Friderikusz magánéleti titkai

Ma Magyarországon ő tudja a legtöbbet a modern televíziózásról - jelentette ki magáról Friderikusz Sándor, ami nem vall különösebb szerénységre, ám attól a tény még tény marad.

Ugyanakkor Fridi interjúalanynak is kiváló: a Friderikusz eddig című könyvben kendőzetlenül vall Mihancsik Zsófiának egyebek mellett arról, milyen kapcsolatban állt a hazai média másik két meghatározó személyiségével, Vitray Tamással és Fenyő Jánossal. Kitér arra is, hogy miért él egyedül, és miért jobb elégedettnek, mint boldognak lenni.

- Vitray Tamással különleges viszonyod van. Mióta, és miben áll ez?

- Hát, a vele való kapcsolatom inkább már csak múlt idő. Azt hiszem, a Friderikusz Most két és fél évében már nem is beszéltünk egymással. Illetve egyszer, 2006 júliusában, a budapesti Úszó Európa-bajnokság nyitónapján találkoztunk. (…)
- Tudja, Fridi - kezdte Vitray -, beszélgettünk otthon a feleségemmel, és arra jöttünk rá, hogy maga nagyon gonosz ember. - Mondta ő! (…) Na, de hát mi velem a baj, érdeklődtem, mintha semmit se sejtenék.

Pár nappal korábban az egyik reggel épp szemtanúja voltam, amint Vitray Tamás ott ült a Napkeltében, és pufogott, név nélkül mesélte a műsorvezetőnek, hogy van egy kollégája, aki az ő munkásságát úgy minősítette a Bors hasábjain, hogy "megszállott és szenvedélyes". (…) Látva ezt az interjút, persze, hogy magamra ismertem, és kicsit mosolyogtam. Ugyanis mielőtt elindult a Friderikusz Most, sok interjút adtam, és ezekben többször elmondtam, manapság a televíziózás ott tart, hogy hiányzik belőle a lángolás, a szenvedély, az ügy és a műfaj iránti alázat és szeretet. A legtöbb kollégánk csak a pénzért csinálja a szakmát. Két olyan embert ismerek, akik szenvedélyesen művelik a mesterséget: Vitrayt és önmagamat. Na, ezen sértődött meg Vitray. (…)

- Szerinted miért?

- Nem tudom, talán, mert voltak periódusok, amikor kedvelt engem. Pár évvel ezelőtt a feleségének, Kállay Borinak kerek születésnapja volt. (…)

Egyszer csak mellém húzta a székét, jó ideig nézte némán a táncolókat, majd váratlanul a térdemre tette a kezét, és azt mondta: hát, Fridi, látja, ketten maradtunk! Így mondta: ketten maradtunk. Én ezt úgy értelmeztem, hogy ketten maradtunk, akik a televíziózást ilyen szenvedélyesen szeretik. (…)

- Látványos szakítás volt, vagy egyszerűen csak elmaradtatok egymás mellől?

- Elmaradtunk. 2006 elején, mielőtt a Friderikusz Most elindult, folyamatosan megpróbált lebeszélni a naponta jelentkező műsorról. (…)
Majd elindult a műsor, és egyszer csak felhívott, hogy ők hármasban, a feleségével meg a lányával, aki opera-énekesnő, járják az országot, műsoros esteket adnak. (…) Hallgattam, nem tudtam, mire megy ki a dolog, tán csak nem meg akar hívni? Nem, oda lyukadt ki, hogy jó lenne, ha én behívnám őket a Friderikusz Mostba. (…) Erre tehát jó lett volna a napi műsor! Hát, nem hívtam meg őket! És nemcsak azért, mert tényleg más volt a műsor profilja, hanem, mert életemben nem csináltam propagandaműsort senkinek. De, hogy erre volt-e a válasza, vagy valami másra, mindenesetre két évvel később kihagyott a Magyar Televízió ötvenéves történetéből. (…) Őszintén mondom, feltételezni sem mertem volna, hogy engem nem fog megkeresni, hiszen mindenki tudja, a kilencvenes évek hazai televíziózásának történetét aligha lehet megírni az én tevékenységem nélkül. (…) Azt a szánalmas magyarázatot, mondjuk úgy, ideológiát találta ki - ez is annyira jellemző rá -, hogy sajnos szelektálnia kellett, mert ötven év rengeteg idő és rengeteg ember, és hosszas töprengés után úgy döntött, hogy csak a televízió belsős, vagyis munkaviszonyban volt munkatársait fogja megszólaltatni. (…)

