Azt hitték, örökké élhetnek az elixírtől, de hirtelen meghaltak: ősi kultúrák végzetes tévedése

Régi kultúrák legendás csodaszere volt a halhatatlanság elixírje, a folyadék, melytől örök életet reméltek. Sajnos azonban az ilyen keverékek nemhogy nem hatottak, de sokszor halálhoz is vezettek.

Ősi kínai uralkodók, tehetős vagy magas rangú kínaiak, akik taoista alkimistákat támogattak anyagilag, könnyűszerrel hozzájuthattak örök életet ígérő csodaszerekhez, csakhogy ezek némelyike ironikus módon azonnali vagy lassú, de biztos halált okozó összetevőt is tartalmazott.

Az életelixír legendája

A halhatatlanság elixírjének története a taoista mitológia része. Több hozzá kapcsolódó történet közül az egyik legismertebb az, amelyik Chang'e-ről, a kínai holdistennőről szól. Chang'e férje, Hou Yi a tíz Napból, ami a Földet égette, kilencet lenyilazott, ezért jutalmul megkapta a halhatatlanság elixírjét. Chang'e végül maga itta meg azt, és felszállt a Holdra a Holdnyúlhoz, aki az örök életet ígérő italt készítette.

Az életelixír ősi receptjei

A taoista alkimisták maguk keverték a halhatatlanság-elixíreket. A leghíresebb kínai alkímiai receptkönyv a Sun Simiao jegyezte Danjing yaouye volt. A recepteknek számos verziójuk létezett. Állati és növényi eredetű összetevőket, illetve fémeket és ásványokat is tartalmaztak. Egyes összetevők ártalmatlanok voltak, mások viszont ártottak az egészségnek.

Az egyik gyakori, ártalmatlan növényi összetevő a lingzhi volt, azaz a pecsétviaszgomba, melynek kínai neve szellemnövényt jelent. Úgy tartották, ez a halhatatlanság gombája. Ezt a gombát egyébként két évezreden át használták a kínai orvoslásban is, és használják ma is különböző formákban feldolgozva. A gomba serkenti az anyagcsere-folyamatokat, erősíti a májat és az immunrendszert. Ez az ártalmatlan összetevők egyike volt.

Az ásványok, illetve fémek közül porított jáde, hematit és arany is került olykor a keverékekbe. Lassú halálhoz vezető nehézfém-összetevő - bár nem sejtették ezt - volt a higany. Szobahőmérsékleten, folyékony fémként a higany varázslatos volt az alkimisták szemében. Úgy vélték, ez a fém spirituális megjelenési formája, ezért is került a halhatatlanság-elixírekbe.

A ma embere már tudja, az anyag erősen mérgező hatású. A higany párolgása súlyosan károsítja az egészséget, különösen az idegrendszert, mivel a tüdőn át a véráramba, majd az agyba kerül.

A folyékony higanyt tartalmazó elixírt ivók szervezete jó esetben azonnal hányással, hasmenéssel reagált, de az anyag még így sem ürült ki maradéktalanul. Aki nem lett rögtön rosszul, annak még több raktározódott el a szervezetében, súlyosan roncsolva szerveit. A higany károsítja a vesét, a májat, az agyat és egyéb szerveket, így minden korty, amit a jómódú kínaiak megittak, jókora lépés volt a halálba vezető úton.

Ami pedig azonnal is ölhetett nagyobb dózisban, az az arzén volt, ami ugyancsak gyakori összetevője volt ezeknek az életelixíreknek. Mindenki másképp reagál az arzénra, de jellemzően 10-50 mg mennyiségben "csak" mérgezést okoz, 60-120 mg mennyiség szervezetbe kerülése azonban azonnali halálhoz vezet.

Őket elixír vitte el

Történelmi források jegyzik, hogy több kínai uralkodó is halhatatlanság-elixírtől vesztette életét. Így a Song dinasztia uralkodója, Wuzong, a Ming dinasztia uralkodója, Jiajing, illetve a Quing dinasztia uralkodója, Yongzheng is. A leghíresebb kínai uralkodó, akinek életelixír okozta a halálát, Kína első uralkodója, Quin Shi Huang volt.

• kína
• élet
• halálos
• Terasz