Ilyen volt a szépségideál az ókori Rómában: sokszor igen bizarr szerekkel szépítkeztek a nők
Nem volt ritka, hogy ólommal vagy krokodilürülékkel érték el a hőn áhított szépséget.

ókori-róma-szépség-borító
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ma már temérdek jó minőségű szépségápolási termék áll rendelkezésünkre, és a világ fejlődésével a szépségideálok is egyre sokszínűbbé váltak.

A nők mindig is szerettek odafigyelni a megjelenésükre, és kihangsúlyozni előnyeiket vagy éppen eltakarni hátrányaikat. Ez az ókorban sem volt másként, ám abban az időben csak nagyon korlátozottak voltak a lehetőségek, így a nők mindent bevetettek, amitől úgy érezték, szebbé válik a külsejük.

Ilyen volt a szépségideál az ókori Rómában

Augustus római császár idejében élt Ovidius, a római költő, aki Medicamina Faciei Femineae című művében leírta, milyen is volt a kor női szépségideálja. Ez alapján a hölgyeknél az számított igazán vonzónak, akinek halvány bőre, rózsás arca és sötét szemei voltak. Az ókori rómaiak kezdetben az egyiptomiaktól vagy a görögöktől eltérően csak a természetes szépség hangsúlyozására használták a sminket, és nem hoztak létre teljes színskálát az arcon. Csak rituális célokra kezdték használni a kozmetikumokat, ám később a mindennapi életük részévé vált.

ókori-róma-szépség5
Fotó: Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary

Az ideális, vonzónak talált testalkatra a számos fennmaradt szobor, festmény és mozaik alapján lehet következtetni. Ezek alapján a tökéletes nő alacsony volt, karcsú, de mégis izmos testalkatú. Keskeny válla volt, széles csípője és kicsi mellei. Nagy szemei voltak, egyenes orra, közepes méretű szája és fülei, valamint ovális arcformája és álla. A római korban kifejezetten visszataszítónak számított a testszőrzet a nőkön, így ezt pengékkel, cukorgyantával vagy habkő dörzsölésével távolították el.

Szépségápolás furcsa módszerekkel

Mivel a nők vágytak az ideálnak számító, tökéletesen fehér bőrre, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt elérjék. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen alapból sötétebb volt a bőrszínük, amire még rájött az is, hogy gyakran voltak a napon. Emiatt az arcukra gyakran kentek krétaport, fehér márgát vagy fehér ólmot - ez utóbbinál az sem zavarta őket, hogy mérgező anyag. Emellett bőrfehérítő keverékeket is alkalmaztak, Ovidius is részletezett egyet művében.

Egy kilogramm árpadarát és ugyanannyi bükkönyt keverjen össze, és tíz tojással puhítsa meg. Ezután szárítsa meg a keveréket a levegőben, és őrölje le egy kőmalomban, amelyet egy beteg szamár hajtott. Gyűjtse össze a fehér port, és öntse át egy szitán. Tegyen tizenkét hámozott nárciszhagymát, és üsse össze őket. Végül adjon hozzá 30 gramm gumit és toszkán tönkölyt, és kilencszer több mézet. Ezt a romantikus keveréket az arcába kell dörzsölni, amely állítólag elősegíti az arcbőr hatékony világosítását.

A nők azonban nemcsak az arcuk világosítására, hanem olyan célokra is készítettek krémeket és kenőcsöket, mint a ráncok, pattanások, napfoltok és szeplők eltüntetésére. Ezek általában lencse, árpa, csillagfürt, méz vagy édeskömény keverékei voltak, olajokkal, oregánómaggal, kénnel, ecettel, libazsírral, bazsalikomlével és galagonyával keverve. Néha a rózsaesszenciát is adtak hozzá. Nem volt ritka azonban, hogy sokkal furcsább dolgokhoz is nyúltak a bőrápolásnál: volt, hogy placentát vagy éppen krokodilürüléket kevertek krémjeikbe, a napfoltok és szeplő ellen pedig égetett csiga hamuját használták.

Így sminkeltek az ókori Rómában

A bőrápolás mellett a nők a sminkelésre is nagy hangsúlyt fektettek minden társadalmi rétegben. A vagyonos emberek importált sminket vásároltak Kínából, míg a szegények csak olcsóbb módszereket engedhettek meg maguknak, így azzal kellett beérniük, amit a környezetükben találtak. Szerették a sötétre festett, nagy szemeket és hosszú szempillákat, így ezeket általában korom segítségével hangsúlyozták, de színes szemhéjfestékeket is használtak. A zöld szín eléréséhez a malachit ásványi anyagot használták, míg a kék azuritból származott.

ókori-róma-szépség2
Fotó: Phas / Getty Images Hungary

A fehér arcbőr ellenére divat volt a pirosas orca, ami az egészség jele volt. Ehhez legtöbb esetben mákot, rózsaszirmokat, vörös krétát, vörös okkert, eperfűlét, boroshordókat, fahéjat és vörös ólmot használtak. Mivel a szépségápolási termékek sokszor irtózatosan bűzlöttek, így a parfüm is fontos része volt a nők életének - ráadásul a jó illat az egészséget is jelentette. A parfümök folyékony, ragadós vagy szilárd formában voltak kaphatók, és virágok, levelek és gyökerek felhasználásával készültek. 

A cikk az ajánló után folytatódik

A római nők gyakran parókát is viseltek, hogy elrejtsék az ősz tincseiket vagy a hajfesték által károsított hajat. A császári udvarokban ezek valódi hajból készültek: a szőkét Észak-Európából, a feketét Indiából importálták. Akinek erre nem volt lehetősége, az festette a haját.

ókori-róma-szépség4
Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

A szőke hajat bükkhamu és kecskezsír keverékével javították, míg a vöröset hennaporral érték el. A feketéhez való szérumot fekete antimonból állati zsírral, cipruslevéllel készítették, amelyet előbb lefőztek, majd ecettel vagy rózsaolajjal kevert abszinthamuval telítettek. Ovidius szerint egy nőnek kötelessége volt gondoskodnia nemcsak külsejéről, hanem jellemvonásairól is, aminek eredménye a stabil házassági élet és férjük szeretete.

Történelmi szépségkvíz: tudod, miben fürdőzött Kleopátra?

Teszteld kvízünkben, mennyire ismered a különböző korok asszonyainak szépségtrükkjeit.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

Ezt is szeretjük