveréket, akkor elkészült. Ekkor még fenyőmag került bele, és formába öntve hagyták megszilárdulni.

Verde Sawse - a középkori salsa verde

A mediterrán konyha szerelmeseinek kedvelt étele a salsa verde. Ennek a középkori verziója volt a szóban forgó szósz. Petrezselymet, fokhagymát, kakukkfüvet, zsályát, fahéjat, gyömbért, borsot, sót és kenyérmorzsát szórtak bor és ecet keverékébe.

Payn Fondew - mazsolás desszert

Ehhez a finomsághoz a kenyér adta az alapot, ahogyan Angliában sok édességhez ma is. Az étel a napjainkban is ismert kenyérpudingnak egy korai verziója.

Tojásfehérjét mézzel, cukorral, gyömbérrel és szegfűszeggel ízesítették, és addig forrósították a keveréket, míg sűrűbb állagot nem kapott. A szirupot ezután zsíron vagy olajon pirított vörösborba áztatott kenyérre öntötték, és korianderrel vagy cukorral hintették meg.

Aki középkori ízekre vágyik, a szakácskönyv alapján konyhájába idézheti a királyi fogásokat. A teljes receptek eredeti és könnyen olvasható formában is megtalálhatók a Google Books linkjére kattintva, ahol a teljes könyv tartalma megtekinthető.

Látványos konyhafelújítások

Múlt és jelen a modern konyhában: íme néhány előtte-utána kép látványos átalakításokról.

• király
• királyi ételek
• szakácskönyv
• középkori szakácskönyv
• ii. richárd
• Terasz