Ő volt a Virunga boszorkánya: Dian Fossey különleges története, aki foggal-körömmel harcolt a gorillákért

1988-ban készült a Gorillák a ködben című film, Sigourney Weaver főszereplésével. A Dian Fossey igaz történetét bemutató alkotást az etológus azonos című könyve felhasználásával forgatták, melyben összefoglalta a gorillákkal kapcsolatos megfigyeléseit.

Fossey 18 évet töltött Afrikában, Ruandában, a Virunga-hegységben, ahol nap mint nap a gorillák közvetlen közelében tartózkodott, tanulmányozta és védelmezni próbálta őket az orvvadászoktól.

Így indult az élete

San Franciscóban, Kaliforniában született. Szülei hamar elváltak, édesapját az anyja tartotta távol tőle, így kapcsolatuk idővel megszakadt. Mostohaapja nem szerette gyermekeként, és hidegen bánt vele otthonában is. Nem hiába, hogy a kis Dian elvesztette az emberekbe vetett bizalmát, és érdeklődése inkább az állatvilág felé fordult. Imádta a lovakat.

Ugyan a mostohaapja üzleti pályára szánta, 19 évesen állatorvosképző-előkészítőre kezdett járni, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy állatorvos lesz. Ellenállásának köszönhetően otthonról nem kapott semmilyen anyagi támogatást, ezért már fiatalon dolgozni kezdett. Bolti eladó, majd laborasszisztens és gyári munkás lett.

Miután sem a fizika, sem a kémia nem ment jól neki, iskolaváltásra kényszerült, és átjelentkezett a San José Állami Egyetemre, ahol 1954-ben szerzett diplomát foglalkozásterápiából. Később is ezen a területen maradt, kórházakat látogatott, tüdőbetegekkel foglalkozott, és a Kentucky államban lévő Louisville Kosair gyermekkórház foglalkozásterápiai osztályánál helyezkedett el. Később az osztály igazgatója lett.

Az útja Afrikába vezetett

1963-ban, komoly anyagi terhek és hitelfelvétel mellett, de sikerült elmennie egy héthetes útra Afrikába, Nairobiba. Kalauza, John Alexander több afrikai tájra is elvitte az ott töltött idő során. Utolsó két útjuk Olduvai Gorge-ba, Tanzániába, illetve Mt. Mikenóba, Kongóba vezetett. Megismerkedett Louis és Mary Leakey-vel, akik emberszabású fosszíliák tanulmányozásával foglalkoztak. Ők meséltek neki Jane Goodallról, aki a csimpánzok viselkedését kutatta. Ez már önmagában is hatással volt Fossey-ra, de különösen az ezután következő ugandai útja, melyen először látta a hegyi gorillákat.

Úgy határozott, hogy a gorillák tanulmányozásával fog foglalkozni. Erre dr. Leakey is biztatta, és segített neki megszerezni a szükséges anyagi forrásokat is. Fossey előbb a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kabarában figyelt meg gorillákat, később Ruandában folytatta a tanulmányozásukat.

Virunga boszorkánya

Fossey rajongott új küldetéséért és magukért a gorillákért is. Feladata ellátásának helyszíneként 1967-ben létesítette a Karisoke Kutatóállomást. Eltökélt szándéka volt, hogy tudassa az emberekkel, hogy a gorillák nem veszélyesek, és hogy felhívja a figyelmet veszélyeztetettségükre. Miután egy National Geographic-fotó jelent meg róla, ügye nagyobb nyilvánosságot kapott.

Ott-tartózkodása alatt csodálatos élményekben részesült a gorillák között és által, de a munkája nem merült ki ennyiben. Határozottan ellenezte az állatkertek működését, és kockázatot nem ismerve küzdött az orvvadászat ellen. 1978-ban szerette volna megakadályozni két gorilla, Coco és Pucker állatkertbe szállítását, mert megtudta, hogy befogásukkor húsz felnőtt gorillát öltek meg. Fossey-t bízták meg, hogy vigyázzon az állatokra, és gyógyítsa meg sérüléseiket, amelyeket a befogáskor szereztek. A gorillákat próbálkozása ellenére is elvitték a kölni állatkertbe, ahol évek múltán elpusztultak.

Másik fontos ügye volt, hogy gátat szabhasson annak, hogy a gorillák élőhelyét mezőgazdasági területté alakítsák. Az Európai Közösség kivizsgálta a kérését, és a kívánt területet lejjebb helyezték, így a gorillák békésen élhették tovább a megszokott életüket.

Békésen, azaz csaknem békésen, hiszen sajnos az orvvadászok jelentette probléma még mindig fennállt. Maszkokat vásárolt, hogy elhitesse a helyiekkel, hogy boszorkány. Azt remélte, így el tudja űzni az ártó szándékú helyieket.

1978-ban mégis elkapták és lefejezték Digitet, Fossey legkedvesebb gorilláját. A nő megrendült, de a fájó veszteség mind tovább sarkallta arra, hogy kiálljon a gorillák védelmében. Megalapította a Digit Alapítványt az orvvadászok elleni küzdelem, éjjeli őrjáratok szervezésének finanszírozása érdekében.

Megölték

Fossey 18 éven át a hegyvidéken maradt, és szakadatlanul küzdött ezekért a különleges állatokért. Bár nemes célok vezérelték, az ő szándéka szembe ment a mindenre képes orvvadászok akaratával. Feltehetően emiatt lelte halálát, ugyanis 1985. december 26-án holtan találták a faházában. Meggyilkolták, és a mai napig nem lehet tudni, hogy ki volt a tettes.

Dian Fossey emléke mind etológusként, mind állatvédőként, mind emberként példát szolgáltat a világ számára. Nemhiába szerették volna megfilmesíteni a Gorillák a ködben című könyvét. Halála előtt körülbelül egy hónappal szerződött le a Universal Studiosszal ez ügyben. Azt remélhette, céljai finanszírozásához nagyszerű forrás lesz a film. Sajnos ezt olyanok is megtudhatták, akiknek az ádáz céljait keresztül szegték volna a kutató megvalósuló tervei. Sokan úgy gondolják, hogy részint emiatt ölhették meg.

Jane Goodall története

Ismerd meg a csimpánzkutató Jane Goodall történetét, aki Dian Fossey számára is példaként szolgált a majmokért folytatott küzdelemben!

(Képek: Profimedia, Getty Images.)

• gorilla
• állatvédelem
• dian fossey
• történet
• igaz történet
• Terasz