Önfeledten rohangáló gyerekek, körhinta, óriáskerék, vattacukor. A vidámpark valóságos csodasziget még a gyermeklelkű felnőtteknek is. Ám ha valamit elhanyagolnak, vagy bezárnak, az idővel pusztulásnak indul.
Ha pedig egyszer a természet megkezdi munkáját, akkor idővel nem marad több belőlük düledező épületmaradványoknál, rozsdás játékoknál, törmelékeknél és elburjánzott növényzetnél. A következő vidámparkokat hosszú évekkel ezelőtt bezárták, így mára leginkább legrosszabb rémálmaink helyszínére emlékeztetnek, ahol bizonyára senki sem fizetne be jó szívvel egy menetre.

A japán Nara Dreamland Park 2006-ban, többszöri tulajdonosváltás után bezárta kapuit. Azóta leginkább kísértetjárta vidékhez hasonlít.

A berlini Spreepark 1969-től 2002-ig működött, de mostanra csak egy katasztrófa sújtotta terület maradt belőle.

Az amerikai Chippewa Tó Park története 1875-ben indult, 1978-as zárása óta azonban szépen lassan az enyészeté lett.

A New Orleans-i Six Flags vidámpark 2005 óta nem működik, a Katrina hurrikán ugyanis teljesen tönkretette.

Az amerikai Elvarázsolt Erdő Park 1955-től 1989-ig várta látogatóit, ám végül nem tudta tartani a versenyt a többi vidámparkkal. Így a tulajok a bezárása mellett döntöttek.

A rozsdaette játékokkal tarkított tanzániai Umoja Gyermekpark sem túl gyerekcsalogató.

A belgiumi Dadiparkot sorozatos balesetek miatt zárták be 2002-ben. A pontot az i-re az tette fel, amikor egy kisfiú majdnem elvesztette az egyik karját.

Az olaszországi Greenland Park az 1980-as években élte fénykorát, végül jogi okok miatt 2002-ben bezárták.

A massachusettsi Lincoln Park szintén a konkurencia miatt zárta be kapuit, ugyanakkor valószínűleg nincs még egy olyan vidámpark, ami ilyen hosszú ideig, 1894-től 1986-ig működhetett.