Rengeteg nő halálát okozta ez a szoknya a viktoriánus korban: fájdalmas és veszélyes volt, mégis mindenki ezt viselte

Úgy tartja a régi, jól ismer mondás, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Bár ez nem feltétlenül igaz, a viktoriánus korban kétségkívül így vélték a hölgyek. Akkoriban ugyanis nemcsak hogy kellemetlenségeket vagy fájdalmas procedúrákat tűrtek el a vágyott külső érdekében, hanem volt, hogy szó szerint életüket adták érte vagy a divatért.

Nem csupán a mérgező arc- és hajápolók használata volt ekkor igen népszerű, hanem egy olyan szoknya is, melyben nemhogy járni alig lehetett, de sok halálos esés, baleset okozója is volt.

A merevítős abroncsszoknya

Már a 16. században megjelentek az abroncsszoknyák elődei a női viseletben, ám fénykoruk egyértelműen az 1800-as évek közepére tehető. A darab ekkor az egymásra halmozott alsószoknyákat váltotta ki. Igen terjedelmes volt, és kezdetben lószőrből, valamint pamutfonalakból álló alsó réteg adta a formáját, 1850 körülre azonban már ennél sokkal tovább mentek. A merevítést egy fémből vagy fából, illetve később akár állati csontokból készített, ketrecre hajazó szerkezet, a krinolin adta.

Az öltözék gyorsan terjedni kezdett, és mivel egyre népszerűbbé vált, a kínálat is egyre nagyobb lett. A ruhák változatosabbak, illetve még szélesebbek lettek az évek múltán. Kezdetben csak a nemes asszonyok viselték őket, de lassan az alsóbb rétegekhez tartozók is elkezdték hordani. Persze, kevésbé drága és minőségi anyagokból készült változataikat, és az is előfordult még az elején, hogy otthon eszkábálták össze, saját kezűleg a krinolint. A váz alatt általában még egy alsószoknyát vagy bugyogót viseltek, a keretre pedig a legfelső, díszes szoknyát helyezték.

Járni is alig lehetett benne

Az egyre csak szélesedő abroncsokat gyakran még felvenni is lehetetlen volt egyedül, de a felsőbb réteget, illetve az öltözködés többi részét tényleg csak segítséggel lehetett megoldani. Borzasztóan időigényes volt az egész procedúra, ráadásul a helyzet akkor sem lett könnyebb, miután felöltöztek. A sokszor két-három méteres átmérőjű váz rendkívül nehéz volt, így gyakran fájdalmakat okozott, és a hölgyek pár óra után már állni is alig bírtak benne.

A járás is borzasztóan problémás volt, hiszen alig fértek el az utcán, nem beszélve a szűkebb helyekről, az ajtókról. A sétát is megnehezítette az öltözet, sokan elestek benne, a földről pedig szinte lehetetlen volt felállni egy ilyen keretben.

Rengetegen haltak meg a szoknya miatt

Nemcsak kisebb baleseteket, hanem több ezer halálesetet is okozott az abroncsos darab. Igen gyakori volt, hogy terjedelmük miatt hozzáértek egy gyertyához vagy egy kandallóhoz, és lángra kaptak. Tűz esetén a szerkezetből nem lehetett gyorsan kiszabadulni, ezért sokan nem élték túl a hasonló szerencsétlenségeket. A szakértők szerint a viktoriánus korban csak tíz év alatt közel háromezer nő halt meg így.

Nem ez volt azonban az egyetlen veszélyforrás: a szoknyákat sokszor bekapták a gépek, az utcán mindenhova beakadtak, sőt az is számtalanszor előfordult, hogy a szél feldöntötte a hölgyeket, mindezek miatt pedig gyakran egész súlyos sérüléseket is szenvedtek.

Az 1800-as évek vége felé a nők megelégelték a sok kellemetlenséggel, fájdalommal és balesettel járó divatot, és egy másik trend kezdte átvenni a helyét. Ekkor a szoknyák már nem oldalra szélesedtek, hanem hátrafelé: megjelent ugyanis a turnűr, amit a fenék fölé rögzítettek, hogy irreálisan kerek, kiálló hátsót varázsoljanak maguknak.

A 20. század legszebb női

Hogy a szépségfogalom mennyit képes változni körülbelül száz év távlatában, azt remekül szemlélteti az alábbi válogatás, amelyben az 1900-as évek körülrajongott és leggyönyörűbbnek tartott angolszász sztárjait láthatod. A címlapokat is meghódító nőkért férfiszívek tömege dobogott. Vajon a 21. században is megállnák a helyüket idolként?

Képek: Getty Images Hungary.

• abroncsszoknya
• krinolin
• viktoriánus-kor
• divat
• 1800-as évek
• történelem
• Szépség és divat