Így múlt el a világ 37. leggazdagabb emberének dicsősége
A nőügyeiről és a vagyonáról híres Silvio Berlusconi, Olaszország miniszterelnöke lemond posztjáról.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Már bizonyos, Berlusconi lemond miniszterelnöki posztjáról, így véget ér 2008 óta tartó miniszterelnöksége. Berlusconit négyszer választották meg kormányfőnek, először 1994 és 1995 között, majd 2001 és 2005 között, ezt követően 2005 és 2006 között, végül 2008-ban.

Berlusconi sorsa kedden dőlt el, a római alsóház ekkor szavazott a 2010-es költségvetési zárszámadásról, ahol kiderült, Berlusconi elvesztette a parlament abszolút többségének a támogatását, kormánya kisebbségbe került.

A miniszterelnök lemondását már többen sürgetőnek tartották, mert nem tudta elfogadtatni azokat a reformintézkedéseket, melyek csökkentenék Olaszország rekord-államadósságát.

Berlusconi pályája több mint egyedi, a világ 37. leggazdagabb embere 1994-ben lett a kommunizmus legyőzése érdekében létrejött koalíció elnöke. Kritikusai szerint teljesen önérdekből lépett politikai pályára, mégpedig azért, hogy megmentse cégeit a csődtől és önmagát a bírósági felelősségre vonástól. 

Támogatói szerint azonban Berlusconi pusztán új ember, aki újra életerőt adott a közszférának, és megreformálta a teljes államot. Úgy érveltek, hogy elég gazdag volt, nem kellett a politikát arra használnia, hogy még gazdagabb legyen, és ez alapján kijelentették, hogy a bírósági eljárásokat csak a politikai ellenlábasai akarták a nyakába akasztani, hogy megszabaduljanak tőle.

Az egymillió munkahely

Berlusconi a '94-es választások előtt alapította meg pártját, a Forza Italiát, majd keményen kezdett kampányolni a három saját tulajdonában álló televíziócsatornán. A Forza Italia 21%-kal a legtöbb szavazatot érte el a választásokon. Egyik legjelentősebb ígérete az volt, hogy egymillió új munkahelyet teremt. Kormányt alakított, mely azonban a belső ellentétek miatt megbukott, Berlusconinak le kellett mondania, de valamivel több mint egy hónapig még ügyvezető miniszterelnök maradt.

2001-ben a jobbközép Szabadság Háza koalíció jelöltjeként indult újra, a képviselőházban 45,4%-os, a szenátusban 42,5%-os többséget szereztek, Berlusconi lett az új miniszterelnök.

Ismerős ígéretek, ismerős végkifejlet

A kampányban egy televíziós műsorban aláírta a döntő fontosságúnak látszó Contratto con gli Italiani-t - Szerződés az olaszokkal. Ebben a nem hivatalos szerződésben megígérte az olaszországi gazdasági és társadalmi viszonyok néhány tényezőjének javítását - például: adócsökkentés, munkahelyteremtés, nyugdíjemelés, a bűnözés visszaszorítása.

Az ellenzék folyamatosan hangoztatta, hogy Berlusconi nem teljesítette a szerződésben is lefektetett ígéreteit. A Nemzeti Szövetség és az Egyesült Kereszténydemokraták is elismerték: a Berlusconi-kormány nem tartotta tiszteletben a szerződést. Szerintük azonban ez a sikertelenség a kedvezőtlen gazdasági folyamatoknak volt köszönhető - lassú növekedés, az államadósság megugrása. Maga Berlusconi mindig is azt hirdette, hogy céljaikat elérték, az ígéretek teljesültek, létrejött a folyamatos csoda - miracolo continuo.

A 2005-ben megtartott helyhatósági választásokon a L'Unione - korábban Olajfa - pártszövetség a 14 régió közül 12-ben tudott nyerni, Berlusconiék csak Venetót és Lombardiát tudták megőrizni. Az Egyesült Kereszténydemokraták és a szocialisták elhagyták a koalíciót. Berlusconi hosszú töprengés után végül 2005. április 20-án bejelentette kormánya feloszlását a köztársasági elnöknek. Április 23-án új kormányt alakított ugyanazokkal a támogató szervezetekkel a háta mögött, de újraosztva a miniszteri székeket és módosítva a kormányprogramon.

Berlusconit többször kritizálták néhány miniszteri kiválasztása, főként az egészségügyi tárca Francesco Storace kezébe adása miatt. A politikus néhány héttel korábban még Lazio tartomány elnöke volt, míg elődje, Girolamo Sirchia elismert orvosprofesszor volt.

A 2006-os vereség

2006-ban a Romano Prodi vezette ellenzék 49,8%-ot, Berlusconi és koalíciója 49,7%-ot ért el a képviselőházi helyekért tartott választásokon, miközben előbbi 158, utóbbi 156 tagot delegálhatott a szenátusba. Miközben több mint 38 millió szavazatból csak 25 224-gyel szerzett többet az ellenzék, a Berlusconi-kormány által bevezetett, úgynevezett többségi prémium rendszer miatt 348 helyet kapott az alsóházban, szemben a Casa delle Libertà 281 székével. A sors fintora, hogy a választójogi reformot Berlusconi nem sokkal a választások előtt fogadtatta el, és többen megvádolták azzal, hogy a saját győzelme érdekében módosítja röviddel a választások előtt a rendszert, és pont ez a változtatás lett a veszte.