- A másik ember, akiről nagyon sokat hallottam tőled, Fenyő János. Hogyan keveredtél ilyen szoros kapcsolatba vele?

- (…) Volt két fotós, akik Pauer Gyula szobrász gipszágyában szinte meztelenül fényképezték a szépségkirálynő-választás győzteseit, majd jó pénzért eladták ezeket a képeket a Lui című nyugatnémet magazinnak.

Ez volt a Bacsó-Fenyő páros. És mivel felkerestem mindenkit, aki a szépségkirálynő, Molnár Csilla életében és halálában érintett volt, eljutottam Bacsó Bélához is. Azt kértem, üljünk le vele és társával, hadd hallgassam meg az ő véleményüket is. Pár nap múlva Bacsó azzal hívott vissza, hogy Fenyő úr nem kíván nyilatkozni, így ő se. Semmi baj, válaszoltam, végül is van elég alanyom, majd beleírom a könyvbe, hogy önök nem voltak hajlandók kötélnek állni. (…) Akkor inkább még egyszer beszélnék Fenyő úrral, mondta. Pár nap múlva már hármasban ültünk a Gerbeaud-ban. (…)

Eltelt néhány év, közben megszületett a VICO-birodalom, és az MTV-ben elindult a Friderikusz Show. Egyszer csak mondja nekem Dömsödi Gábor, jelentkezett nála egy régi ismerőse, aki Fenyő János vezető jogásza. (…) Fenyő üzent, szeretne találkozni veled, menjünk el vacsorázni négyesben. Isten őrizz, semmi kedvem azzal az ürgével még egyszer találkozni. (…) Mígnem felhívott maga a VICO vezető jogásza, Óvári Győző, és azt kérte, szánjak rájuk fél órát. Nincs időm, csak körülbelül három hónap múlva tudok időpontot adni, így próbáltam meg elodázni a találkozót. De nagyon fontos lenne, kérlelt továbbra is az ügyvéd. Úgyhogy fordítottam egyet a taktikán, és azt mondtam, most megyek uzsonnázni a Fórum Szálló Bécsi kávézójába, ha Fenyő úr ráér, ott találkozhatunk. (…)

Tulajdonképpen azért akart velem találkozni, hogy ajánlatot tegyen: nézi a Friderikusz Show-t, és szívesen társulna a műsorba. (…) A szövegkörnyezetből világosan kiderült, Fenyő pénz nélkül szerette volna magáénak tudni legalább a Friderikusz Show egy részét. Akkor a Fórum-beli találkozásunk eredménytelenül ért véget, de azzal váltunk el, hogy majd beszélünk.

- Pedig szerintem te alapvetően boldog vagy.

- Nem boldog vagyok, hanem többnyire elégedett. A boldogság az az eufória, amely másodpercekre keríti hatalmába az embert. (…) Ilyen pillanataim nekem is voltak és vannak az életemben, de ez sohasem hosszan tartó, stabil állapot, szerintem senkinél sem az. Az elégedettség viszont igen.

- Sohasem kapott el olyan szenvedély az életedben, hogy úgy érezted, ezzel az emberrel együtt kell maradnod?

- Azt hiszem, nem. A szenvedélyre való összes képességem az alkotásban nyilvánult meg.

• interjú
• média
• televízió
• Terasz