Miért nem szülnek a szinglihordák? - "Nem tudunk gyereket csinálni magunknak"

Évek óta folyamatosan riogatnak a népességkutatók, hogy ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és tovább csökken a születésszám, annak beláthatatlan társadalmi és gazdasági következményei lesznek.

A mostani 30 évesek csaknem negyedének nincs gyereke, és rövidesen eljöhet az az idő, amikor a nők 20-35%-a maradhat végleg gyerek nélkül. Igen, jól olvasod: csak a nőkről van szó, mintha egy gyereknek csak anyja lenne.

Csak a nőkről beszélnek

Januárban a Népességtudományi Kutatóintézet igazgató-helyettese egy, a köztévében elhangzott interjúban hasonló módon önző szinglihordákat vizionált a fenti adatok kapcsán, mint annak idején Mikola István, a Fidesz korábbi egészségpolitikusa. Pongrácz Tiborné is csak a nőkről beszélt, pedig a gyermekvállalás alapvetően egy férfi és egy nő közös projektje.

De bizonyára mindenki emlékszik még a fideszes Varga István kijelentésére is amit az ország házában tett: "Az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek".

Legutóbb pedig Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője anyák napja alkalmából ejtett el egy érdekes mondatot a közösségi médiában: „Az Anyák napja azokról szól, akik vállalták a gyermeküket, és megtapasztalták, hogy egy nő 'önmegvalósításának' legbiztosabb és legtermészetesebb útja az anyaság.”

Hol vannak az apák?

- Mintha a csökkenő születésszámokról csak a nők tehetnének - mondja a 38 éves, tanárnőként dolgozó Anna. - Miért csak a mi nyakunkba varrják a felelősséget? Az fel sem merül, hogy magunknak nem tudunk gyereket csinálni? Vagy mit kezdjünk akkor, ha a velünk élő férfiből sehogyan sem akar kitörni az ivadékgondozási ösztön, és mereven elzárkózik a gyermekvállalás elől? Miért csak a nőket akarják pszichiáterhez küldeni, és frusztrálják folyamatosan a késői gyerekvállalás veszélyeivel?

Én 30 évesen olyan kapcsolatban éltem, hogy nagyon szerettem volna szülni, de az akkori barátom hallani sem akart róla. Nem akarta vállalni a felelősséget, és nem tudott volna egyedül eltartani sem, ha az én keresetem kiesik.

Persze lehet azt mondani, hogy gyáva voltam, mert nem vállaltam egyedül gyereket. De akkor úgy gondoltam, majd megérik a párom. Ám mire ez az idő eljött, tönkrement a kapcsolatunk, én 35 évesen egyedül maradtam. Azóta pedig nem sikerült találkoznom olyan férfival, akivel el tudnám képzelni a családalapítást. Így marad a várakozás, a vészcsengő folyamatos sípolása a fejemben, és a remény, hogy azért előbb-utóbb anyuka lehetek.

Egyre inkább kivárnak a férfiak is

A férfiak gyermekvállalási hajlandóságával kapcsolatos statisztikai adatok arról árulkodnak, hogy Anna és a hozzá hasonló helyzetben lévők félelmei nem alaptalanok. A Központi Statisztikai Hivatal - KSH - honlapján található 2011-es népszámlálási adatokból kiderül, hogy a férfiak is idősebbek már az első gyermekük megszületésekor, mint 1990-ben voltak: átlagosan négy évvel később, 33 éves korukban jutnak el a családalapításig - szemben a nők átlagos 28 évével.

A férfiak gyermekvállalási kedve jelenleg a harmincas éveikben a legnagyobb, de a tendencia náluk is ugyanabba az irányba mutat, mint a nőknél: egyre többen kivárnak a családalapítással a harmadik évtized második feléig. Főleg a magasabb iskolai végzettségű férfiakra jellemző a halogatás, közülük csupán 15% vállal gyereket, míg az apák fele középfokú végzettséggel rendelkezik. A szociológusok szerint ezt elsősorban a férfiak egzisztenciális félelme magyarázza. Főleg a tanult pasik szeretnének előbb biztos hátteret teremteni a családalapításhoz, márpedig ők azok, akik az önálló életüket is eleve később kezdik el.

- 40 leszek az idén, most várjuk a feleségemmel a második babát - meséli a gépészmérnök Krisztián. - És ez így van jól. Későn értem, eleve 28 voltam, mire otthonról elköltöztem. Ha az akkori barátnőmet elveszem, és belevágunk a családozásba, ma már biztosan nem lennénk együtt. Egyszerűen alkalmatlan voltam még erre, így átgondoltam a helyzetet, és úgy érzem, felelősséggel döntöttem a halogatás mellett. Három éve benőtt a fejem lágya, elegem lett abból, hogy csak a munkám és a bulik töltik ki az életemet. A feleségem két évvel idősebb nálam, és most teljes az életünk. 

Ma már meg tudom adni azt a figyelmet, szeretetet és anyagi biztonságot is nekik, amit pár éve még egészen biztosan nem tudtam volna. Minek legyen egy férfi apa akkor, ha nem tud mit kezdeni egy gyerekkel? Kinek jó az, ha ott felejtem az óvodában, vagy ha idegesít a sírása? Szerintem sokkal jobban jár mindenki, ha akkor vállalunk gyereket, amikor már elég érettnek érezzük magunkat hozzá.

A késői apaságnak is vannak veszélyei

Kétségtelen, hogy a férfiak szerencsésebbek a biológiával, mint a nők, hiszen amíg egy nő adott számú petesejttel születik, addig a hímivarsejtek folyamatosan termelődnek, és egy férfi még akár 80 évesen is képes lehet gyermeket nemzeni. Ennek ellenére a genetikusok felhívják a figyelmet arra, hogy a férfiaknál is rejt veszélyeket a késői gyermekvállalás. Az öregedéssel fokozatosan csökken a nemzőképesség, és az sem elhanyagolható, hogy az idősebb férfiak gyermekei sokkal nagyobb eséllyel lesznek szellemi fogyatékosok, autisták vagy skizofrének.

• szülés
• család
• apa
• belföld
• Terasz