Igaz történet alapján: 15 év egy pedofil férfival

2011. májusában jelent meg hazánkban Margaux Fragoso Csak, ha te is akarod című önéletrajzi regénye. A könyvet felkavaró őszintesége miatt elsősorban erős idegzetűeknek ajánljuk.

Margaux Fragoso: Csak, ha te is akarod

Margaux Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében elmeséli, hogyan hálózta be kisgyerekként egy férfi, és hogyan tartotta a markában 15 éven keresztül. 7 éves korában, egy uszodában találkozott először Peter Currannel. A férfi, aki ekkor 51 éves volt, nagyon kedvesen bánt vele, és meghívta a kislányt édesanyjával együtt a házába. Ezzel vette kezdetét viszonyuk, aminek végül a férfi öngyilkossága vetett véget.

A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. A szexuális visszaélések csak egy idő után kezdődtek, míg végül eljutottak a születésnapi ajándéknak nevezett aktusig. Curran elrabolta a lány fél életét. Az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető Fragoso elemi erejű könyvében. Saját naplója és a férfi hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket.

Margaux Fragoso nemrég szerezte meg PhD fokozatát a Binghamton Egyetemen angol irodalomból. Már számos verse és novellája jelent meg különböző irodalmi lapokban, többek között a The Literary Review és a Barrow Street hasábjain. Első könyve, a Csak ha te is akarod eddig 23 országban jelent meg és mindenhol óriási vihart kavart.

Részlet a könyvből

Négy hónappal Peter halála után interjút készítettem egy börtönőrrel, pontosabban egy nevelőtiszttel az egyetemi lapnak. A Journal Square környékén, a nő műteremlakásában ücsörögtünk, Jersey Cityben; kamillateát iszogattunk és csevegtünk. Említettem, hogy könyvet írok éppen.

Tudni akarta, milyen könyvet, és megmondtam, hogy egy pedofilról szól, de még csak vázlat… Még nagyon elnagyolt a szöveg. Megkérdeztem tőle, hogy a munkájából adódóan ismer-e pedofilokat.

– Pedofilokat? Persze. Ők a legjobb rabok.
– A legjobbak?
– Persze. Kedvesek, udvariasak, nem csinálnak semmi botrányt. Igen, asszonyom, nem, asszonyom. Ilyen a stílusuk.
Volt valami a nyugalmában, ami arra késztetett, hogy beszéljek.
– Azt olvastam valahol, a pedofilok azzal racionalizálják, amit tesznek, hogy úgy gondolják, kölcsönös beleegyezéssel teszik, akkor is, ha kényszerítéssel érik el.
Ezt a tényt a pszichopatológia-könyvemben olvastam, és megdöbbentőnek találtam, milyen jól illik Peter gondolkodására. A következő mondatom azonban nem a könyvből származott, bár úgy tettem, mintha az is idézet lenne.

– Azt is olvastam, hogy ha az ember egy pedofillel tölti az időt, az olyan tud lenni, mint a drogos kábulat. Volt egy lány, aki azt mondta, a pedofil olyan, mintha valamiféle fantasztikus valóságban élne, és hogy ez a káprázat mindent megfertőz.

Mintha ő is gyerek lenne, csak tele olyan tudással, ami a gyerekeknek nincs meg. A pedofilok képzelőereje a gyerekekénél is erősebb, és olyan valóságokat tudnak felépíteni, amilyenről a gyerekek álmodni sem lennének képesek. A gyerekek világát… valahogy olyan mámorítóvá tudják tenni. És amikor vége, azoknak, akik benne voltak, olyan, mint leszokni a heroinról: évekig semmi másra nem vagy képes, csak küzdesz ennek az állapotnak a kísértetével. Egy lány azt mondta, olyan volt, mintha felperzselték volna a földet, és soha többé nem nőne vissza a fű. És a föld puszta és kopár, de a parázs sem hunyt még ki teljesen.

• könyv
• programajánló
• könyvajánló
• kulturális ajánló
• Terasz