Friderikusz mindent bevallott

Az elmúlt tíz évben sokan próbálkoztak azzal, hogy rávegyenek: megírják az életemet - vall Friderikusz Sándor nemrég megjelent könyvének borítóján.
- Megírják, miért jöttek el a világsztárok a Friderikusz Show-ba, hogy nem lettem tévéelnök, hogyan lettem "kőgazdag" - egyáltalán kőgazdag lettem-e -, szóval ajánlkoztak többen, de én ettől elzárkóztam.

Viszont az elmúlt két és fél évben újra összesodródtam Mihancsik Zsófiával, akivel valaha a Magyar Rádióban találkoztunk, most pedig együtt szerkesztettük a Friderikusz Most adásait. Zsófi valamikor az utolsó műsorok egyikénél egyszer csak azzal állt elő, mi lenne, ha összefoglalnánk a sztorijaimat, az életem fontos epizódjait egy kötetben.

Belementem, de jól tudtam, hogy sokat kockáztatok, mert ő nagyon okos nő, nagyon világosan kérdez, és kíméletlenül kihajtja a választ belőlem...

- Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy ugyan te sok évig rádióztál, de egyszer csak azt abbahagyni kényszerültél. Miért?
- A nyolcvanas évek elején már kiszorulóban voltam a Magyar Rádióból, úgyhogy el kellett döntenem, miből fogok élni, mit fogok csinálni. Vitray Tamás, ha jól emlékszem, akkoriban jött haza az Egyesült Államokból, ahol - többek között - látta Johnny Carson talkshow-ját - Amerikában az volt akkoriban a legsikeresebb esti show -, és úgy gondolta, kipróbálja, hogy itthon működik-e ez a műfaj. Készített három próbaműsort a Vigadó kamaratermében, 100-150 fős közönség előtt. Én kettőt ültem végig, kíváncsi voltam, miről van szó, hiszen sose láttam még ilyet. Rettenetesen megtetszett a műsor. Eldöntöttem, hogy mihelyst lesz rá lehetőségem, én is megpróbálom.

- Honnan volt meg benned az önbizalom, hogy bele mertél vágni egy ilyen vállalkozásba? Hogy elhitted magadnak, képes leszel megszervezni és végigcsinálni?
- Nem tudom. Szerintem önbizalmam akkoriban nem sok volt, de én úgy működtem, és úgy működöm a mai napig, hogy először végiggondolom, tulajdonképpen mit is akarok kezdeni ezzel vagy azzal az ötlettel. Aztán keresek hozzá mintákat, többnyire a világból, és fejben lejátszom, hogy ennek megfelelően létre tudom-e hozni a produkciót. De azon tipródni soha nem jutott eszembe, hogy képes leszek-e megszervezni. (...)
Már gyerekként is tudtam pénzt csinálni, és ezzel többé-kevésbé így vagyok mind a mai napig. Miután kitalálok és végiggondolok egy-egy műsort, azonnal ki is számolom, hogy körülbelül mi mennyibe kerül, és azon mit lehet keresni.

- Apád, anyád nem ilyen volt, mondod. És másvalaki a családban?- Tudtommal senki. Apám kifejezetten szórta a pénzt, anyámnak meg, miután kilenc éves koromtól egyedül nevelt, nagyon be kellett osztania a fizetését. Szegény, folyton számolgatott: ült egy papír előtt, ami többnyire egy újság volt, és annak a szélén megpróbálta beosztani a havi pénzét. (...) Anyám életéből szerintem tíz évet elvett az, hogy évtizedeken át fillérre pontosan be kellett osztania minden pénzét. Nagyon keveset keresett, ennek ellenére meg merte tenni, hogy otthagyja apámat. (...) Ráadásul úgy költöztünk el apámtól, hogy anyám szinte mindent otthagyott neki. Nem akart osztozkodni, azt mondta, hogy a nyugalmunk többet ér.

- Azt mondtad, hogy anyád és apád sok mindenben szöges ellentétei voltak egymásnak. Anyád beosztó és takarékos volt, apád szórta a pénzt.
- Apám nagyon nagyvonalúan élt. Elég jól is keresett. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozott, osztályvezetői rangban. Sokat olvasott, alaposan tájékozott ember volt, egyébként meg az egész életét úgy kezelte, hogy a világban minden, beleértve a munkát is, azért van, hogy ő jól érezze magát. Nagyon jó eszűnek mondták, és én is így emlékszem rá. Például remekül sakkozott. Járt versenyekre, országos szintig vitte, de a sakknál a kártya jobban érdekelte. Különösen azokat a kártyajátékokat kedvelte, ahol logikára, kombinációs készségre volt szükség. Talán én, éppen apám miatt, máig sem szeretek se sakkozni, se kártyázni. Nyilván ez valami ösztönös védekezés volt apámmal szemben, aki olykor a teljes havi fizetését is képes volt egyetlen este alatt elkártyázni. Nem érdekelte, hogy miből fogunk élni abban a hónapban.

(...) Emlékszem például, azok után is, hogy különköltöztünk, hetente egyszer-kétszer feljárt hozzánk. Ha másért nem, azért, mert nem volt pénze vacsorára, nálunk meg biztosan talált valamit. De sohasem kérdezte meg, hogy ehet-e, van-e elég ennivalónk, jut-e nekünk, ha ő megvacsorázik. Nem, feljött, ha úgy alakult, kiette a hűtőt. Azzal nemigen törődött, hogy másnap reggel nekem nem volt reggelim.

- Többször elmesélted nekem azt a történetet, amikor az első nagyobb keresményed megjelent a számládon, és anyád nem akarta elhinni.
- Persze, hiszen mint említettem, mindig nagyon kevés pénzünk volt. Anyám, életének utolsó szakaszát leszámítva, sohasem látott hatjegyű összeget.

- Az mennyi?
- Százezer, te anyám II.! De ehhez el kell mesélnem, hogyan született meg a szépségkirálynő-könyv.

- Kezdjük inkább azzal, hogy miről is beszélünk, mert nyilván nagyon sokan magát a szépségkirálynő-történetet sem ismerik, vagy már nem emlékeznek rá.
- Az előzményekről annyit kell tudni, hogy Magyarországon a szocializmus időszakában nem volt szépségkirálynő-választás, egészen 1985-ig. A győztes egy Molnár Csilla nevű fonyódi lány volt, aki egy évvel később öngyilkos lett. (...)
Noha Molnár Csilla öngyilkossága jókora hullámot kavart, mindenki erről beszélt, a sajtóban mégis csak a halálhíre jelent meg, semmi több. Vagyis nem remélhettem, hogy majd valamelyik állami kiadó épp az én könyvemet akarja megjelentetni. (...)

Amikor kinyomtatták a könyvet, az aluljárókban gyorsan szétterítettük. Minden reggel kilenc órakor pedig már ott ácsingóztam valamelyik árus mellett, hogy figyeljem a fogyást. (...) Első nap azonban senki sem vett egy darabot se a könyvből. Második nap ugyanez volt a helyzet. És képzeld, péntektől kezdve beindult a roham! (...)

Amikor bementem a Rádióba, és megmutattam Rangosnak, ennyi pénzem van, így kommentálta: hát jó, 504 ezer forint, az nem rossz. Mondom: bocsánat, 5 millió 40 ezer. Ugyan már, hülyéskedsz! Megszámolta a nullákat, és majd elájult. 1987-ben azért ez nem volt kevés! (...)

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

_Promóció

• kultúra
• könyv
• interjú
• média
• televízió
• Terasz