Az aluljárós képeslaposztók a saját rokonaiknak gyűjtenek

A legtöbben rutinosan kerülgetjük az aluljárókban képeslapot, zsebnaptárt, színes könyvjelzőt kínálgató adománygyűjtőket, mégis mindig akad néhány jóhiszemű járókelő, aki a zsebébe nyúl, amikor az alapítvány megbízottja pergő nyelvvel hadarja, mekkora segítség lenne az ő adománya a nehéz sorsú gyerekek számára.

Kollégánk egy alkalommal nem tért ki a dossziéval várakozó, adományra vadászó fiatalember elől, inkább számlát kért a pár száz forintos összegről, amit az át is adott. Eldöntöttük, utánajárunk, hová is kerül az adomány.

Amikor keresed, nem találod őket

A helyszínen kitöltött nyugta tetején egy ovális pecsét hivatott igazolni, hogy egy valódi, bejegyzett alapítvány önkéntesével állsz szemben, rajta adószám, egy Munkás utcai cím és az alapítvány neve: Katicák a Gyermekekért a Gyermekek Támogatásáért Közhasznú Alapítvány.

Bár a honlapra egyszerű kereséssel lehetetlen rátalálni, mindenképpen megér egy alapos átolvasást: néhány hangzatos közhelyen és a számlaszámon kívül nem sok információt tartalmaz - innen biztosan nem fogjuk megtudni, mire költi az alapítvány a befolyt adományokat.

Update! A honlapon azóta egy kislány fényképén és az automatikusan behúzott google hirdetésen kívül semmi nem található!

Sajnos az internetes kutakodás nem sokra vezetett, mindössze a Fővárosi Bíróság adatbázisában találtuk meg a szervezet adatait - itt minden alapítvány adatlapja megtalálható -, az oldalon azonban másik cím szerepelt, mint a pecséten. A másik két találat a Nemzeti Kulturális Alap - NKA - és a BRFK honlapjára mutatott. Érdekes párosítás.

Megkeresésünkre az NKA igazgatójától, Perlik Páltól megtudtuk, hogy az aluljárókban is gyűjtögető alapítvány egyetlen alkalommal nyújtott be hozzájuk pályázatot, 2004-ben, az akkor létrehozott Nemzeti és Etnikai Ideiglenes Szakmai Kollégium felhívására.

A kollégium akkor 100 ezer forinttal támogatta az alapítvány roma ifjúsági táborát. A benyújtott pénzügyi elszámolások és szakmai beszámoló elfogadása után a pályázatot "az igazgatóság rendben lezárta". Ekkoriban az alapítvány kurátora és a pályázat benyújtója még Szajkó Kornélia volt, a bíróságon bejegyzett adatlapon azonban már Berki János szerepel.

Ezután a BRFK-hoz fordultunk, hogy megtudjuk, hogyan került a rendőrség látószögébe a Katicák alapítvány. Mint kiderült, 2008 decemberében egy férfi és egy nő próbált jogtalanul adományt gyűjteni az alapítvány nevében, agresszív viselkedésükre azonban két járőr is felfigyelt, akik emiatt eljárást indítottak.

"Maradj kint!"

Szerettünk volna megismerkedni az alapítvány tevékenységével, de miután semmilyen elérhetőséget nem találtunk, nem maradt más lehetőségünk, mint terepre vonulni: egy délután elmentünk, és becsöngettünk a bizonylaton szereplő Munkás utcai lakásba, ám ott senkit nem találtunk. A bíróságon bejegyzett adatlapon található Kőris utcai címen már nagyobb szerencsével jártunk.

Kopogásunkra hangos "Maradj kint!" válasz hangzik a VIII. kerületi körfolyosós ház második emeleti lakásából.

Egy melegítőnadrágos férfi nyit ajtót, majd amikor meglát minket, zavarba jön, a húgát várta. Elmondjuk, hogy az alapítvány miatt jöttünk, amin láthatóan meglepődik, de a következő pillanatban már mosolyogva hív be minket, kávéval és üdítővel kínál.

Bemutatkozás után megtudjuk, hogy ő Berki János, a szervezet jelenlegi elnöke, aki ebben az évben vette át a kurátori feladatokat Szajkó Kornéliától, mivel ő külföldre költözött, és lemondott az alapítványban betöltött tisztségéről - ekkor módosult a székhely is arra a garzonlakásra, amiben feleségével él a kuratórium elnöke.

"Azért segít, hogy mi is tudjunk segíteni neki"

Hamar a BRFK-s körözésre terelődik a szó - ez az egyik első találat, amit a Google kidob az alapítvány nevére keresve, ami pedig Berki szerint sem túl biztató.

