A világ 4 leghátborzongatóbb szellemvárosa

A polcokon még ott vannak a könyvek, a szekrényekben a ruhák és a cipők, de élet már nincs a városokban - az egyiket ma a sivatag uralja, a másikban a gaz vette át az embertől az irányítást.

Hátborzongató helyek, ahol évtizedekkel ezelőtt nyüzsgött az élet, ma azonban egyetlen lélek sem lakja őket. Hogy miről mesélnének a szellemvárosok házainak falai, ha beszélni tudnának?

Hogyan vált egy egykor sűrűn lakott hely kietlen, sivár vidékké? Ismerd meg a világ leghátborzongatóbb szellemvárosainak titkát!

A gyémántláz áldozata: Kolmanskop

A namíbiai sivatagban található Kolmanskop egykor a gazdagok vagy a gazdagodni vágyók paradicsoma volt - ma a homok uralja.

1908-ban a gyémántláz ezreket vonzott a namíbiai sivatagba, akik alig két év alatt egy egész kis várost hoztak létre - kaszinókkal, iskolával, kórházzal, színházzal és pompásabbnál pompásabb épületekkel.
Aki csak tehette, a gyors meggazdagodás reményében a sivatagba költözött, ám a paradicsomi lét nem tartott sokáig: kitört az első világháború, minek következtében a gyémánt iránti kereslet is csökkenni kezdett. Egyre többen hagyták el Kolmanskopot, az 1950-es évekre pedig, amikor már hosszú évek óta lakatlanul állt, a sivatag végleg visszavette azt, ami eredetileg az övé volt. Az egykor csinos kis kerteket, aprócska utcákat és mesés házakat ma homok borítja. Néhány épület, így a színházé is, a mai napig áll.

Csernobil hagyatéka: Prypiat

Prypiat városa Ukrajna legelhagyatottabb területeinek egyikén található. Az egykor sűrűn lakott település a csernobili atomerőmű dolgozóinak és családjainak lakhelye volt - a közel 50 ezer ember lakta várost 1986-ban, a csernobili katasztrófát követően ürítették ki, alig néhány nap alatt.

A lakók csupán egy bőröndöt vihettek magukkal a legfontosabb irataikkal, könyveikkel, illetve azokkal a ruhákkal, melyek nem szennyeződtek a katasztrófa során.
A lakások, a kórházak és az iskolák évekig úgy álltak, mintha lakóik bármelyik percben megérkezhetnének: a polcokon ottmaradtak a vázák, a szobákban a gyerekek játékai, a szekrényekben a ruhák, a televízió, a bútorok. Az utóbbi években azonban a várost birtokukba vették a fosztogatók: még a vécéülőkéket is lelopták a lakásokban.
Az épületek ma már használhatatlanok, többségüket a növények is benőtték, más részük romokban hever.

A jövő szellemvárosa: San Zhi

Az észak-tajvani San Zhit eredetileg a felső tízezer nyaralóhelyének szánták, ám a futurisztikus üdülőket a gazdagok sohasem vehették birtokukba. A földöntúli hangulatot árasztó falu ugyanis nemcsak hatalmas összegeket emésztett fel, de számos emberéletet is követelt, minek következtében sosem engedték befejezni a projektet.

A tajvaniak szemében San Zhi ma nem más, mint az áldozatok emlékét őrző, hátborzongató épületek egy csoportja az óceán partján - sokak szerint az elhunyt munkások szellemei a mai napig kísértenek a házak között.
Hogy ki a felelős a kudarcért és az áldozatok haláláért, a mai napig rejtély, melyben közrejátszik az is, hogy a tajvani kormány teljes mértékben elhatárolódott a projekttől. San Zhit sosem tervezték befejezni, de lerombolni sem - szerencsétlen dolognak tartják ugyanis megbolygatni a szellemek lakhelyét.

A Mitsubishi öröksége: Gunkanjima

Gunkanjikma egyike Japán több mint ötszáz lakatlan szigetének. A szigetet 1890-ben vette meg, és kezdte beépíteni a Mitsubishi abban a reményben, hogy a tenger aljáról jóval több szenet tudnak bányászni, mint a szárazföldön.

A legnagyobb építkezések 1916 körül kezdődtek, az 1960-as évekre pedig már hatalmas lakónegyedek épültek, hogy elszállásolhassák a munkások százait - a népsűrűség ekkorra már megközelítette a kilencszáz főt hektáronként.

Gunkanjima halálát a kőolaj jelentette, mely hamarosan felváltotta a szenet. A szénbányákat országszerte bezárták, a szigetre pedig 1974-ben tettek végleg lakatot - Gunkanjima azóta áll üresen, a japán kormány a megközelítését sem engedélyezi.

• város
• külföld
• történelem
• katasztrófa
• Terasz