Tényleg temetőbe vonulnak az idős elefántok? Fantasztikus, érző óriások a szavannákon

Fenséges, gyönyörű állatok, bölcs óriások az elefántok. Nyugalmat és békét sugároznak, ahogy lassú lépteikkel szelik az afrikai szavannákat, ám mindeközben misztikus élőlények is, akiknek az életét számos titok szövi át.

Az egyik legszebb, amit ezekről a csodálatos állatokról vélnek, az, hogy haláluk előtt ösztönösen elefánttemetőkbe vonulnak, hogy ott majd más elefántok földi maradványai mellett nyugodjanak. Ezt a megkapó feltételezést az elefántok élőhelyeinek területén talált elefántcsont-csoportok ébresztették. Vajon igaz lehet? Lehetséges, hogy az elefántok előre megérzik, és temetőbe vonulva készülnek fel halálukra?

Valóban léteznek elefánttemetők?

Az állati viselkedést vizsgáló etológusok számára érdekes kutatási témát adott és ad az elefántok tanulmányozása, így az elefánttemetők kérdése is.

Bár valóban csodálatos lenne ez a viselkedés az elefántok részéről, valószínűleg az elefánttemető-elméletnél sokkal észszerűbb magyarázat adható a helyenként fel-felbukkanó elefántcsont-csoportok létezésére.

Növényevőkként nem kell vadászniuk, így kellő mennyiségű vizet és zöldet felvonultató területeken, optimális körülmények között elvileg elegendő táplálékhoz juthatnak, amiből akár 450 kilogrammot is fogyaszthatnak naponta. Meg is vannak hozzá az eszközeik, az elérést segítő ormány és a hatalmas metsző-, illetve őrlőfogak, mely utóbbiak életük során hatszor cserélődnek úgy, hogy az új fogak hátulról előre nyomják a régieket, majd átveszik azok helyét. Hasznos még a táplálékhoz jutásban az erő fitogtatására is használt agyar, mely voltaképpen a metszőfogak meghosszabbítása.

Az ötven-hatvan évig élő elefánt fogai folyamatosan cserélődnek. Koruk előrehaladtával, túl a fogváltásokon és közeledvén az ötven-hatvan év felé, az idős elefántok egyre nehezebben tudnak táplálkozni, ezért romlani kezd az egészségük. Egy időben több elefánt életében is elérkezhet ez a pont, aminek következtében egymás közelében halnak meg, elefántcsont-halmazokat hagyva maguk után.

Egy másik racionális magyarázat az elefánttemetőknek vélt csontcsoportok létezésére az, ha vízhiány üti fel a fejét, és az idővel egyetlen kisebb mederben lelhető csak fel. Ilyenkor az elefántok az utolsó vízforrás köré csoportosulnak, mely azonban ugyancsak elfogyhat vagy kiszáradhat, minek következtében több elefánt veszíti életét egyazon területen. Később az egy helyen talált maradványokat ugyancsak elefánttemetőnek vélhetik az arra járók.

A lehetséges magyarázatok sora itt még nem ér véget. Bármilyen fertőzés, parazita is megtizedelheti az elefántokat, szintén csontcsoportokat eredményezve, illetve sajnos az orvvadászok sokszor több elefántot is elejtenek egy csordából, ami később szintén elefánttemető illúzióját keltheti. Ebben az esetben azonban hiányoznak az agyarak, melyek nagy értéket jelentenek az állatokat illegálisan pusztítók számára.

Noha a misztikus és csodálni való elefánttemető-elmélet több észszerű magyarázattal megcáfolható, ez a legkevésbé sem teszi kevésbé különleges állatokká az elefántokat: ők a legméretesebb szárazföldi állatok, akik ugyan nem képesek ugrani, úszni tudnak, és az emlősök közül a legnagyobb aggyal és lenyűgöző memóriával áldotta meg őket a természet. Köztük is vannak bal- és jobbkezesek, akár az embereknél, számok terén pedig rekorderek: vemhességük 22 hónapig tart, szívük mindössze 27-et ver percenként, ormányukban pedig negyvenezer izom van. Ami viszont a legszebb, hogy megfigyelések szerint képesek sírni és nevetni is.

• állatvilág
• misztikus hely
• Terasz