Hamisítvány a torinói lepel?

A torinói lepel az évszázadok során kalandos életet élt: sokáig Franciaországban őrizték, számos helyen állították ki közszemlére, egyes feljegyzések szerint pedig egyszer majdnem a tűz martalékává vált. 1578. szeptember 14-én került az itáliai Torinóba - azóta, a második világháború időszakától eltekintve, amikor biztonsági okokból egy Nápoly melletti kolostorba szállították, ott is tárolják.

Eredetiségével kapcsolatban számos feltevés látott már napvilágot: egyesek szerint a lepel puszta hamisítvány, mások szerint da Vinci remekműve. De vajon mit mond a tudomány?

Krisztus középkori ábrázolása?

Ami biztos, az az, hogy a 410 centi hosszú és 140 centi széles lepel egy hosszú hajú, szakállas férfi testének elmosódott elülső és hátsó lenyomatát hordozza. Kezei elöl össze vannak fonva, jobb csuklóján egy seb lenyomatát vélik felfedezni. Az anyagon kirajzolódó kép nagyon halvány, de a róla készült negatívon a keresztre feszített Krisztus középkori ábrázolásához hasonló kép rajzolódik ki.

A lepel eredetiségét a történelem folyamán már több alkalommal is megkérdőjelezték, de a tudósok érdeklődését az ereklye csak a 20. században kezdte felkelteni. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus a következőket írta: láttam, hogy a sebek rajzolatai teljesen más színűek, mint a többi testrészé, és ez a szín valójában a szövetbe ivódott vér színe. Egy festészetben járatlan ember nehezen tudná a színt pontosan meghatározni, de az alap vörös, mely többé-kevésbé a sebeknek megfelelően megfakult.

Nem találtak rajta vért

Az egyház természetesen nem szívesen járult hozzá, hogy egy felületesnél alaposabb vizsgálatnak is alávessék a leplet. Ennek ellenére 1973 novemberében a televízión keresztül színesben is bemutatták. Akkor egy aprócska szövet- és szálmintát is vettek a lepelből. Egy svájci bűnügyi szakértőnek megengedték, hogy ragasztószalaggal 12 pormintát vegyen a lepel első felének legszéléről.

1978 októberében, a lepel egyik közszemlére tétele alkalmával szálmintát vettek a lepel hátsó részén lévő, állítólagos vérfoltból, és ragasztószalaggal magáról a lepelről is újabb 32 mintát rögzítettek. Ezeket a mikroszkópia és a mikrokémia amerikai szakértőjének, dr. Walter McCrone-nak a rendelkezésére bocsátották, aki 1979-ben azt közölte, hogy a törvényszéki orvostani vizsgálatok vér jelenlétét nem igazolták, a lenyomaton pedig két színezék, okker és cinóbervörös mutatható ki, majd hozzátette: aki esetleg érzelmileg belecsavarodott ebbe a lepelbe, kezdheti fontolóra venni a lehetőséget, hogy érdemes lenne lazítani ezeken az érzelmeken.

1290 és 1390 között készülhetett

Végül, évekig tartó vita és halogatás után 1988-ban három laboratórium - egy arizonai, egy oxfordi és egy zürichi - lehetőséget kapott, hogy a szövetmintákat radiokarbonos kormegállapításnak vesse alá.

Az év októberében a római katolikus egyház közzétette a vizsgálat eredményeit: a vizsgálatok a lepel keletkezésének időpontját 1325-re valószínűsítették, de az biztos, hogy az 1290-es és az 1390-es évek között készült. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a leplen egy középkori festő festékének maradványai találhatók, melyek akkor kerülhettek rá, amikor a lepel a jelenlegi ismeretek szerint Geoffrey de Charny birtokába került 1349-ben - aki állítása szerint azt Konstantinápolyban vásárolta.

A lenyomat nem lehet eredeti

Egy biztos. Ha ebbe csavarták Krisztus testét, az nem hagyhatott ilyen nyomokat a leplen. A teljes, frontális kép látható szélessége - mint a portrékon - 15 centiméter. Az arc fültől fülig terjedő felületének tényleges távolsága viszont 25 centiméter vagy még annál is több. Robert Hunt angol festőművész ezt nagyon egyszerűen szemléltette. Kislánya arcát és testét festékkel kente be, majd egy lepedőbe csavarta.

A keletkezett lenyomat egy nagyon kövér és teljesen felismerhetetlen alakot ábrázolt. A torinói leplen látható elmosódott lenyomat pedig, ha lehet, még az átlagosnál is keskenyebb.

Magyarázatként néhány lelkes hívő azt állította, hogy a leplet tulajdonképpen nem is csavarták Krisztus testére, csak valamilyen módszerrel alatta és fölötte kifeszítették, majd valamilyen sugárzás hirtelen felvillanására a test körvonalai és az arcvonások mintegy beleégtek az anyagba. Arra viszont már ők sem tudtak magyarázatot adni, hogy akkor az elülső oldalon szereplő alak fejének teteje hogyan érintheti majdnem a hátsó lenyomaton lévő alak fejének tetejét.

Cikkünk megírásában Brian Innes Csalók & hamisítványok című könyve segített.

• tudomány
• elmélet
• torinói lepel
• hamisítvány
• érdekességek a világból
• Terasz