Első beszédében azonnal követelte a szavazatok újraszámlálását, nem ismerte el vereségét. A német példa alapján nagykoalíció szükségességéről beszélt. Azzal érvelt, hogy az Unionénak nem kellene az olasz nép fele akaratának ellenére egyedül kormányoznia. Ezzel némileg ellentmond, hogy 2001-ben a szavazatok 42,5%-ával alakított kormányt, 1996-ban pedig meg sem szerezte a többséget.

A bíróság ítélete szerint a választások alkotmányosak és szabályosak voltak, a választási eredmények érvényesek.

Az olyan centrista pártok, mint a kereszténydemokraták, elfogadták az Unione győzelmét, szemben a Forza Italia és a Lega Nord merev elzárkózásával egészen 2006. május 2-ig, amikor Berlusconi benyújtotta lemondását Ciampi köztársasági elnöknek. 2009-ben a Forza Italia Popolo della Libertà néven pártszövetséget hozott létre a kereszténydemokratákkal, a Nemzeti Szövetséggel és több kisebb, jobboldali párttal a baloldali veszély ellen.

Liberális, populista, kevéssé demokratikus

A Forza Italia megalapításakor a ,szabadság, az egyén, a család, a vállalkozószellem, az olasz és keresztény hagyományok és az elesettek támogatásáról beszélt.

A párt a kezdeti években közelebb állt a liberalizmushoz, gazdaságpolitikai programja azonban még jelenleg is liberálisnak tekinthető. Sokan populista pártnak vélik, 1999-es csatlakozása az Európai Néppárthoz pedig inkább a kereszténydemokrata identitás képét erősíti. A párt kevéssé demokratikus belülről: a pártapparátus tagjait Berlusconi nevezi ki, nincs ismert belső frakció vagy belső ellenzék, a párt eddigi három kongresszusa Berlusconi egyértelmű megerősítése volt.

Korábban a kormány és Berlusconi személyesen is elkötelezték magukat az adócsökkentés és az adórendszer egyszerűsítése mellett, ám az ellenzék azt hangoztatta, hogy a pénzügyi helyzet ezt nem fogja lehetővé tenni. Az Európai Bizottság szintén szigorú költségvetési politikát vár el az európai normák betartása mellett. Jelenleg Olaszország államadóssága a GDP 106%-a.

Médiabefolyás, bírósági eljárások, nők

Az amerikai Freedom House 2004-es Freedom of the Press 2004 Global Survey jelentésében Olaszország minősítését szabadról részben szabadra rontotta, melyet sokan Berlusconi kiterjedt befolyásához kötnek. A Freedom House ilyen minősítést csak Törökországnak adott abban az évben Olaszországon kívül.

A Riporterek Határok Nélkül ugyanabban az évben jelentésében elítélte az olasz médiaviszonyokat, áprilisban a Nemzetközi Újságíró Szövetség osztotta a véleményt, és kritizálta a Ciampi elnök által 2003-ban megvétózott jogszabályt, mely a kritikusok szerint Berlusconi médiabirodalmának megvédését szolgálta volna.

A nemzeti televízióban lévő befolyása nyilvánvalóvá vált, amikor Szófiában kritizálta Enzo Biagi és Michele Santoro újságírókat és Daniele Luttazzi komikust, azok pedig rövid időn belül elvesztették állásukat. Amikor 2003 novemberében a Raiot szatirikus műsorban Sabina Guzzanti nyíltan kritizálta Berlusconi médiabirodalmát, a műsort cenzúrázták. 2006 márciusában a Rai Tre csatornán Lucia Annunziata készített vele interjút, amikor egyszerűen elhagyta a stúdiót, mert vitába keveredett kormánya gazdasági teljesítményéről.

Berlusconi és cégei ellen rengeteg eljárás folyik olyan vádakkal, mint hamis elszámolások készítése, adócsalás, korrupció. Több cégtársa és barátja már bűnösnek bizonyult különböző bíróságok előtt, például testvére, Paulo 52 millió eurónyi kártérítést volt kénytelen fizetni egy korrupciós ügyben. Azonban még soha nem szabtak ki jogerős elmarasztaló ítéletet magára Berlusconira, többször csak trükkökkel, különböző rafináltan megalkotott törvényekkel tudta ezt elkerülni.

Berlusconi mindemellett nőügyeiről is híres, a kormányfő hetven fölött sem tudott megnyugodni. Berlusconi nőügyeit felesége is megelégelte, a sorozatos félrelépéseknek válás lett a vége. Még kellemetlenebb, és a büntetőjogi felelősséget is felveti, hogy kiderült, a kormányfő ungabunga partijain részt vett egy fiatalkorú lány is.

Forrás: Wikipedia vonatkozó szócikke.

Ezt is szeretjük