Régen, a múlt század elején és közepén az emberek életéhez ugyanolyan szervesen hozzátartozott a nyaralás, mint a munka. Az emberek természetesnek és kivitelezhetőnek tartották, hogy a keményen végigdolgozott hónapok után a nyár egy része a pihenésé.
Az üdülés a nyaralóban nemcsak hasznos és szükséges volt, hanem tervezhető és kivitelezhető is. Nemcsak a regenerálódást jelentette, hanem a családdal érdemben együtt töltött időt, közös kikapcsolódást és örömmel teli napokat, heteket.
Inkább volt közösségi élmény a nyaralás
A tervezgetést már év elején elkezdték, hogy a közös használatú nyaralóban a család minden tagjának jusson idő a pihenésre. A nyaralóba történő leutazás óriási hercehurcával járt, a család olyankor szó szerint áttelepült a városból a pihenőövezetbe. A szülők vitték magukkal a nagypapát és nagymamát is, és a tágabb rokonságból is hívtak meg családtagokat. Baráti társaságok verbuválódtak össze a nyaralókból, akik közös programokat, evészetet és kirándulást, fürdőzést és borkóstolást, kertmozizást vagy éppen kerti sütögetést szerveztek. A nyaraló ugyanolyan fontos része volt az életüknek, mint a rendes lakóházuk, és ekként is bántak vele a tulajdonosok.
Idilli kis házak, hangulatos, buja kertek, mosolygó arcok mutatják be a következő képeken, milyenek is voltak azok az idők, amikor az emberek még természetesnek vették a nyaralást - és volt rá keret is.

Így nézett ki egy mesebeli nyaraló a Gellért-hegyen, 1900-ban. A család minden generációjának összes tagja összeállt a hangulatos épület előtt egy jól megkomponált fotográfiára.
Fotó: Fortepan/Schoch Frigyes

1904-ben készült ez a szépia fotó, ahol pompás kis vadászkastéllyá alakították át a nyaralót. Az akkori
főúri családok rokonaikat és baráti társaságukat is meghívták akkoriban nyaranként.
Fotó: Fortepan/Hajdú András

Repkénnyel és vadszőlővel befutott, hófehér falú vidéki nyaralóban pózol a család 1915-ben. Az alacsony faléckerítés, a faragott erkély és az ülőgarnitúra bájos hangulatot ad a képnek.
Fotó: Fortepan

Kúriaszerű, minimalista stílusú, hatalmas fehér nyaraló bújik meg az óriási kertben. 1922-ben még sokkal több zöld jutott
a nyaralók kertjeibe és a birtokok környékére is.
Fotó: Fortepan/Kövendy Katalin

Az 1920-as években így néztek ki a Pest környéki nyaralók. Zsalugáteres ajtók és ablakok, faburkolatú beépített vagy nyitottan hagyott tornácok. Idilli az a rengeteg zöld, ami körülveszi a házat.
Fotó: Fortepan

1928-ban így ejtőzik a család egy szántódi nyaralóban. Divat volt akkoriban a Balaton melletti üdülőházaknak nevet, becenevet adni.
Fotó: Fortepan

Ez az erdőben megbújó kis nyaraló igazi villa, és az 1930-as években szolgálta a pihenni vágyókat. A fák mögött kis lépcsősor fut fel a teraszra, ahol nyugodtan lehetett meginni a reggeli kávét.
Fotó: Fortepan

Az 1940-es években már a modern stílus uralta a nyaralókat is. A betonból készült kockaépület mégis kellemes kikapcsolódást nyújtott, főleg, ha vízparton volt. Ez itt a Lupa-szigeten volt.
Fotó: Fortepan

Az '50-60-as években mintha megállt volna az idő. Ez az időtlen kis vályogfalú, nádfedeles tihanyi nyaraló olyan klasszikus stílusban lett megépítve, hogy ma is ugyanolyan értéket képvisel.
Fotó: Fortepan/Hunyady József

Wartburgok és Ladák, otthonkák és nejlonponyva árnyékolók. 1983-ban ezek szériatartozékai voltak a nyaralónak. A szerencsés családok több hetet vagy hónapot is lent töltöttek az üdülőben.
Fotó: Fortepan/Umann Kornél