Ezreket vertek át a transzba esett nők

A görögök számára legfontosabb isteni üzeneteket a jóshelyek közvetítették. Ezek állandó helyen lévő épületek, általában szentélyek voltak, ahol az istenekkel vagy a hősökkel közvetlenül lehetett tanácskozni. A leghíresebb jósda Apollóné volt Delphoiban, de ezen kívül számos másikat is említenek az ókori források.

A magánszemélyek és poliszvezetők egyaránt látogatták ezeket a helyeket, tanácsot kérve fontos döntések meghozatala előtt, viszonzásul pedig nagy gonddal kiválasztott ajándékokat, gyakran hatalmas értékű, rendkívüli kincseket adtak.

Püthia sugallata

A Delphoi-ban lévő Apollón-jósda élvezte a legnagyobb népszerűséget mind az ókori szerzők, mind a modern kutatók szerint. Az itteni jósnő, Püthia állítólag isteni sugallatokat kapott, ezért az ókoriak szerint a különböző jóslások közül a delphoi volt a legjobb. Püthia módszere persze máig vita tárgya - a hagyomány szerint babérfa leveleit rágcsálta, és egy titkos hasadékból kiáramló, kábító hatású párát belélegezve transzba esett. Egy-egy jóshelyen pedig nemcsak a jövendőmondást gyakorolták, de gyógyításokat is végeztek.

Haszonlesés vagy jövendőmondás?

Ebben a korban a görögök tökéletesen tisztában voltak a csalás veszélyeivel: Arisztophanész népszerű vígjátékaiban a szereplők gyakran bírálják a csalárd látnokokat, akik pénzért cserébe kínáltak megoldást a hozzájuk fordulók problémáira.

A görögök nem az általános kíváncsiságtól vezérelve fordultak ehhez a fórumhoz, inkább bizonyos lépések megtétele előtt kértek tanácsot, valamint a már meghozott döntések jóváhagyását igényelték a jósdától. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy igennel vagy nemmel lehessen válaszolni rájuk.

A dódónai Zeusz-templomban működő jósda adja a legbiztosabb támpontot az egyének kérdéseiről, bár állítólag Delphoi-ban is hasonlókat kérdeztek. Ezek a mindennapi élet számos területét fedték le, házasságot, gyermekeket, munkát és utazást. Az állami intézmények kérdései között politikai ügyek és gyarmatalapítási problémák szerepeltek leginkább.

Úgy tűnik, hogy a jósdák döntőbíróként is működtek vallási ügyekben - ez fontos volt egy olyan társadalomban, ahol máskülönben nem voltak vallási szakértők. A magánszemélyek gyakran kérdezték a jósdákat arról is, melyik istenhez forduljanak bizonyos ügy sikere érdekében, míg az állami tanácskérések gyakran a vallási gyakorlat szabályozásával vagy újításaival voltak kapcsolatosak.

Egyszerű kérdések, prózai válaszok

A válaszok történeti leírásai szerint a jóshely látogatóinak általában nem kellett megküzdeniük a legendákban megőrzött történetek kétértelmű talányaival, hanem egyenes válaszokat kaptak prózai formában. Egyes források szerint Delphoi-ban Püthia közvetlenül beszélt a látogatókhoz.

Mindezek megkönnyíthetik annak megértését, miként és miért fordultak a görögök a jósdákhoz, viszont továbbra is felmerülnek kételyek a jósok által megjövendölt események valóságtartalmával kapcsolatban.

Egy hittel és mítoszokkal sokkal inkább átszőtt világban nem tűnik valószerűtlennek, hogy az emberek igényelték a hasonló meséket, és hittek is bennük, azonban több történész is állítja, az ókori jósdák legtöbbször nem voltak mások, mint a megtévesztés színhelyei, melyek oszlopai között több ezer emberrel hitettek el valótlan dolgokat.

Cikkünk megírásában Hetven rejtély szerte a világból című könyv segített, mely az Athenaeum 2000 Kiadó gondozásában jelent meg. Képek: en.wikipedia.org, Dodona szócikk, Marcus Cyron, dodona777.wordpress.com.

• jóslás
• csalás
• történelem
• görögország
• Terasz