257 rendbeli csalás, 64 milliónyi hamis kölcsön

A legtöbb csaló és szélhámos más személynek adja ki magát, különösen akkor, ha egy végrendelet megtámadásáról van szó.

Egy hírhedtté vált francia nő ennek éppen az ellenkezőjét tette: végrendeletek sorát eszelte ki, melyek őt jelölték meg örökösként.

Bár sem gazdag rokon, sem örökség nem létezett, a történelem legnagyobb szélhámosának így is sikerült bankárok tucatjait kijátszania.

Mosónő - kastéllyal és hatalmas vagyonnal

A testes, egyszerű asszony, Thérése Aurignac mosónőként dolgozott a dél-franciaországi Toulouse-ban, egy sikeres és politikusi ambíciókat dédelgető ügyvéd, Gustave Humbert házánál. Az 1860-ban született  Thérése hamarosan felkeltette Humbert fiának, Frédéric-nek az érdeklődését. Az asszony elmesélte neki, hogy kisgyerekként felfigyelt rá egy de Marcotte nevű hölgy, aki végrendeletében egy kastélyt, birtokot és hatalmas vagyont hagyott rá. De Marcotte kisasszonynak már nagyon kevés van hátra, és akkor ő, Thérése is gazdag lesz.

Frédéric el is hitte minden szavát. A jogi egyetem elvégzése után - apja tiltakozása ellenére - azonnal feleségül is vette Thérése-t, és a párocska Párizsba költözött. Habzsolták az életet, hamarosan azonban nyakig ültek az adósságban. Hitelezőiket az örökséggel nyugtatgatták, mely bármely nap esedékessé válhat, de aztán valaki alaposabban utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy de Marcotte kisasszony nem is létezik.

Egy amerikai milliomos, mint mentőöv

Gustave Humbert közben gyorsan emelkedett a politikai ranglétrán, éppen akkor nevezték ki igazságügyi miniszterré. Mikor fia elmondta neki a gondjaikat, az apa a botrány elkerülése érdekében kénytelen volt kifizetni adósságukat. Thérése egy hosszú, négyszemközti beszélgetés során be is vallotta neki, hogy a de Marcotte kisasszonyról szóló történet hazugság. Mint mondta, az egész csak ártatlan füllentés volt - ezzel szemben az igazság ennél sokkal bonyolultabb.

Mintegy két évvel azelőtt Nizza környékén, vonaton utazva megmentette egy idős amerikai életét, aki szívrohamot kapott. Nemrég azonban levelet kapott az időközben elhunyt Robert Henry Crawford - a milliomos, akinek az életét megmentette - végrendeletének végrehajtóitól, amiben az állt: Crawford úr két, egymással összefüggésben álló végrendeletet hagyott hátra. Vagyonát meg kellett osztani két unokaöccse és Thérése kishúga, Marie között, és Marie örökségét Franciaországban kellett befektetni. A befektetésből származó, évi közel 100 ezer dolláros jövedelem Humbert asszonyt illeti, de a tőkéhez mindaddig nem lehet hozzányúlni, míg Marie be nem tölti a 21. évét. A vagyon felosztása ebben az esetben is csak akkor történhet meg, ha Marie férjhez megy az elhunyt egyik unokaöccséhez. Minden kötvény és részvény Humberték nevére szól, és egy lezárt, különlegesen lepecsételt páncélszekrényben van letétbe helyezve.

Kölcsönök hada, nem létező részvényekre

Humberték ezután fényűző párizsi házba költöztek, és Thérése a beszerzett tűzbiztos páncélszekrényt a hálószobájában helyezte el. Egy vidéki városból kerített egy könnyen meggyőzhető igazságügyi tisztviselőt, aki közjegyzőként hitelesítette a kötegbe fogott részvények listáját, és igazolta, hogy azok mintegy 100 millió frank értéket képviselnek. Thérése ezután bezárta a páncélszekrényt, és egy tekintélyes viaszpecséttel látta el az ajtaját.

A páncélszekrénybe zárt vagyon és a nála lévő kulcs birtokában Thérése már nagyobb összegű kölcsönökhöz is hozzá tudott jutni a készséges bankároktól. Humberték ott voltak minden jelentősebb társadalmi eseményen, és a legelőkelőbb éttermekben étkeztek. A teljes pompában megjelenő Thérése-t csak La grandé Thérése-ként ismerték.

Több millió franknyi kölcsön - téglákra

Egészen addig jól ment a soruk, amíg egy amerikai látogatáson lévő, Delatte nevű lyoni bankár érdeklődni nem kezdett a néhai Crawford úr és unokaöccsei felől. Senki sem hallott felőlük. Ráadásul Marie 21. születésnapja is közeledett, ezért Thérése gyorsan egy másik elterelő hadmozdulatot eszelt ki. Testvéreit rávette egy életjáradékkal kapcsolatos üzleti vállalkozásra, mellyel azonban csak az ügyfelektől szedték el a pénzt: a náluk letétbe helyezett összegeket sehol sem fektették be, az életjáradékokat pedig a befolyó letéti összegekből fizették.

Mindez azonban nem ment olyan simán. Az üggyel hamarosan a francia sajtó is foglalkozni kezdett, és Thérése kénytelen volt rágalmazási perrel fenyegetőzni. Ügyvédje, du Buit bejelentette: azzal cáfolja meg a vádakat, hogy a legnagyobb hitelezők jelenlétében maga fogja kinyitni a híres páncélszekrényt.
1902. május 8-án azonban titokzatos tűz ütött ki Thérése hálószobájában. Ez - jelentette ki - már túl sok volt számára: Frédéric-kel és két öccsével vonatra ült, és eltűnt. Két nap elteltével de Buit a hitelezők egy csoportját a hálószobába vezette. A hamukupacok között ott állt a páncélszekrény, a viaszpecsét megolvadt rajta, de különben érintetlennek látszott. Egy téglán kívül nem találtak benne semmit.

A vád: 257 rendbeli csalás és hamisítás

Hét hónappal később a spanyol rendőrség egy madridi bérházban bukkant rá a családra. Kiadták őket a francia hatóságoknak, és - Marie kivételével - 1903. augusztus 8-án 257 rendbeli hamisítás és csalás vádjával mindnyájukat bíróság elé állították Párizsban.

A lapok a világon mindenütt beszámoltak a szenzációs esetről. Thérése-t és Frédéricet öt-öt, Romaint három, Émile-t pedig két év börtönbüntetésre ítélték. Jó magaviselete jutalmául Madame Humbert három és fél év elteltével szabadult, utoljára egy újságban megjelent képen volt látható, amint felszáll egy vonatra, mely aztán elvitte őt az ismeretlenbe.

Cikkünk megírásában Brian Innes Csalók és hamisítványok című könyve segített.

• csalás
• történelem
• híres nők
• Terasz