Évezredek óta áll, mégsem rozsdásodik: Delhi vasoszlopának csodájára járnak a kutatók

A különféle hindu istenségeknek állított kegyhelyek és a káprázatos, turistacsalogató látványosságok egymást érik Indiában, ezek közül pedig az egyik legtitokzatosabb a napjainkban Delhiben található vasoszlop.

A szobor eredetileg Kelet-Indiában magasodott, ahol asztronómiai célzattal emelték, de később Delhibe szállították. Jelenleg a Kutub-épületegyüttes fényét emeli a makulátlan vasoszlop, ami több mint 7 méter magas, és közel 6000 kilogrammot nyom. Mégsem monumentális mérete, hanem külseje miatt vált ismertté: 1600 éve áll a szabadban, és egy szemernyi rozsda sincs rajta.

A szobor története

A vasoszlop eredetileg II. Csandragupta király emlékére készült, de csillagászati, illetve vallási szempontból is jelentőségteljes lehetett, figyelembe véve a felállításának eredeti helyét. A szobron található szanszkrit feliratok Visnu hindu istennő nevét említik, illetve itt is írják, hogy a szobor anyaga nem más, mint vegytiszta vas. Az iszlám hódítás alatt azonban a Visnu istennő hordozójának tartott Garuda-madarat eltávolították a tetejéről. A pillér alsó részén az átmérője 48, míg felül 30 centiméter - egy ilyen tekintélyes méretű oszlop elkészítése egy mai kohásznak is fejtörést okozna, nemhogy időszámításunk szerint 380-415-ben, amikor a szobrot emelték.

Az oszlopot jó szerencsehozónak tartották, ha valaki háttal körül tudta ölelni a rudat, teljesült egy kívánsága: azonban a műemlékvédelem a károsodástól tartva véget vetett ennek a szokásnak, és egy kerítést húzott a vasoszlop köré 1997-ben. A megkopott pillért tisztításnak sem vetik alá, mégis szinte változatlanul áll több mint 1600 éve. 

A foszfor miatt nem rozsdásodik

Ma már tudjuk, hogy a magas foszfortartalommal és a kedvező indiai időjárással magyarázható, hogy az oszlop nem rozsdásodik: még a levegő szén-dioxid-tartalma is befolyásolja a folyamatot. A vasoxid a foszfátokkal ugyanis erős védőréteget képez a helyi, száraz klímának köszönhetően, így védi a korróziótól a híres emléket: az öngyógyító módon újraképződő burok nem hagy helyet a rozsdának. A szobor ennek ellenére az OOPart-leletek közé sorolható: ezek olyan régészeti emlékek, melyek oda nem illőek, az adott környezetben, időben nem szokványosak. 

Bár a legendát részben megoldottnak lehet tekinteni a foszforból kialakuló kémiai reakcióknak köszönhetően, arra továbbra sincs magyarázat, honnan származott az akkori emberek tudása az elkészítéshez, hiszen a világon még nem találtak ehhez fogható, vasból készült művet abból a korból, amikor Delhi vasoszlopa készült. A legvalószínűbb, hogy a véletlenek szerencsés összjátéka folytán sikerült olyan öntvényt készíteni, ami elképesztő módon kiállja az idő próbáját, de az is lehet, hogy az ókori vaskinyerés sokkal magasabb szinten állt, mint ahogy eleinte gondolták. Egy indiai kutató szerint az oszlopot borító védőbevonat akár a radioaktív hulladéktárolás területén is használható lenne. 

Földönkívüli-teóriák 

Kezdetben az oszlop kutatói felfoghatatlannak tartották, hogy, habár bonyolult és hosszadalmas kémiai folyamatokkal nem lehetetlen egy, a delhiihez hasonló vastárgy készítése, az eljárás eddigi tudásunk szerint csak a 19. századtól vált ismertté világszerte. A szoborral foglalkozó régészeket zavarba ejtette, hogy a kohászat ilyen magas szinten állt Indiában, évezredekkel ezelőtt, ráadásul abban egyetértett minden tanulmány, hogy szénégetéssel képtelenség lett volna olyan magas hőmérsékletet létrehozni, ami egy rozsdaálló vasoszlop előállításához szükséges. 

A kutatások ezért eleinte olyan elrugaszkodott felvetések mentén indultak meg, hogy az oszlop földönkívüliek segítségével lett időtálló, vagy, hogy az űrből érkezett anyagoknak köszönhetően nem rozsdásodik. Ezeket a fantáziadús teóriákat azonban mára megcáfolták a kutatók, ugyanis laboratóriumban is kimutatták, hogy a kiugró mennyiségű foszfort tartalmazó oszlop szinte 100%-ban tiszta vasból készült, és a különleges védőrétegnek köszönhetően nem fog rajta az idő. 

(Képek: Getty Images Hungary.)

Nézd meg ezt is - A Roopkund-tó

1942-ben Indiában, egy, a Himalája vonulatai ölelte völgyben hátborzongató tóra lelt egy gyanútlan erdész. Felszíne jéggé fagyott, de közelebb sétálva jól kivehető volt, hogy az tele van csontvázakkal. A megrettentő felfedezést talán még ellenségének sem kívánta volna, de ez még csak a kezdet volt.

• india
• érdekességek a világból
• építészet
• hindu
• istennő
• vallás
• legenda
• kémia
• vas
• földönkívüliek
• Terasz