Ilyen volt, ilyen ma: Al Di Meola

A világ egyik legjobb dzsesszgitárosa az ezredfordulón életre hívta az
Al Di Meola World Sinfonia 2000 elnevezésű produkciót argentin, kubai és izraeli zenészekkel. Tizenegy évvel később ennek folytatásaként elkészítette
Pursuit of Radical Rhapsody című albumát olyan vendégzenészekkel, mint Peter Erskine vagy Barry Miles.

A szenzációs produkciót most a hazai rajongók is láthatják és hallhatják élőben
2011. november 3-án a Budapest Kongresszusi Központban, ahol Al Di Meola világhírű zenésztársaival – a gitáros Peo Alfonsival, a harmónikás Fausto Beccalossival és az itthoni közönség számára jól ismert magyar dobossal, Kaszás Péterrel – áll színpadra.

Al Di Meola – Word Sinfonica 2011 Budapest november 3.

Al Di Meola már a stúdióban óriási lelkesedéssel beszélt legutóbbi albumáról. Mindent félretéve semmi más nem érdekelte, mint a New World Sinfonia. A zenészeitől pedig teljesen el volt ragadtatva, nagyon inspirálóan hatott rá a közös munka.

- Mindenki nagyon boldog és nagyon jól érzi magát, szinte a zenében élünk reggeltől estig – mondta a világhírű gitáros még a stúdióban. - A Return To Forever turné jó móka volt, nagy sikerünk volt, de az sokkal inkább egyfajta nosztalgikus dolog volt. Sokkal jobban lelkesít most az, hogy egy teljesen új irányba indulhatok zeneileg a New World Sinfoniával, ami napról napra egyre jobban kiteljesedik és egyre egységesebb lesz. Számomra ez a legelőremutatóbb produkció, amit nagyon hosszú idő óta csinálok.

Al Di Meola karriere

Al Di Meola először dobolni tanult, nyolc éves korában tért át a gitárra. Gyerekkorában a zenei világ meghatározó csillagai a Beatles, Elvis Presley és a The Ventures volt. A kis Al ugyan már tinédzserkorában igen jól játszott gitárján, társai mégsem ismerték el igazán: "a hatvanas években, ha nem úgy gitároztál, mint Eric Clapton vagy Jimmy Page, nem fogadtak el." Márpedig ő tanárjától dzsesszt, bossa novát és egy kis klasszikus gitározást tanult, így hát technikája igencsak furcsának tűnt az akkori közegben.

A középiskola elvégzése után egy rövid, ám annál intenzívebb periódus következett: napi nyolc-tíz óra gyakorlás. Ebben az időben Al Di Meola mindenféle zenét hallgatott, mert bár szerette a rockot, úgy érezte, hogy az túlzottan behatárolt stílus, amiben nem lehet a gitár minden lehetőségét kibontakoztatni. Emellett tudatosan kereste a saját hangját, mert már akkor is valami olyat akart alkotni, amit nem csinált még senki más.

Chick Corea telefonja

1971-ben Al Di Meola beiratkozott a híres bostoni Berklee School of Musicba. Másodévtől már egy fúziós zenekarban játszott, 1974-ben azonban egy mindent megváltoztató telefonhívás érkezett. A vonal túlsó végén Chick Corea beszélt, aki már akkor is majdnem akkora névnek számított a szakmában, mint manapság. Azt kérdezte, hogy vajon nincs-e kedve átjönni egy próbára. Mégpedig a Return to Forever nevű együttesben, ami máig a leghíresebb fúziós banda. "Egy álom vált valóra. Tíz perc alatt összepakoltam néhány ruhát egy táskába, buszra ültem, és soha többet nem láttam azt a bostoni lakást." Egy hétvégén át gyakoroltak együtt, aztán Al már színpadra is lépett az együttessel. A második közös fellépésükön már negyvenezer ember előtt játszott."

Az RTF ezen felállása három meghatározó jelentőségű lemezzel járult hozzá a fúziós zene, és a modern dzsessz történetéhez: Where Have I Known Before, 1974, No Mystery, 1975, Romantic Warrior, 1976. Mind a kritika, mind a közönség körében hatalmas sikereket értek el: az előbbit legjobban a Grammy-díj jelzi, az utóbbit pedig az, hogy e lemezek bejutottak a Top 40-be, ami alig szokott dzsessz-lemeznek sikerülni.

Al Di Meola, Chick Corea, Stanley Clarke és Lenny White ma is mindannyian ismert nevek, elsősorban azért, mert az RTF feloszlását követően a megszerzett tudás nagyszerű szólókarrierekben bontakozhatott ki. Ezért nem bánták igazán a tagok az 1976-os szakítást.

Már ebben az évben megjelent Al Di Meola első, Land of the Midnight Sun című szólólemeze, amit számos egyéb követett. Eleinte a fúziós zene izgatta, az elektronikus gitár lehetőségei, ám később egyéb zenei világokba is kirándult, a kilencvenes években a világzene felé is fordult, ennek az időszaknak a gyümölcse a World Sinfonia, és így a mostani, legújabb szerzeményei is.

Akkor és most

Al Di Meola szinte mindenkivel zenélt már együtt, aki csak számít. Nem csak a dzsessz és fúzióssztárjaival dolgozott. Paul Simon és David Matthews lemezein is játszott, de ugyanúgy említhetjük Phil Collinst, Carlos Santanát, Jimmy Page-t, Stevie Wondert, Luciano Pavarottit, Wayne Shortert, Steve Vait vagy Tony Williamst.

Most pedig három nagyszerű zenésszel lép fel a Kongresszusi Központban. November 3-án este, tehát Al Di Meola, Peo Alfonsival – gitáros –, Fausto Beccalossival – harmonikás – és a magyar dobos, Kaszás Péter zenél.

• koncert
• programajánló
• külföldi zenekar
• zene és buli
• jazz
• Terasz