- Általában a Keletinél, a Moszkva téren, forgalmasabb aluljárókban gyűjtögetünk, de a mi embereinknek mindig van fényképes megbízólevele, önkormányzati engedélye, bírósági végzése. Sajnos sokan visszaélnek ezzel, és ez nagyon rossz fényt vet ránk. Az emberek nehezen bíznak meg bennünk, sokat kell beszélgetnünk velük, hogy elhiggyék, hogy ez egy valódi alapítvány, mi nem azért gyűjtünk, hogy meggazdagodjunk, hanem hogy másoknak segítsünk.

- De kiknek gyűjtenek pontosan? - tesszük fel a kérdést. A bíróságon bejegyzett adatlap szerint ugyanis az alapítvány célja, hogy egyedi foglalkoztatások keretében segítsék a hátrányos helyzetű gyerekek nevelését, beilleszkedését, "konkrét segítséget" kívánnak adni a "létminimum alatt élő" családoknak, és "segíteni szeretnének a gyermek kapcsolatának pozitív alakításában kulturális rendezvények szervezésével".

- A húgom gyermeke tartósan beteg, az aktivisták között is van egy srác, akinek az öccse tolószékes, ő azért segít az alapítványnak, hogy esetleg mi is tudjunk segíteni a gyógyszeres kezelésben, vagy amiben kell - hangzik a nem túl meggyőző válasz.

Amikor arról kérdezzük őket, hogyan valósítják meg az alapítvány célkitűzéseit, mit tettek konkrétan, kiknek segítenek, szerveztek-e az elmúlt évben tábort vagy más rendezvényt, Berki széttárja a kezét:

- Nagyon kevés adomány érkezik be, húsvétkor szerettük volna elvinni a gyerekeket az Állatkertbe meg a Vidámparkba, tábort is szeretnénk rendezni, de sajnos nem jött össze, mert nincs elég pénz.

Telefonszámot azonban hiába kérünk, Berki a személyiségi jogokra hivatkozik, és nem ad elérhetőséget senkihez, akinek segítettek. Sajnos a honlapon sincs semmilyen információ erre vonatkozóan. A weblapot amúgy is érdemes alaposan áttanulmányozni. Hagyunk egy névjegykártyát, és abban maradunk, hogy felhívja azokat, akiket támogattak, és megkérdezi, hajlandó-e valaki legalább név nélkül nyilatkozni.

Néhány nap múlva már nem ilyen készséges - azt mondja, tulajdonképpen nem is szeretné, ha cikket írnánk róluk, így is rossz a hírük azok miatt, akik visszaéltek a nevükkel. Kérdésünkre, hogy miért nem akar élni a lehetőséggel, amikor végre tisztázhatná az alapítványt, nem tud válaszolni. A beszélgetés óta Berki Jánost nem tudjuk elérni, a mobilja nem kapcsolható.

Kiesnek a látókörből

A KSH adatai szerint 2009-ben Magyarországon összesen 66 145 alapítvány vagy társas nonprofit szervezet működött, ezek közülük 16 156 a fővárosban bejegyezve.

Az ország összes ilyen társulásának összbevétele valamivel több mint 1114,4 milliárd forint volt, egy szervezetre átlagosan évi 16 847 000 forint jutott. Ezek adományok, pályázati pénzek, illetve az esetlegesen folytatott gazdasági tevékenységből befolyt összegek.

Csak rajtuk áll, kinek adják

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy az alapítványok a befolyt összegekkel és vagyonukkal önállóan gazdálkodhatnak. Tehát, amíg a gazdálkodás bármilyen módon az alapító okiratban megjelölt céltevékenységhez kapcsolódik, senki nem bírálhatja felül az adott alapítvány pénzügyi döntéseinek ésszerűségét vagy akár igazságosságát. A rendszerváltás óta az alapítványoknak külön felügyelő szerve sincs, a törvényes felügyeletet az ügyészség látja el, az ellenőrzés is az ő feladatuk.

Mint Skoda Gabriellától, az ügyészség szóvivőjétől megtudtuk, ezek az ellenőrzések leginkább szúrópróbaszerűek, és a formális feltételek meglétére irányulnak - például, hogy az alapító okirat formailag és tartalmilag megfelel-e a törvényi előírásoknak, időben kiküldték-e a meghívókat a kuratóriumi ülésekre. Az alapítvány pénzügyeibe csak akkor szólnak bele, ha az a hozzá befolyt összeget láthatólag nem a célnak megfelelően használta fel.

