Az időutazás elméletileg lehetséges lenne: hogyan vándorolhatnánk múltba és jövőbe?

Ki ne emlékezne a Vissza a jövőbe című filmekre, melyekben Marty McFly az időutazásra alkalmas járművet kifejlesztő tudós segítségével jön-megy az időben. A sztori örökzöld, és aligha volt olyan, aki ne képzelte volna magát a főszereplő helyébe.

Az időutazásra általában úgy gondolunk, mint egy tudományosan sokat boncolgatott, de lehetetlen dologra. Vannak viszont olyan eszmefuttatások, melyek arra mutatnak, az időutazás nemcsak egyszerű elmélkedés, hanem valóban lehetséges lenne.

Ha csak Einstein általános relativitáselméletét nézik térről és időről, akkor a tudomány emberei szerint nincsen olyan fizikai törvény, mely lehetetlenné tenné az időutazást. Így lehet ez az elmélet akár az időutazás kulcsa is.

Persze, szó sincs arról, hogy ne lettek volna már jó sokan, akik mégis rést találtak a pajzson: ha lehetne az időben utazni, és az ember a múltban megölné saját felmenőit, hogyan születhetne meg mégis az az énje, aki visszautazott?

Jó a kérdés, de még mindig nem nevezhető meg olyan fizikai törvény, mely sértené az időutazás lehetségességét. Adtak viszont egy olyan választ a kérdésre, hogy a visszatérés során tett változtatás a múltban új világokat hoz létre. Az új világok kiindulópontja a bifurkációs pont. Így végül lesz egy olyan világ, melyben az időutazó valóban meg sem születik, de van egy másik is, amelyben felmenői életben maradtak, és ő is világra jött.

Fekete lyukaktól a féregjáratokig

A fekete lyukak működése párhuzamba állítható Einstein téridő elméletével. A fekete lyukak középpontjában megszűnik a tér és az idő, és az anyag sűrűsége végtelen lesz. Mint azt Penrose, az Oxford Egyetem tudósa bizonyította, a lyuk középpontja gravitációja révén elnyeli, ami csak megközelíti azt.

A mozdulatlan lyukaknál időutazásra alkalmasabbak a forgó fekete lyukak, melyeket az új-zélandi matematikus, Kerr valóságos időgépekként írt le. Ezekben is van szingularitás, de a középpont ezek esetében gyűrű alakú. Átúszva a gyűrűn elvileg máshol, más időben jelenik meg egy adott dolog. Kerr az időgép első matematikai modelljét írta le ezzel, de csak később foglalkoztak komolyabban gondolatmenetével.

Ugyancsak az időutazás lehetőségét vetik fel a féregjáratok, melyekhez szintén a fekete lyukak vezették el a tudomány embereit. Az elmélet megalkotója, a fizikus Thorne mondta, hogy a féregjáratok nem egyszerűen az időutazást elméletileg lehetővé tevő tényezők, hanem megfelelő feltételek mellett nagyon valószínű, hogy az időutazás meg is történik ezekben.

Féregjáratoknak nevezzük azokat a járatokat, melyek két, önálló idővel rendelkező fekete lyukat összekötő torok formájában jönnek létre. A torok így tulajdonképpen egy híd, egy csatorna két különböző idő között, melyen az anyag bármelyik irányból indulva átjuthat a másik oldalra.

Aki tehát időgépet akar tervezni, ebből kiindulhat - a kérdés csak az, előidézhető lenne-e mesterségesen az időutazást lehetővé tévő közeg, illetve, hogy miből alkossák meg a fizikai feltételeket biztosító masinát, mely kiküszöböl minden, az időutazást esetlegesen akadályozó tényezőt. Számos szempontot figyelembe kellene venni, összehangolva a fizika törvényeit a felhasznált anyagok tulajdonságával - talán egyszer eljutunk idáig. Ha figyelembe vesszük, mennyit fejlődött a technológia egy évszázad alatt, erre jó esélyünk van, és a tudomány emberei is elszántan kutatják az időutazás megvalósításának elméletét, illetve eszközeit.

Egy logikus magyarázat Thorne-tól

Ha látnánk is majdan, hogyan és miként lehetséges az időutazás, akkor sem lennének korlátlanok a lehetőségeink. Mint azt Thorne egy könyvében magyarázta, a múlt bármely pontjára sosem térhetnénk vissza egy időgéppel, csak a jövőbe, vagy maximum addig a pontig a múltban, amelytől fogva létezik az időgép. Logikus. Ez máris megvilágítja, miért nem jött eddig szembe senki sem velünk, aki a jövőből érkezett: mert egyelőre még nem találták fel az időgépet.

• időutazás
• idő
• Terasz