Buja kertet akarsz, de azonnal? Az elképzelések és a meztelen valóság

Február közepén a gangon már sorakoztak a tejfölös dobozok, bennük a hitványka, halványzöld cérnaszálak. A paradicsom- és paprikapalánták. Remény volt ez a javából, hogy idén is lesz nyár, felenged a fagyos föld, és melegen süt majd a nap, pattan a zöldborsó héja a kezünkben, zöldül és virul a virágoskert, és újra élettel teli lesz a veteményes meg a baromfiudvar.

Az elmúlt években nem volt veteményesem, a hátam közepére nem kívántam. Nagyjából tudom, mekkora terület és mekkora munka egy olyan kertet fenntartani, ami valóban eltart egy (négytagú) családot, és ne, ne kezdjen nekem senki a zsebkendőnyi területen megtermelt több tonnányi zöldségről mesélni. A tanyáról gyüvök, nekem ne. Hobbiból meg nem térdelek sem a szopóbódéban, sem a kertben.

Idén lesz, mert évek óta nem ettem egy jóízű, csípős retket, újhagymát és a se-íze-se-bűze petrezselyemből is elég volt.

De most nem a veteményesről akarok beszélni, hanem a díszkertről, illetve a virágoskertről, ami az utóbbi években igen nagy változáson ment keresztül, fogalmazhatunk úgy is, hogy státuszszimbólummá vált. Lehet mutogatni, nekünk ilyen is van. Körülbelül úgy, mint Hofi egyik műsorában a fürdőszobát. Itt húszméteres, csigavonalban ültetett leanderbokor, abban a fürdőszobában meg hímzett terítő volt beterítve a mosdókagylóba.

A tél a tervezgetés ideje, én pedig fantasztikus tippeket adok.

Ha kertet szeretnénk, először azt kell eldöntenünk, milyen típusú kertet szeretnénk.

A barátnőm szerint gazdagék nem túrják a földet, hajlongani meg egyszerűen proli, egyébként is, a kert csak azért van, hogy kiemelje a tájidegen házat. Amennyiben tehát kőgazdagok vagyunk, nem kell sokat törődnünk a kerttel. Bármelyik kertészet szívesen vállalja, hogy elkészíti a gyepszőnyeget az automata öntözőberendezéssel, a kert sarkába pedig megtervezi a Nagy Örökzöld-Kisebb Kecskerágó-Kisebb Cserje-Egy Kis Virágzó Évelő Lehetőleg Kasvirág kombót, meg valahova ültet még néhány tuját. Mindez akár hétjegyű összeg is lehet. Ha maradt még hely a kertben, azzal ne foglalkozzunk, térkövezzük le a francba, az most divat, és a térkő is drága, azt is lehet mutogatni, hogy nekünk van. Fát felesleges ültetni, csak a vesződség van vele, és árnyékot is adna, eszünkbe se jusson! Esetleg egy japán juhart, a drágábbik fajtából.

Amennyiben nem vagyunk kőgazdagok, de nem szeretnénk vesződni a kerttel, akkor kevesebb pénzre és sokkal több türelemre lesz szükségünk. A növények ugyanis elég lassan nőnek. Cserébe minél nagyobbak, annál drágábbak. Ebben az esetben lájkoljunk be minél több oldalt a Facebookon, hogy tippeket gyűjtsünk, és higgyük el, hogy az utolsó fűszálig a saját kezünkkel ültetett és gondozott kis kertecskében, ami a tulajdonos szíve csücske, minden egy nyár alatt nőtt meg, és nem egy tizenöt éves kertet látunk. Azt is, hogy az az északi oldalon levő négy méter magas és harminc méter hosszú összefüggő hortenzia magról lett kikeltetve, és a ház asszonya saját kezével szaporította őket. Ha begyűjtöttük az összes tippet, irány a legközelebbi kertészet. Szükségünk lesz néhány talajtakaróra, néhány cserjére és rengeteg évelőre és néhány zsák mulcsra. Meg 8-10 évre.

Ha olyan kertet szeretnénk, amit magunk szeretnénk gondozni, funkciója szerint pihenésre szolgál, de nem szeretnénk úgy járni benne, mintha tojáshéjon lépkednénk, szaladgálhatnak, tollasozhatnak benne a gyerekek, és oda pisilhet a kutya, ahova akar, az kicsit nagyobb meló, de nem lehetetlen. Mondom, mire kell figyelni, én már minden hibát elkövettem, amit lehet.

