Ettől rettegett betegesen Adolf Hitler: meglepő félelmekkel küzdött a magát tökéletesnek beállító diktátor

Adolf Hitler kommunikációjának támpillére volt saját tökéletessége. Működött a módszer, hiszen hívei 1934-től 1945-ig tartó diktatúrája alatt úgy tekintettek rá, mintha sérthetetlen lenne, és bálványozták, mint egyfajta istenséget. Kevesen tudták azonban, hogy a Führer valójában nagyon is tisztában volt vele, hogy ő is csak egy egyszerű halandó - sőt ez a gondolat mindennél jobban zavarta.

Orvosainak feljegyzéseiből és levelezéseiből utólag kiderült, hogy Hitler rettegett a betegségektől és attól, hogy ha az egészsége megromlik, nem tud majd tovább a Német Birodalom vezéreként tevékenykedni. Ennek ellenére végül ő maga volt az, aki kábítószer-függőségével tönkretette saját testét és elméjét.

Hitler a betegségtől félt a legjobban

Hitler fiatal korában egyszer elvesztette a hangját egy mustárgáztámadás következtében, amikor az első világháborúban harcolt. A sérülésből teljesen felgyógyult, és később, már diktátorként nagyon elégedett volt saját hangjával: úgy gondolta, hogy az a sikerének egyik kulcsa. Innen eredt a félelme, hogy ha bármi történik a hangképző szerveivel, karrierjének befellegzett. Egy német fül-orr-gégész, Carl Otto von Eicken rendszeresen kezelte Hitlert, és ezt a témát feljegyzéseiben és levelezéseiben is gyakran részletezte. Dédunokája 2022-ben bukkant rá a kéziratokra, amelyekből kiderült, hányadán is állt a náci vezér a saját egészségével kapcsolatban.

A néhai orvos véleménye szerint a Führer hipochonder volt, aki abnormális mértékben rettegett a betegségektől, különösen a torokfájástól. Ennek oka az volt, hogy Hitler úgy vélte: ha egy kicsit is megváltozik a hangja, nem tud már olyan hatékonysággal szónokolni, mint ha egészséges, és ugyanazon a hangszínen szólal meg, amit közönsége már megszokott. Ez olyannyira szilárd elképzelés volt a fejében, hogy amikor valóban beteg volt, és hangszálpolipot találtak nála, még a műtét időpontját is elhalasztatta, hogy mindenképp egy fontos beszéde után kerüljön sor a beavatkozásra. Sejtette, hogy a gyógyulás időszakában más lehet a hangja, és nem bírta elviselni a gondolatot, hogy ezt mások is hallhatják.

Különösen érzékenyen érintette, hogy karrierje vége felé kritikusai sokszor bírálták egyre reszelősebbé váló hangját, amely minden igyekezete ellenére az éveken át tartó mozgósítás és intenzív szónoklatok eredményeképpen mind mélyebbé és rekedtebbé vált.

Aggódott, de nem élt egészségesen

Bár a német diktátor rettegett a betegségektől, főleg a torokráktól, fiatal korában erős dohányos volt. A cigarettáról végül nem egészségügyi megfontolásból szokott le, hanem azért, mert már pénzkidobásnak érezte, hiszen napi 30-40 szálat is elszívott. Annak ellenére, hogy a követői szerint semmilyen káros szenvedélye nem volt, az alkoholt sem vetette meg. Idősebb korában már kénytelen volt megválogatni, mit iszik és mit eszik, mert emésztőrendszere igencsak érzékennyé vált, ezért csak minőségi szeszt fogyasztott, és átállt a vegetáriánus diétára.

Ám mivel függőségre hajlamos alkat volt, ami még a hipochondriáján is felülkerekedett, utolsó éveiben már gyakorlatilag kábítószereken élt. Először orvosán keresztül jutott oxikodonhoz, amit hamarosan naponta használt. A második világháború végéhez közeledve egyre nagyobb volt rajta a nyomás, a Német Birodalom bukásának esélye miatt pedig annyira stresszelt, hogy egyre keményebb drogokhoz nyúlt. Eleinte fizikai állapotát és az emésztését akarta rendbe hozni velük, állati hormonokkal és szteroidokkal akart megerősödni. Később viszont már az általános funkcionáláshoz is szüksége volt a tudatmódosítókra.

Adolf Hitler élete végén már kokaint, metamfetamint és egy durva ópiátot, Eukudolt is napi szinten fogyasztott. Bár eleinte gyógyulni akart a szerekkel, azok hatására végül egészen leépült, és amikor a háború előrehaladtával egyre nehezebbé vált hozzájutnia a szokásos adagjaihoz, komoly elvonási tünetek gyötörték.

Fotók: Getty Images

• adolf hitler
• hipochondria
• betegség
• diktátor
• történelem
• németország
• drog
• Terasz