Eljárt a politikusok szája

A kémnők és a csábítás együtt járnak, mióta titkos hírszerzés létezik, ráadásul sokszor épp a luxusprostituáltakból és hivatásos szeretőkből lettek a legtrükkösebb és legellenállhatatlanabb kémnők. Nem véletlenül nevezi Phillip Knightley ausztrál zsurnaliszta a kémkedést a második legősibb szakmának, hiszen a szebbik nem csavaros észjárása és rafinált bája olyan halálos kombináció, mellyel a történelem során számtalan államtitkot sikerült ellenséges kezekre juttatni, illetve legalább ugyanennyi ígéretes katonai vagy politikai karriert kettétörni.

Azt hihetnéd, hogy ezen nők története az őket övező titkok és álca miatt örökre a múlt homályába veszett, de valójában sokuk nevét megőrizte a történelem - akárcsak a most következő háromét.

Annemarie Lesser, a kegyetlen Nővérke

A női kémek kétségkívül hatékonyabbak és trükkösebbek voltak, mint férfi társaik, de az izgalmas életért cserébe sokszor súlyos árat fizettek, testileg-lelkileg megtörtek, szenvedélybetegségek rabjaivá váltak.

Erre a sorsa jutott a németek legendás kémnője, az 1887-ben született Annemarie Lesser - más néven Elsbeth Schragmüller -, becenevén egyszerűen Fräulein Doktor, vagyis a Nővérke is. A talpraesett berlini lány jó nevelést kapott, több nyelven beszélt, és egy hivatalnokkal folytatott viszonya révén már fiatalon bekerült a német hírszerzésbe. Amikor kedvese egy bevetés során váratlanul meghalt, Annemarie átvette szerepét.

Bejárta Franciaországot és Belgiumot - hol művésznőnek, hol pedig nővérnek adva ki magát -, és sorra szédítette a tiszteket. Volt, hogy majdnem elkapták, de végül mindig túljárt üldözői eszén. Az első világháború kitörésekor hamis papírokkal Párizs és Berlin között hozta-vitte az információkat, hamarosan a német titkosszolgálat egyik leghatékonyabb kémnőjévé vált, akitől kegyetlensége és elhivatottsága miatt féltek is ellenfelei. Nő létére kétszer is újjászervezte a kudarcot vallott német hírszerzést, sőt, vidéki szolgálólány álcában még a francia titkosszolgálat főhadiszállására is bejutott. Francia katonákat csábított az ágyába, kloroformmal kábította el őket, titkos iratokat csempészett ki, sőt, ha kellett, hidegvérrel gyilkolt. Legtöbbször nővérként járta Hollandiát és Svájcot, így szokott rá lassan a morfiumra. 1918-ban egy belga tiszt felismerte őt, és üldözőbe vette, de Annemarie-nak - lopott katonai egyenruhában - ismét sikerült eltűnnie.

Nem sokkal rá azonban megjelentek rajta a súlyos morfiumfüggőség jelei, többé nem volt ura önmagának. Az 1940-ben bekövetkezett, elkerülhetetlen vég előtt leszerelt a titkosszolgálattól, és megsemmisítette munkája nyomait. Profi módjára, szinte észrevétlenül távozott a kémek világából. Történetét 1969-ban meg is filmesítették, a Fräulein Doktor címszerepét a brit színésznő, Suzy Kendall alakította.

Christine Keeler, a kémkedő showgirl

Az 1942-es születésű, angol Christine Keeler ledér táncoslányból és hivatásos prostituáltból lett híres politikusok bizalmasa. Bár ő sosem tartotta magát kémnőnek, ágyról ágyra szállította a Brit Korona államtitkait. A csinos lány 15 évesen hagyta ott az iskolát, de hamar ráunt a gépírói munkára, és inkább modellnek állt. Később a londoni Soho egyik rosszhírű bárjába, a hírhedt Murray's Cabaret Clubba került, ahol rögtön szárnyai alá vette őt a felettébb befolyásos klientúrával bíró csontkovács, Stephen Ward.

