Ma eldől, hogyan alakul a sorsunk a következő évben

Ezen a napon a jó és a rossz cselekedetek mérlegre kerülnek. Jó évre legyetek beírva!

A különféle vallások eredeti tanításait ha nem is szigorúan követve, de megszívlelve boldogabbá és gazdagabbá válhat az életünk - ehhez pedig még csak hívőnek sem kell lennünk. A zsidó újév, vagyis a ros hasána - ami az idén éppen mára, október 2-ára esik -, valamint az azt követő tíz nap például az elmúlt esztendő során - akarva vagy akaratlanul - ejtett hibák jóvátételére, illetve a tiszta lappal való indulásra kínál lehetőséget.

Mindez pedig nemcsak az adott ember számára lehet felszabadító, hiszen minden mindennel összefügg, így az egyéni és a közösségi cselekedet voltaképpen egy és ugyanaz.

Jó évre legyetek beírva!

Ros hasána - az év feje - a zsidó naptári év kezdete. A bűnbánat és a megtérés napja, amikor az Örökkévaló minden földi halandóról megemlékezik. Ezen a napon cselekedeteink mérlegre kerülnek, érdemeink és vétkeink alapján pedig eldől, mely könyvbe kerülünk, és ezáltal miként alakul a sorsunk a következő évben.

Az égi bíróságon három könyvet nyitnak meg. Az elsőbe az igazak íratnak be, örömre és életre - ezért is köszöntik egymás a hívek ros hasánakor a "Lesáná tová tikátévu!", azaz "Jó évre legyetek beírva!" mondattal. A második könyv a gonoszoké, akiknek - korábbi megnyilvánulásaik fényében - nem túl szerencsés évre van kilátásuk. A harmadik az úgynevezett közepeseké, akik a fenti két kategória egyikébe sem sorolhatóak be. Az ő ügyük a tíz nappal későbbi jom kippurig függőben marad. Ha őszintén megbánják helytelen szavaikat és tetteiket, és közvetlenül bocsánatot kérnek azoktól, akiket az év folyamán megbántották, megtérésük elfogadásra talál, és az ő nevük is az igazak könyvébe kerülhet.

Az alma és a méz a ros hasána szimbolikus ételei - hogy a következő esztendő édes legyen

Az egyéni és a közösségi cselekedet ugyanaz

Mindez messze túlmutat egy-egy ember sorsának alakulásán. A tradicionális zsidó felfogás szerint ugyanis az egyéni és a közösségi cselekedet voltaképpen egy és ugyanaz: "Ha valaki egy micvét - jótéteményt - csinált, boldog lehet, mert mind saját magát, mind az egész világot jó irányba befolyásolta. Ezzel szemben ha vétkezik, jaj neki, mert akkor mind a világ, mind a saját mérlegének serpenyőjét rossz irányba billentette." (Kiddusin 40)

Hasonló olvasható a Zóhárban, vagyis a kabbala szent könyvében is: "Lássa az ember úgy magát és cselekedeteit, mintha az egész világ sorsa tőle függne, rajta múlna." (Zóhár 2,42)

Az engesztelés napja

A ros hasánát követő tizedik napon jön el a zsidóság legszentebb ünnepe, a jom kippur, amely különös jelentőséggel bír abban vallásban, amely nem ismeri a gyónást és a feloldozást. Ilyenkor nyílik ugyanis alkalom a bűnbánatot követő engesztelésre. A Tóra kizárólag erre a napra böjtöt ír elő, sőt, egyéb szigorú megszorításokat is, például tilos bőrcipőt viselni, tisztálkodni és kozmetikumokat használni, illetve házaséletet élni. A vallást szigorúan követő hívek pedig nemcsak betartják mindezt, hanem szinte a teljes napot a zsinagógában töltik.

Ám legyen valaki bármilyen vallásos, akadhat olyan esemény, ami mindezt felülírja. Gyönyörű példát találhatunk erre Lilian Nattel A stetl lánya című regényében, amely a 19. századi Lengyelország egy zsidók lakta településén - stetljében - játszódik. Középpontjában Misa áll, a bába, aki nem átallott elválni derék férjétől, csak nevet mindenen, és állítólag magát a halált is képes elriasztani - ezért is hívják előszeretettel a különösen nehéznek ígérkező esetekhez. Aztán ez a szabálytalan nő egyszer csak viselős lesz, a stetl pedig a szájára veszi - ki tudja, ki a gyerek apja, talán maga Misa sem.

Amikor az engesztelés napján a rabbi imádkozni kezd, Misánál megindul a szülés - a vajúdás hangjai a hívőkkel teli zsinagógáik hallatszanak. Az asszonyoknak dönteniük kell: a zsinagógában maradjanak-e a férfiakkal, vagy siessenek a bába segítségére? És ők döntenek.

A ros hasána szertartás elengedhetetlen mozzanata az ősi zsidó hangszer, a sófár megszólaltatása

Maga a nap a vörös pecsét

"A tóraszekrény előtt áll a rabbi egy fénynyalábban. Az első sorban áll az írnok, a sakter, a samesz. A második sorban áll Hersel, a közösségi tanács feje, unokatestvérével, Smuellel, a pékkel. Blaszka legszegényebbjei az utolsó sorban állnak. Hajim, a vízhordó. Gecel, a savanyúságkészítő. A fejükön talesz (imasál - a szerk.).
Nyögés száll el a falu tere fölött. Aztán még egy.
Hersel felnéz a galériára, ahol az asszonyok zsizsegnek, mint a vadludak, amikor megzavarja őket a szélirány hirtelen megváltozása. Lépések koppanása, ajtócsapódás. A férfiak összenéznek, zavartan, rémülten, mintha amikor a Menny megnyílására vártak, hirtelen a föld nyílt volna meg. Mi folyik itt?, kérdezik.
Hersel felkaptat a lépcsőn, hogy kinézzen.
- Elmennek a nők, egyszerűen elmennek, ennyi az egész. Gyertek, nézzétek. - Int a férfiaknak, akik követik őt a zsinagóga kapuján át, ahol az asszonyokról felnéznek a sötétülő égre. Ros hasána napján a sorsuk megíratott, jom kippurkor a könyv lepecsételtetik. Maga a nap a vörös pecsét, ahogy lejjebb, egyre lejjebb ereszkedik, miközben a férfiak egy csoportban állnak fehér kitlijükben (ünnepi vászonköntös - a szerk.)."

Ezt is szeretjük