Ellenőrzést lakossági bejelentés alapján is lehet indítani. Az indok bármi lehet, a bejelentés nem von maga után büntetőjogi következményeket, azonban a vizsgálat elrendeléséről a legfőbb ügyész dönt. A vizsgálat keretében átnézhetik a közhasznúsági jelentést, de amíg a kiadások az alapítvány céljának megfelelnek, nem bírálják felül a döntéseket: vagyis, ha az alapítvány sérült gyerekeknek gyűjt, és azt a pénzt a kuratórium elnökének egy rokona kapja - aki történetesen sérült gyerek -, az ügyészség nem vizsgálja a döntés etikusságát.

Már csak az NAV-ban bízunk

Az adóhivatal vigyázó szeme elől az alapítványok sem bújhatnak el, bár némileg más szabályok vonatkoznak rájuk, mint a profitorientált cégekre, tudjuk meg Honyek Péter szóvivőtől. Azoknak az alapítványoknak, amelyek vállalkozói tevékenységet is folytatnak az alaptevékenységük mellett, két könyvelést kell vezetniük. Az egyikbe a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó bevételeket és kiadásokat kell bevezetni, a másikba az alaptevékenységgel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, melyek nem adókötelesek.

Egy ellenőrzés során a NAV legfeljebb azt bírálhatja felül, melyik költségvetési tétel tartozik a vállalkozás, és melyik az alaptevékenység könyvelésébe. Abba azonban, hogy az adományként befolyt pénzt hogyan osztja be és mire költi az alapítvány, a NAV sem szólhat bele. Az alapítványok tevékenységének valós ellenőrzése nem tartozik egyik ellenőrző szervezet hatásköre alá sem, így aztán kicsit kiesnek a látókörből.

Rés a pajzson

A Fővárosi Bíróság illetékes osztályán betekintettünk a Katicák alapítvány irataiba. Jó néhány hiánypótlási felszólítás, valamint a kuratóriumi tagok többszörös cseréjét kísérő papírok rengetegében megtaláljuk az alapító okiratot is, ami szerint az éves közhasznúsági jelentést az alapítvány székhelyén, nyilvános faliújságon kell közzétenni, de mi ottjártunkkor semmi ilyesmit nem láttunk.

Az ügyészségtől megtudtuk, ezt a jelentést minden közhasznú szervezetnek évente el kell készítenie. A jelentésnek tartalmaznia kell a számviteli beszámolót, a költségvetési támogatás felhasználását, a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatást, a cél szerinti juttatások kimutatását, a különböző szervektől kapott támogatások mértékét és a közhasznú tevékenységről szóló rövid beszámolót. Vagyis ez az egyetlen olyan irat, amiből az adományozó megtudhatja, mire költötték azt a pénzt, amivel egy alapítvány működését támogatta.

A közhasznúsági jelentésnek nyilvánosnak kell lennie, de, hogy azt az alapítvány milyen formában osztja meg az érdeklődőkkel, az alapító okirat határozza meg.

Honyek Péter azonban még egy dologra felhívja a figyelmünket: ha van honlap, akkor a közhasznúsági jelentést ott is nyilvánossá kell tenni. A Kőris utcában tett látogatásunkkor pedig megtudtuk, hogy a Katicáknak - bár szinte lehetetlen megtalálni - van egy honlapja, itt azonban nemhogy a közhasznúsági jelentés, de semmilyen érdemi információ nem található az alapítvány tevékenységéről. 

Fogd a pénzt, és fuss!

Budavári Zitát, a Bölcső Alapítvány elnökét hívjuk, aki 16 éve arra tette fel az életét, hogy bajba jutott anyákon és csecsemőkön segítsen. Éppen a könyvelőjénél van, így hármasban beszélgetünk.

- Minden alapítványnak van adószáma, adószámot pedig csak akkor adnak, ha van bankszámlaszám. Az a pénz, ami ezen keresztülmegy, nyomot hagy, így ellenőrizhetővé válik a könyvelés - mondja.

A készpénzes adományokról - amilyeneket a Katicák Alapítvány is gyűjt - pénztári bizonylatot kell adni, ami megjelenik a könyvelésben. Felvetődik a kérdés, kinek kell leadni ellenőrzésre a könyvelést?

- A könyvelést? Amíg nem kapunk ellenőrzést, senkinek... - hangzik a válasz.

- Szóval, ha én létrehozok egy alapítványt, beszedem az adományokat, és kicsiben csinálom, hogy ne szúrjon senkinek szemet, arra költöm a pénzt, amire akarom?

- Miért ne? - hallom a háttérből a könyvelőt. - Ehhez még alapítvány se kell.

• adomány
• csalás
• belföld
• Terasz