Ő vette észre először a jéghegyet: Frederick Fleet tragikus története a Titanicon
Lehet, hogy egy távcsövön múlt a tragédia.
Sóbors
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
1912. április 14-ének éjszakája örökre belevésődött a történelembe, ám kevesen ismerik annak a férfinak a sorsát, aki a világ leghíresebb segélykiáltását hallatta.
Frederick Fleet, a Titanic őrszeme, mindössze 24 éves volt, amikor az árbockosárból megpillantotta a végzetes jéghegyet. Bár ő megtette a kötelességét, a tragédia árnyéka élete végéig kísértette.
Frederick Fleet tragikus története a Titanicon
Frederick Fleet élete nem indult könnyen. Liverpoolban született, édesapját sosem ismerte, édesanyja pedig korán elhagyta. Állami gondozásban nőtt fel, majd tizenkét évesen egy iskolahajóra került. A tenger lett az otthona: ranglétrát végigjárva vált tapasztalt matrózzá. Mielőtt a Titanicra került volna, az RMS Oceanic fedélzetén szolgált, ahol már gyakorlott őrszemként tartották számon. Amikor 1912-ben aláírt az akkori világ legnagyobb és legfényűzőbb óceánjárójára, még nem sejthette, hogy ez a döntés kettétöri az életét.
Aznap éjjel Fleet és társa, Reginald Lee, 22 órakor vették át a szolgálatot a 27 méter magas árbockosárban. A tenger baljóslatúan nyugodt és tükörsima volt, ami megnehezítette a jéghegyek észlelését, hiszen nem voltak hullámok, amik megtörtek volna a jég falán. 23 óra 40 perckor Fleet egy „fekete tömeget” látott meg a sötétben.
Háromszor megkongatta a vészharangot, majd a telefonhoz nyúlt. A híd kérdésére – „Mit látott?” – érkezett a legendás válasz: „Jéghegy, közvetlenül előttünk!” Bár a tiszt azonnal parancsot adott a kitérésre, már késő volt. Fleet felülről nézte végig, ahogy az acélóriás oldala végigszántja a jeget. Akkor még azt hitte, megúszták egy karcolással, ám a Titanic sorsa ekkor már megpecsételődött.
A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.
Promóció
A katasztrófa utáni vizsgálatok során Fleet kulcsfontosságú vallomást tett. Feltárta, hogy az őrszemeknek nem volt távcsövük. Mint kiderült, a távcsöveket egy szekrénybe zárták, amelynek kulcsa egy olyan tisztnél maradt, akit az utolsó pillanatban áthelyeztek a hajóról. Fleet meggyőződése volt: ha van távcsövük, hamarabb látják meg a veszélyt, és a tragédia elkerülhető lett volna.
Fleet túlélte a süllyedést – a 6-os számú mentőcsónak evezőseként menekült meg –, de a bűntudat és a közvélemény ítélkezése nem hagyta nyugodni. A túlélő személyzetet sokan megbélyegezték, emlékeztetők voltak a 1500 ember halálára. Bár Fleet később megnősült és évtizedekig dolgozott hajóépítőként, a sors végül kegyetlen volt hozzá. 1964-ben felesége meghalt, őt pedig kilakoltatták otthonából. 1965 januárjában, 77 évesen önkezével vetett véget életének.
Sírja sokáig jelöletlen volt, mígnem 1993-ban a Titanic Történelmi Társaság méltó emlékművet állított az embernek, aki az utolsó pillanatig éberen őrizte a „merülhetetlen” hajót.
Túlélték a Titanicot, majd örökre nyomuk veszett: 30 ember szívódott fel rejtélyesen a partraszállás után
Rajta van a nevük a túlélők listáján, majd eltűntek szem elől.
ElolvasomCover-fotó: Getty Images Hungary
OLVASD EL EZT IS!
