Hatalmas tévedés él a fejekben az emojikról: te tudod, ki áll mögötte?

Lehet, hogy te is nap mint nap használod őket a beszélgetéseidben, színesebbé teszik az üzeneteidet, és gyorsan, egyetlen kis ikonnal segítenek kifejezni a hangulatodat, örömödet vagy a haragodat, mégsem ismered eléggé őket: az emojik története csaknem 20 évre nyúlik vissza.

Az első emojikat ugyanis még 1998-ban alkotta meg egy japán telefontársaság mindössze 25 éves alkalmazottja, Shigetaka Kurita, ám ekkor talán még ő sem sejtette, micsoda sikereket érnek majd el a furcsa képecskék.

Semmi köze az emotikonhoz

Bár az emoji nemcsak célját, de az elnevezését tekintve is nagyon hasonlít az elődjeként használt emotikonokra, valójában semmi köze hozzá, hiszen a nevét egy japán szóösszevonásból kapta: az "e" mint kép és a "moji" mint betű szavakból keletkezett, ezért nagyjából piktogramot jelent.

Az NTT Docomo telefontársaság a szórakoztató mobiltelefon-használatot célozta meg a figurákkal, amelyeket a képregények és a közlekedésben is használt jelek ihlettek. Így készült el egy hónap alatt az első 176 figura, mindössze 12-szer 12 pixeles méretben, fekete-fehér színben.

Szabvány lett az emoji

Az áttörést az jelentette, amikor ezek 2010-ben felkerültek a Unicode azon listájára, amely meghatározza azon számítógépes írásjelek körét, amelyek minden operációs rendszerben egyformán jelennek meg. Az apró arcocskák, kezek, szívek és ábrák azóta - különösen a Google-nek és az Apple-nek köszönhetően - igazi globális nyelvvé alakultak, gyökeresen megváltoztatva a kommunikációt.

Bár sokan úgy tekintenek rájuk, mint a modern kor kommunikációs zsákutcájára, amely hozzájárul ahhoz, hogy a szavak helyét egyszerű képek vegyék át, valójában a kis piktogramok óriási történelmi hagyományra visszavezethetők az egyiptomi hieroglifáktól kezdve a jelenleg is élő kínai és japán ideogrammákig, amik egytől egyig szavak helyett egész fogalmakat fejeznek ki.

Kevés karakter, több rövidítés

Shigetaka Kurita, aki azóta a DWANGO tokiói vállalatának igazgatósági tagja, ugyanakkor nagyon szerényen azt nyilatkozta, hogy ha nem ő tette volna meg, akkor valaki más feltalálta volna, hozzátéve azt, hogy csak az igényeket tartotta szem előtt a kialakításnál. Kevés karakter ugyanis szükségessé tette, hogy a gyorsíráshoz hasonlóan egyezményes jelekkel rövidíthessék az emberek mondanivalójukat.

A gyűjtőmunka is szerves részét képezte a tervezésnek: minél több időjárási szimbólumra, képregényszerű mintákra, nyilvános feliratokra volt szükség a teljeskörűséghez. Érzelmeket jelképező arcokat rajzolt, szíveket, alapvető kézjeleket, amik a kultúrák fölött állnak, így mindenki számára érthetők.

Kurita sosem kért jogdíjat, kevesen ismerik Japánon kívül, de még a repülőjegyét is maga fizette, amikor az USA-ba utazott, hogy megnézze a találmányáról készült kiállítást New Yorkban. Nem tartja magát művésznek, de büszke arra, hogy a múzeum akkor észrevett munkájában egy erőt, ami megváltoztatja az emberek életét.

Az emojik térhódítása után pedig nincs megállás, folyamatos a fejlesztés: nemcsak a képecskék kínálata látszik a végtelenségig bővülni, de az Apple például 3D-s mozgásra képes, saját arckifejezés szerint is alakítható Animojit alakít ki épp. Shigetaka Kurita pedig élő video streaming szolgáltatáson dolgozik jelenleg, a munka tehát még jócskán tartogat perspektívákat.

• emoji
• japán
• tudomány és technika
• számítástechnika
• okostelefon
• chat
• üzenet
• érdekesség
• feltaláló
• Terasz