A jó doktor sorra bemutatta kedvencét a londoni felső tízezer teljhatalmú urainak, lordoknak, politikusoknak és főszerkesztőknek, akik egy kis hancúrozásért cserébe örömmel feltárták pénztárcájukat és szívüket a talpraesett leányzónak. Christine később addig-addig helyezkedett, míg beválogatták az ismert madám, Mandy Rice-Davies hölgyei közé is, így a titkos és exkluzív szexpartikon a leghíresebb hazai és külföldi nagykutyákkal orgiázhatott. Így keveredett viszonyba John Profumóval, a brit védelmi miniszterrel is, de ezzel párhuzamosan egy másik urat is szédített: az orosz tengerészeti attasét és kémet, Eugene Ivanovot is ágyába invitálta.

Keeler ugyan nem jelentett senkinek, de szeretői által súlyos titkok birtokába jutott. Minden mozdulatát figyelte az MI5 - az Egyesült Királyság katonai titkosszolgálata - , a neves angol lap, a Daily Mirror pedig egy bőröndnyi pénzt ajánlott fel neki Profumo leveleiért. 1963-ban a brit rendőrség végül bevitte őt egy alapos kihallgatásra, összesen 38 alkalommal citálták a felügyelő elé.

Christine készségesen kiadta szeretői listáját, de a kémkedés vádját mindvégig tagadta. Az ügy minden idők legszaftosabb brit szexbotrányává dagadt, mely Profumo bukásával, Christine Keeler kilenchónapnyi börtönbüntetésével, valamint Ward öngyilkosságával zárult. A kémnő a szabadulás után házat vett a sztorijáért kapott pénzből, két könyvet is írt, sőt, még a rendezőket is megihlette: életéről Tiltott kísértések és Botrány címmel is készült mozifilm.

Valerie Plame, a leghíresebb amerikai kémnő

Aki azt hiszi, hogy a kertvárosi mintafeleségként élő, de valójában titkos CIA-ügynökként tevékenykedő dögös kémnő csak a túlpörgött amerikai forgatókönyvírók agyszüleménye, nagyot téved.

A most 47 éves szőke bombázó, Valerie Plame élete a közelmúltban kipattant botrányig épp így zajlott. A katonacsaládba született, kétdiplomás, négy nyelvet beszélő szőkeség az Akadémia elvégzése után lett kettős ügynök, és 18 évig dolgozott titokban az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek. Valerie papíron energiaipari tanácsadó volt, civilben pedig a diplomata Joseph C. Wilson mintafelesége és kétgyerekes anyuka. Kémként és ügynökként azonban a CIA tömegpusztító fegyverekkel foglalkozó szakértőjeként tevékenykedett, és nagy szerepe volt az iraki háborút kirobbantó hírszerzési információk begyűjtésében is.

A CIA-n és férjén kívül senki sem tudta valódi munkáját, de miután George Busht és köreit megvádolták a titkosszolgálati iratok szándékos manipulációjával, Plame neve kiszivárgott a sajtóba. Az a furcsa helyzet állt elő tehát, hogy Valerie-t nem az ellenség, hanem saját hazája buktatta le, melynek biztonságáért egykor kész volt az életét is kockáztatni.

Az USA-ban bűncselekménynek számít egy fedett CIA-ügynök nevének nyilvánosságra hozatala, a bíróság mégsem marasztalta el az akkori elnököt. Csak tanácsadóját, Lewis Libby-t ítélték el, de később ő is kegyelmet kapott. Plame és családja élete mindenesetre fenekestül felfordult, de okos nőként igyekezett profitálni az ügyből. Sztorijából Fair Game címmel könyvet írt, melyre egy szemfüles rendező, Doug Liman rögtön le is csapott. A szövevényes kémtörténet Naomi Watts és Sean Penn főszereplésével a 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon debütál.

Fotók: estb.msn.com, s11.bdbphotos.com, zimbio.com, parismatch.com

• szerető
• botrány
• történelem
• híres nők
• Terasz