Először is a talaj és a kert egyéb jellemzői. Ehhez nem kell vegyésznek, biokémikusnak lenni, sőt, méréseket sem kell végeznünk. Elegendő beszélni a szomszédokkal. Én nem tettem, mert a költözés és a benti munkálatok lefoglaltak, így eshetett meg, hogy az előző kertből áthozott, sebtében elültetett árnyékliliomokat és a pár tő csillagfürtöt a következő tavasszal tövig megzabálták a meztelencsigák. Aztán megtudtam, hogy a faluban igen magas a talajvíz, három patak folyik rajta keresztül, és nagyon kevés a betonozott vizesárok, szóval igazi csigamennyországba költöztünk. A sokszor kilátástalan küzdelem azóta is tart, keserves csatákat megnyertem ugyan, de a háborút még nem.

A szomszédok elmondják, mit érdemes vetni, mi nem bírja, hogy a föld meszes-e, érdemes-e hortenziát ültetni, de azt is, hogyan küzdött évekig a fosóhomokkal, mi az uralkodó széljárás (ez a rododendron miatt fontos például), és merről szokott verni az eső. Ha szerencsénk van, már ekkor felajánlanak néhány növényt.

Az egyéb jellemzők meghatározásához elegendő egy jegyzetfüzet, egy grafit meg néhány perc a kertben reggel, délelőtt, délben és délután. Nincs más dolgunk, mint felírni, honnan hova süt a nap. Esetleg készíthetünk kis rajzocskát égtájakkal és a már meglévő növényekkel. Nagy segítség lesz a növények telepítéséhez.

Nem árt, ha már most elolvassuk és megtanuljuk, mit jelent az árnyék, félárnyék és a tűző nap. És - igazán remek kikapcsolódás - bújjuk a netet a leendő növények után! Jegyzeteljünk, keressünk latin névre, és ne dőljünk be az első három fellelt cikknek! Az én kertem nagy része teljes árnyékban van, de nem adtam fel akkor sem, amikor már kívülről fújtam, hogy hortenzia, árnyékliliom, begónia, tűzeső, és kutattam tovább az árnyéktűrő növények után.

Azért is érdemes kutatni, tanulni, mert a növény drága, de ha ismerjük őket, akkor nem kell mindent kertészetben megvenni. A mahónia, az indás ínfű, a fekete nadálytő, a réti füzény igazán jól mutat a kertben, és vadon is fellelhető. Egy újabb ok kinn lenni, kirándulni!

Az élelmes kertész szeme olyan, mint a bagzó macskáé! Sétáljunk a környéken, jegyezzük meg, hol milyen növényeket látunk. Tavasszal aztán bátran csöngessünk be, és kérjünk pár palántát. Kínáljunk cserébe mi is, ha más nincs, egy tál cseresznyét. Mire észbe kapunk, kiterjedt cserekereskedelmet folytatunk, ráadásul új ismerőseink lesznek. Igaz, tele lesz a kertünk virágokkal, amiknek az a neve, hogy „hát az Isten tudja, én is úgy kaptam” vagy „nem tudom, én is úgy loptam Hajdúszoboszlón, mikor a Jóskával oda voltunk nyaralni” és „fogalmam sincs, az Évike hozta, a kismenyem, ő meg az óvodába’ kapta egy anyukától, tudja, ott dolgozik”. Létezik egy csomó növénycserebere-oldal, magbörze, ezekhez is lehet csatlakozni, cserélni, jó a társaság, és igazi kincsekre lehet bukkanni.

Nagyon fontos továbbá, hogy észben tartsuk, nem azért van a kert, hogy megszakadjunk, és állandóan kinn görnyedjünk, hanem azért, hogy kedvünket leljük benne. Az olyan kertnek, ami címlapra illő, de egyéb funkciója nincs, nincs értelme. Gondoljuk végig, mit szeretnénk, milyen életet élünk, mennyi szabadidőnk van, ebből mennyit tudunk a kertre áldozni. Otthonülők vagyunk, vagy szeretünk utazni, bírjuk-e energiával, akarunk-e hetente füvet nyírni, tudunk-e metszeni, és ha nem, szeretnénk-e időt, pénzt rászánni arra, hogy megtanuljunk? Akarunk-e öntözni? Van-e kút, bírjuk-e pénztárcával a vízszámlát? Ásós-e a kutya, megéri-e perlekedni vele? Mekkorák a gyerekek, még homokoznak, dagonyáznak, hintáznak? Nekik is legyen örömük a kertben.

És a legfontosabb. Vigyázz, nagyon vigyázz. Ha egyszer belekezdesz, nincs kiszállás. De ezt úgyis később hiszed el, most még álmodozol a gyönyörű angolkertről.

A veteményesről is beszélünk, később. Most még hagyom, hogy mindenki izgatottan várja, kikelnek-e az elvetett paradicsommagok a tejfölös dobozban. Most még nagy az öröm, nem akarom elrontani. 

Fotók: Getty Images Hungary

De jó nagy kerted van! És miért nem tartasz tyúkot? Vagy disznót? 

• kert
• kertészkedés
• virágültetés
• ültetés
• kerti munkák
• Otthon