Egy módszer, amivel lényegesen hosszabb lehet a napod - A lehető legjobb értelemben!

„Nem én kések. A világ siet.” - írta egykor a magyar haiku mesterének tartott Fodor Ákos, és, bár e két sor számos interpretációs lehetőséget rejthet magában, talán azt is a lehető legtökéletesebben fejezi ki, amit a slow mozgalom követői tűztek a zászlajukra.

Bár az igény felismeréséhez nincs feltétlenül szükség világméretű mozgalomra, a hivatalosan 1986-ban útjára indult kezdeményezés kétségkívül megerősítést nyújthat mindazoknak, akik szerint életidegen, illetve az emberléptékűtől igencsak távol áll a nyugati civilizáció azon mentalitása, mely a gyorsasággal hoz összefüggésbe mindent, ami szükséges ahhoz, hogy valaki sikeresnek tartott életet éljen.

Az említett 1986-os évben a kezdeményezés elsősorban még csak a slow food, vagyis lassú étel mozgalmat takarta, mely azután lett széles körben ismert, hogy Carlo Petrini élesen bírálta, illetve tiltakozott az ellen, hogy a római Spanyol lépcsőnél McDonald’s gyorséttermet nyissanak.

A slow food filozófia keretében a helyi termelők támogatása, az ízek és az étkezés élvezete, a táplálkozás terén megvalósuló tudatosság és fenntarthatóság, valamint a közösségi lét már ekkor igen komoly szerepet kapott, később azonban az irányelveket az élet számos már területével is kapcsolatba hozták, legyen szó a családi életről, a munkáról vagy épp a közlekedésről.

A Geir Berthelsen által létrehozott The World Institute of Slowness - a lassúság világintézeteként fordítható - már 1999-ben a lassú bolygó megvalósulását vizionálta, komoly előrelépés volt továbbá Carl Honoré a mozgalomról írt, 2004-es könyve is, mely egyfajta kulturális forradalomként beszél a jelenségről, elismerve, hogy egyre többen szeretnék azt hinni, a gyorsabb csak gyorsabb, nem pedig jobb, és - bármennyire is közhelyként hat - a mennyiség helyett érdemes a minőséget középpontba állítani.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a slow azt takarja, a lehető legtöbb téren kellene a csigalassúság elvét alkalmazni, csupán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy mindennek megvan a maga természetes ritmusa, az alapvető emberi szükségletek pedig nem változnak, de ha változnak is, korántsem olyan ütemben, mint ahogy a világ azt sokszor elvárja, azt sugallva, ha nem veszed fel a ritmust, nem vagy elég jó.

Legyen szó lassú ételekről, lassú munkahelyekről, lassú pedagógiáról vagy épp lassú városokról, az alapjukként szolgáló slow filozófia célja, hogy segítsen lelassítani az élet manapság túlságosan is külső körülmények által manipulált ritmusát, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell hagyni a maga idejét mindenre, amellett pedig, hogy fontos hosszú távon gondolkodni a tűzoltás stratégiája helyett, legalább olyan lényeges átélni és megélni a perceket, órákat, napokat - ahelyett, hogy számolnánk őket. Az olyan gyorsan csinálni, ahogy lehet helyett az olyan jól, ahogy lehet elvét lenne fontos megvalósítani, fenntarthatóan, emberközpontúan, összhangban a közvetlen környezettel, harmóniában a természettel.

Lelassulni persze nem egyszerű, és nemcsak a felgyorsult ritmus jelentette adrenalin miatt, sokkal inkább a társadalmi nyomás okán, mely elhiteti, hogy az egyre csak növekvő tempó nemcsak, hogy jó, de választási lehetőség sincs, miközben külső ingerek tömkelege tereli el a figyelmet, és épít hatalmas falakat önmagunk illúziója és a valódi önmagunk közé, egyre távolabb sodorva a nagyobb, mélyebb kérdésektől. Nem beszélve a versenyfutás olyan kézzelfogható negatív következményeiről, mint a túlhajszoltság, a kiégés, az egyensúlyvesztés, a kiüresedés, az emberi kapcsolatok sekélyesebbé válása és az egészség akár drasztikus leromlása.

Az idő azonban sajátos dimenzió és szubjektív fogalom, amit valóban lehetséges lehet lelassítani a megfelelő módszerekkel - ha nem is a külső, de a belső órát biztosan. Persze a változást magát sem lehet siettetni, az elültetett gondolat azonban kellő forrásvízhez és táplálékhoz jutva csendesen is növekedhet, egyre többször adva hírt magáról, mígnem kiderül, hogy egészen átalakított valamit legbelül.

Érdemes eleinte csak egy-egy rövidebb időszakot kiszakítani a többi közül, majd egyre több időt, akár napot is óra és más technikai eszközök, például mobiltelefon nélkül eltölteni, megfigyelve a természetes, belső ritmust, a napszakok váltakozásához igazítva az aktivitást, pihenést.

Fontos tudatosan stoptáblákat állítani életünkbe: ahogy például David Steindl-Rast bencés szerzetes, teológus, pszichológus és író is megfogalmazta, a boldogság kulcsa a hála, a háláé pedig az, hogy tudatos szintre emeljük mindazt az áldást, ami körülvesz minket, ehhez azonban, mielőtt továbbmennénk, meg kell állni és körülnézni, észrevenni és emlékezetessé tenni egy-egy percet, órát, így lassítva le az időt.

Lényeges fogalom lehet az elengedés is, hisz nem lehet mindent akarni, legalábbis nem szabad jóval többet, mint amire szükségünk van, különösen, ha olyan dolgokra vágyunk, melyekre valójában nincs is, miközben könnyen elveszíthetjük azt, amire valóban lenne. Az egyszerű élet mellett továbbá egy olyan, egyszerű döntés is segíthet lelassítani az időt, miszerint, ha választani kell, kinek vagy épp minek adjuk azt, forduljunk mindig a kapcsolatok és az ember felé.

A slow jelentheti továbbá azt is, hogy nem sürgetünk semmit, hisz mindennek megvan a maga ideje, "rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak", ideje a születésnek és a meghalásnak, az ültetésnek és a kiszaggatásnak, a keresésnek, a vesztésnek és a megőrzésnek. Tudatosan is lehet dolgozni a türelem erényén, újra és újra figyelmeztetni magunkat, mígnem a részünkké válik - érdemes és fontos is várakozni, észrevenni valamit, majd pedig nagyon vigyázni rá.

„Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel." (Márai Sándor)

• Lélekprojekt